Ezután pedig egy 14 pontos összefoglaló következik A csodák tanítása legfontosabb alapvetéseiről.
Ebből a 14 pontos összefoglalóból készítettem neked két ajándékot is. 🙂
Ezután pedig egy 14 pontos összefoglaló következik A csodák tanítása legfontosabb alapvetéseiről.
Ebből a 14 pontos összefoglalóból készítettem neked két ajándékot is. 🙂
Jelen eszmék bármelyike önmagában is elegendő a megváltáshoz, ha igazán a magadévá teszed. Bármelyik eszme elegendő ahhoz, hogy veled együtt magát a világot is megszabadítsa minden kötöttségtől, és ismét előhívja bennünk Isten emlékezetét.
Ez a gondolat nem jelent semmit – ez csak egy gondolat. Nem írja le a valóságot, mert azt (egyelőre) nem vagyok képes érzékelni. Azt mutatja csak meg, hogy mi zajlik az elmémben éppen most: össze-vissza gondolok mindenfélét.
Biztosan te is tudod már, hogy Istenre nem érdemes úgy gondolnunk, mint akinek emberi formája van. A testünk és minden róla alkotott gondolatunk az illúziók világához tartozik, Isten pedig nem része ennek a kitalált világnak. Az ő világa a valóság, ahol csakis a szeretet, és annak folyamatos teremtő áramlása létezik.
Sokáig ellenérzést keltett bennem az a megfogalmazás A csodák tanításában, hogy Isten Fia vagyok. Miért nem Isten Leánya? Vagy Isten Gyermeke?
Aztán ahogy egyre többet használtam ezt a kifejezést, úgy foszlott semmivé az ellenállásom, mert ráébredtem, hogy e különbségtételnek semmi jelentősége nincs. Ezek csak olyan szavak, amelyek itt, az illúziók világában talán különböző dolgokat jelölnek, de a valóságban mind ugyanazt jelentik:
Felszabadító volt a felismerés, hogy a mennyország és a pokol nem rajtam kívül, nem tőlem függetlenül létező dolgok.
Tehát nem arról van szó, hogy valaki más döntene arról, hogy „halálom után” hová kerülök. Hanem arról van szó, hogy minden egyes pillanatban én magam döntök arról, hogy a mennyországot vagy a poklot tapasztalom meg – itt és most, ebben a testben, ezen a földön.
Vajon mit tehetnék azért, hogy a világ jobb hely legyen? Mit tehetnék azért, hogy múljon a szenvedés és növekedjen az öröm? Mit tehetnék azért, hogy tényleg megszűnjenek a háborúk, vége legyen a nélkülözésnek, és mindannyian békében és bőségben éljünk?
Ezek olyan kérdések, amelyek talán már benned is felmerültek, és amelyekről gyakran beszélgetünk az online műhelyekben és a személyesen találkozó csoportokban. A jó hír az, hogy A csodák tanításából egyértelműen kiderül a válasz.
Hédivel is ugyanúgy beszélgettem, mint bárki mással. Aznap találkoztunk először, így arról mesélt nekem, hogy az életében melyik az a terület, ahol elakadást észlel, és ahol úgy érzi, hogy a velem való konzultáció segíteni tudna.
Körülbelül harminc perce beszélgettünk, amikor megéreztem. Megéreztem a zsigereimben, hogy Hédi mennyire szép. Hirtelen nem azt láttam, amit a szemem mutatott nekem, hanem valahogy mélyebbre hatoltam, és egy másik, belső látással megéreztem az ő valódi lényét.
Sok kifejezés kapott egészen új jelentéstartalmat annak hatására, hogy A csodák tanításában egyre inkább elmélyültem. Az egyik ilyen szó a szent.
Korábban én is azt gondoltam erről, amit talán te is: ez a szó egyértelműen az egyházi meghatározások közé tartozik, és olyan embereket értünk rajta, aki kiválasztottak, különlegesek, és olyan dolgokat tesznek, amelyekre más képtelen lenne. Ráadásul a szenteket „avatják”, tehát valamilyen külső döntéstől is függ, hogy valaki szentté válik-e, vagy sem.
Az egyik legnagyobb felismerés, amihez A csodák tanítása elvezetett az, hogy Istent sohasem kívül kell keresnem.
Sokáig tévedésben voltam, mert azt hittem, hogy amikor „Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert”, akkor a testemről és az egómról van szó. Ezért gondoltam először én is azt – amit sokan mások -, hogy Isten emberi kinézetű és emberi tulajdonságokkal rendelkezik.
Majd ebből kiindulva rendezzük be az életünket. Kiválasztjuk, hogy
Csak jóval később – miután ezek közül már sok minden mögöttünk van – ébredünk rá, hogy talán mégsem ezek a dolgok azok, amelyekre igazán vágyunk.