Látni vagy nem látni, ez itt a kérdés

Bármilyen szellemi utat követsz is, emlékezz csak vissza, hogyan kezdődött. Történt veled valami, és annak hatására úgy döntöttél, hogy változtatni szeretnél. Úgy érezted, muszáj, hogy legyen egy másik út, ami egy boldogabb, teljesebb élethez vezet. 

És aztán amikor rátaláltál erre a másik útra, akkor fokozatosan elköteleződtél mellette. Ahogy egyre több információt gyűjtöttél, úgy érkezett egyre több felismerésed is, és ahogy tisztult a kép, úgy alakult át az életed is. 

Tudtad, hogy minden fordítva van?

A legnagyobb gondolkodásbeli fordulat, amit A csodák tanítása kér tőlünk, az arra vonatkozik, ahogyan a világot látjuk. 

A megszokott gondolkodásmód szerint a körülöttünk létező világot a szemünkkel (és a többi érzékszervünkkel) befogadjuk, majd az agyunk feldolgozza a látottakat és hallottakat. 

Miért van annyi szenvedés a világban?

Aki elindul valamelyik spirituális úton, és fokozatosan közelebb kerül Istenhez, nagyon hamar találkozik ezzel a gondolatmenettel: Rendben, tegyük fel, hogy Isten valós, és fogadjuk el, hogy az ő valóságában csak a szeretet létezik. 

• Akkor viszont miért teremt háborút? 
• Miért engedi, hogy legyenek gazdagok és szegények? 
• Miért nem segít a szenvedőkön? 

A gondolat, ami új értelmet nyert

Legyen meg a te akaratod – ez egy jól ismert, és talán rettegett gondolat. Legalábbis nekem sokáig azt jelentette, hogy ha ebbe beleegyezem, akkor valami szörnyűség fog történni. Azt hittem, hogy Istentől félni kell, mert biztosan elítél és megbüntet engem. 

Szerencsére A csodák tanítása teljesen átformálta ezt, és mostanra épp az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve: Isten csakis a lehető legjobbat szánja nekem, sőt, azt akarja, hogy tökéletesen boldog legyek. 

Ezért ennek a hétnek az imája téged is abban fog támogatni, hogy ez az új, bátorító meggyőződés kialakuljon, és megerősödjön benned. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Mivel Isten Akarata az, hogy a tökéletes béke és öröm állapotában létezz, ha nem csupán e dolgokat tapasztalod meg, nem vagy hajlandó elfogadni az Ő Akaratát. Az Ő Akarata tántoríthatatlan és örökké változatlan. Ha nem a béke állapotában létezel, annak csak az lehet az oka, hogy nem hiszed, hogy Benne létezel. Ő azonban maga a Minden a mindenben. Az Ő békéje mindig teljes, és ebben a békében te is benne foglaltatsz. (A csodák tanítása TSZ. 8. IV. 1:1-5.)

Így kezdődött minden

Vajon miért gondoljuk azt, hogy elszakadtunk Istentől, hogy magunkra vagyunk utalva, hogy mindent egyedül kell megoldanunk? 

Miért alkottuk meg az egót, és miért olyan nehéz mindent az isteni gondviselésre bízni? 

Honnan ered ez az egész? 

Ezekre a kérdésekre válaszol a mai írásom, A csodák tanításának abból a bekezdéséből kiindulva, amiből egyértelműen kiderül, hogy miként kezdődött el ez a folyamat. 

Így ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy könnyű legyen visszatalálnod az Istennel, és a többi emberrel való biztonságos, örömteli egységbe.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

A mindent egyesítő örökkévalóságba belopakodott egy apró, őrült eszme, és Isten Fia nem emlékezett arra, hogy csak nevetnie kellene rajta. Feledékenységében komoly eszmévé lett ez a gondolat, és egyaránt képessé vált bizonyos teljesítményekre és valós okozatok előidézésére is. Közös nevetésünkkel azonban elűzhetjük ezen dolgokat, és megérthetjük, hogy az idő nem erőszakolhatja rá magát az örökkévalóságra. Nem hihetjük, hogy az idő tőrbe csalhatja az örökkévalóságot – hiszen az örökkévalóság jelentése az, hogy az idő nem létezik. (A csodák tanítása, TSZ. 27. VIII. 6:2-5.)

A bátran és derűsen élt életnek ez az alapja

Az alázatosság a másik olyan fogalom, amelyet gyakran tévesen értelmezünk. Azt hisszük, azt jelenti, hogy kicsinek és megfélemlítettnek kell éreznünk magunkat. Ám pont az ellenkezőjéről van szó. 

Az alázat azt jelenti, hogy elfogadom: olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett, és ezen soha, semmi nem változtathat. 

Az alázat azt jelenti, hogy elfogadom a nagyságomat és az erőmet, és hajlandó vagyok ezt Isten céljainak a szolgálatába állítani, és ebben az Ő útmutatását követni. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy könnyedén elfogadd, sőt megtapasztald ezt az igazságot, hogy ezentúl bátrabban és teljesebben élhesd az életedet.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Az alázatosság tanítása nem a szellemnek, hanem az egónak szól. A szellem meghaladja az alázatosságot, mert felismeri fényességét, és boldogan sugározza fényét mindenhová. A szelídek öröklik majd a földet, mert az ő egójuk alázatos, és így valósabb módon érzékelik a dolgokat. A Mennyek Királysága a szellem jogosultsága, a szellem szépsége és méltósága pedig minden kétség felett áll, meghaladja az érzékelést, és örökké jelzi Istennek a teremtményei iránt érzett Szeretetét; Isten teremtményei pedig teljes mértékben méltók az Atyához, és csakis Őhozzá. (A csodák tanítása, TSZ. 4. I. 12:2-5.)

Kulcs egy békésebb, szeretetteljesebb, szabadabb világhoz

Sokan félreértik a megbocsátás fogalmát, és arra gondolnak, hogy ha megbocsátjuk a „bűnöket”, akkor minden csak egyre rosszabb lesz. Pedig ennek épp az ellenkezője igaz, és A csodák tanítása ezt akarja velünk megértetni. 

Minden baj forrása az, hogy mindannyiunk elméje tele van támadó gondolatokkal önmagunkra, a többi emberre és a világra vonatkozóan. Ezek a támadó gondolatok teremtik a nehézségeket és a konfliktusokat. Ha hajlandóak vagyunk ezekre ránézni, és megbocsátani őket magunknak és mindenki másnak, akkor onnantól kezdve egy valóban békés és szeretetteljes világban élhetünk. 

Így ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy ez a megértés és ez a szándék megszülessen benned, hogy mostantól egyre csodálatosabb legyen minden egyes napod. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

A való világ az a lelkiállapot, amelyben tisztán látszik, hogy e világ egyetlen célja a megbocsátás. Nem a félelem a célja, mert a bűntudattól való megszabadulás vált e céllá. Érzékeled a megbocsátás értékét, és ezen érték lép a bálványok helyébe; többé már nem keresed a bálványokat, mert nem tartod értékesnek az „ajándékaikat”. Nem állítasz fel hasztalan szabályokat, senkitől és semmitől nem követeled már meg, hogy illeszkedjen be erővel a félelem álmába. (A csodák tanítása, TSZ. 30. V. 1:1-4.)

Mindent megkapsz, amikor adni kezdesz

Eddigi életünk szinte mindannyiunkat arra tanított, hogy amire vágyunk, abból hiány van, ezért folyamatosan küzdenünk kell azért, hogy megszerezzük. A csodák tanítása pedig arra kér, hogy fordítsuk meg ezt a gondolkodásmódot, és vegyük észre, hogy mindenből van bőven. 

Ezt pedig úgy tudjuk megtenni, ha elkezdünk adni. Minél többet adunk magunkból másoknak, annál inkább megengedjük, hogy hozzánk is megérkezzen, amit szeretnénk. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy könnyű legyen a hiányról a bőségre helyezni a figyelmedet, és ezzel olyan életet teremteni magadnak, amelyben végre megvalósulnak az álmaid. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Isten törvényei mindig igazságosak, és mindig következetesek. Az adakozás által kapsz. Kapni azonban annyi, mint elfogadni, nem pedig megszerezni. Soha nem lehetséges az, hogy ne rendelkezz valamivel – az azonban lehetséges, hogy ne tudj róla. (A csodák tanítása TSZ. 9. II. 11:3-6.)

Ez az egyetlen és legfontosabb kérés

Hogyan imádkozzak? És egyáltalán, van értelme? Hallja Isten, amit mondok? 

Ezek is olyan kérdések, amelyek előbb-utóbb felmerülnek azokban, akik A csodák tanításának útjára lépnek – vagy bármilyen más spirituális útra, amely Istenhez kapcsolja őket. 

És igen, Isten hall minket, bár nem a szavainkat hallja, hanem azt az energiát és rezgést fogadja be, amit a szavak kimondása közben létrehozunk és sugározni kezdünk. 

A mai részletből pedig az derül ki, hogy mi az az egyetlen, egymondatos imádság, ami a legfontosabb mind közül. 

Ennek a hétnek az imája így abban támogat, hogy mostantól könnyű legyen ezzel az egyszerű imádsággal Istenhez, és az ő szeretetteljes, mindent eligazító energiájához kapcsolódnod. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Kizárólag saját akaratod elég erős, elég méltó arra, hogy vezessen téged. E tekintetben éppoly szabad vagy, mint maga Isten, és mindig is ilyen szabad leszel. Kérjük hát az Atyát az én nevemben, hogy mindig segítsen emlékezned az Ő irántad érzett Szeretetére, és a te Iránta érzett szeretetedre. Ő soha nem tagadta meg e kérést, mert az egybeesik az Ő akaratával. (A csodák tanítása, TSZ. 4. III. 6:1-4.)

Nézz be a szőnyeg alá!

Amennyire vágyunk valamire, pont annyira félünk is tőle, hiszen egészen biztosan átalakítja az életünket. 

Általában ez a fura kettősség jellemző ránk: szeretnénk, ha a hiányzó dolgok az életünk részét képeznénk, de közben ragaszkodunk hozzá, hogy minden maradjon ugyanúgy, ahogyan most van. 

Ehhez hasonlóan, amikor spirituális útra lépünk, talán eszünkbe sem jut, hogy ez bizony nagy belső takarítással jár, és mindaz, amit eddig a szőnyeg alá söpörtünk, most előkerül. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban fog támogatni, hogy legyen erőd felemelni minden szőnyeget, és bátran ránézni mindarra, ami ott van. Így lesz lehetőséged megtapasztalni, hogy mennyivel könnyebbé és örömtelibbé válik az életed attól, ha elengeded, ami eddig észrevétlenül visszatartott attól, hogy úgy élj, ahogy szeretnél.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Az igazság rohamléptekkel közeledik feléd, amióta meghívtad magadhoz. Ha tudnád, ki kísér választott utadon, lehetetlenné lenne a félelem. Ám nem vagy tisztában ezzel, mert hosszú és kegyetlen volt a sötétségbe tett utazásod, és mélyre merültél. Oly sokáig volt lehunyva a szemed, hogy egy pillanatnyi felnyílás nem elegendő ahhoz, hogy megadja neked az oly sokáig semmibe vett magabiztosságot. (A csodák tanítása, TSZ. 18. III. 3:1-4.)

Ettől a gondolattól minden helyrejön

De honnan van a félelem? Honnan van a bűntudat? Miért kell ezzel foglalkozni egyáltalán? 

Ezek olyan kérdések, amelyek mindenkiben felmerülnek, aki úgy dönt, hogy mélyebben tanulmányozni kezdi A csodák tanítását. Időbe telik, mire felismerjük, hogy mi az az alapvető tévedés, ami úgy keseríti meg az életünket, hogy észre sem vesszük. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy felismerd, majd elengedd ezt a téves gondolatot. Így szólhat ez a hét a megkönnyebbülésről, a felszabadultságról, és a vágyaid beteljesüléséről.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Bármilyen nevetségesnek tűnik is az ép, helyes állapotban létező elme számára Isten megtámadásának gondolata, ne feledkezz meg arról, hogy az ego nem ép. Az ego a tévképzetek rendszerét képviseli, és kiáll mellette. Ha az ego hangjára hallgatsz, hinned kell abban, hogy megtámadhatod Istent, és hogy elszakítottad Tőle az Ő egyik részét. Ezt a hiedelmet pedig mindig a megtorlástól való félelem követi, mert az általa kiváltott bűntudat olyan heves, hogy ki kell vetítened. (A csodák tanítása TSZ. 5. V. 3:8-11.)

Létezésed a legnagyobb kincs

Mindannyian tele vagyunk kétségekkel azzal kapcsolatban, hogy vajon jó úton járunk-e. 

Gyakran érzünk lelkiismeretfurdalást olyan helyzetek miatt, amelyekben nem úgy reagáltunk, ahogy szerettünk volna. 

Ha ilyenkor az egónkra hallgatunk, akkor csak egyre mélyebbre húz minket a bűntudat örvénye. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban fog támogatni, hogy fokozatosan elengedj minden kétséget, és megérkezz a bizonyosságba, hogy – minden ellenkező híresztelés ellenére – semmit nem tudsz elrontani. Mindig a tőled telhető legjobbat és legtöbbet teszed, Isten pedig mélységesen szeret ezért. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Ahogy képes vagy két hangot meghallani, éppúgy képes vagy kétféle módon szemlélni a dolgokat. Az egyik látásmód egy olyan képet, olyan bálványt mutat neked, amelyet félelmedtől vezéreltetve talán tisztelsz, ám soha nem fogsz szeretni. A másik látásmód csakis az igazságot láttatja veled, amit megértesz, és szeretsz majd. A megértés nagyrabecsülés, mert amit megértesz, azzal képes vagy azonosulni, és ha éned részévé teszed az adott dolgot, szeretettel elfogadod azt. Így teremtett téged Maga Isten: megértésben, nagyrabecsülésben és szeretetben. (A csodák tanítása TSZ. 7. V. 9:1-5.)

Erre indulj, ha jót szeretnél tenni

Mindannyiunkban mély vágy él arra, hogy valahogyan hozzájáruljunk ahhoz, hogy a világot jobb hellyé tegyük. 

Ám sokszor tanácstalanok vagyunk azt illetően, hogy mit is tehetnénk. Valami nagyra és mindent áthatóra gondolunk, pedig erre valójában nincs szükség. 

Ennek a hétnek az imája ezért abban fog támogatni, hogy felismerd a szerepedet ebben a nagy tervben, és örömmel átadd magad az ebből fakadó teendőknek. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Mindenkinek ki kell vennie a részét a világ megváltásából, mert csak így ismerhetitek fel, hogy a világ megváltatott. A láthatatlant nem láthatod, ám ha látod a hatásait, tudomást szerezhetsz a létéről; ha látod a cselekedeteit, felismered majd a létezését, és e cselekedetek által megismered a lényegét. Az erősségeidet nem láthatod ugyan, ám bizonyosságot nyerhetsz létezésük felől, hiszen általuk vagy képes cselekedni, cselekedeteid eredményeit pedig bizony láthatod. (A csodák tanítása TSZ. 12. VII. 2.)

Így könnyű boldognak lenni

Az egyik legizgalmasabb feladat az, hogy megengedjük magunknak saját nagyságunk felismerését. 

Ez csak az után következhet be, ha már nem az egónkkal és nem a testünkkel azonosítjuk magunkat, hanem ráébredünk Isten teremtette, csodálatos szellemi lényünk valóságára. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy elengedd azokat az ítéleteket, és azokat az – eddig fontosnak tartott – hiedelmeket, amelyek megnehezítették ezt. 

Így ezen a héten lehetőséged nyílik arra, hogy – bármilyenek is legyenek a külső körülmények – megtapasztalhasd a tartós, felhőtlen boldogságot. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Légy hát hajlandó arra, hogy egy pillanatra megszabadítsd az oltárt a reá helyezett dolgoktól, és bizony meglátod majd azt, ami valójában ott van. A szent pillanat nem a teremtés, hanem a felismerés pillanata. Mert a felismerést a látás és a felfüggesztett ítéletalkotás eredményezi. Csak így lehetséges, hogy önmagadba pillants, és meglásd azt, ami ott van, egyértelműen és minden zavartól, minden ítéletalkotástól mentesen. A meg nem történtté tétel nem a te feladatod, az azonban rajtad áll, vajon örömmel üdvözlöd-e azt, vagy sem. A hit és a vágy kéz a kézben járnak, mert mindenki abban hisz, amire vágyik. (A csodák tanítása, TSZ. 21. II. 8.)

Ez az út vezet az áradó bőséghez

Vannak, akiknek természetes az, hogy mindenükből folyamatosan adnak, és vannak, akiknek nem az. Ha nehezen adunk, annak az az oka, hogy úgy véljük, ettől nekünk egyáltalán nem, vagy kevesebb marad. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy átalakuljon benned az, ahogyan arra tekintesz, hogy mi is az, amit másoknak adsz. Ez a hét – és ez az ima – lehetőséget nyújt arra, hogy megtapasztald a valódi, állandó, és áradó bőséget.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Ha valamilyen anyagi dolgot osztasz meg valakivel, annak tulajdonjoga megoszlik köztetek. Ám ha egy eszmét osztasz meg, az nem lesz attól kevesebb. Bár teljes egészében átadod, továbbra is teljes egészében a tiéd marad. Ráadásul, ha a megajándékozott személy a magáénak fogadja el ezt az eszmét, megerősíti azt az elmédben, és az eszme tovább növekszik. Ha képes vagy elfogadni a gondolatot, miszerint a világ az eszmék világa, megszabadulsz az ego által az adakozást a veszteséggel kapcsolatba hozó hamis hiedelemtől. (A csodák tanítása, TSZ. 5. I. 1:10-14.)

A szeretet mindent helyreigazít

Utunk kezdetén még abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy ha a környezetünkben bizonyos emberek megváltoznának, az rögtön boldoggá tenne minket. Idővel aztán felismerjük, hogy ezzel épp, hogy megfosztjuk magunkat a boldogságtól, mert valami vagy valaki mástól tettük függővé. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy még egy lépéssel közelebb kerülj annak a megtapasztalásához, hogy mindenkire pont úgy van szükséged, ahogyan van. Így ezen a héten lehetőséged lesz rá, hogy megérkezz a szeretetbe, és finoman átadd magad a jelen pillanatnak. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

­Veled együtt járulok a Szent Egység elébe, és az én észlelésemen keresztül Ő képes lesz áthidalni az apró hasadékot. Csak a testvéred iránt tanúsított hála ajándékát kérem cserébe. Elviszem Istenhez ezt az ajándékot éretted, mert tudom, hogy ha ismered testvéreidet, bizony megismered Istent. Ha hálás vagy testvérednek, Istennek vagy hálás azért, amit teremtett. Hálád által megismered testvéredet, és a valódi felismerés egyetlen pillanata által mindenki a testvéreddé lesz, mert mindegyikük a te Atyádtól való. A szeretet nem legyőz, de helyreigazít mindent. (A csodák tanítása TSZ. 4. VI. 7:1-6.)

Melyik az "igazi" A csodák tanítása?

Most már három könyv is kapható, amelyek A csodák tanítása címet viselik, és amelyek kinézetre is hasonlók. Így nem is csodálkoztam, amikor a napokban megkérdezte tőlem valaki: 

- Kriszta, akkor most melyik az igazi? És meg tudod mondani nekem, hogy melyik könyv mire való?  

Ezért gondoltam arra, hogy mindegyikről elmesélem, hogy hogyan készült, mi van benne, és hogyan tudod őket a legjobban használni.  

Ilyen lehet a Mennyország

Ahogy elkezdünk A csodák tanításával foglalkozni, bizonyos kérdésekre gyorsan választ kapunk, a más kérdésekre adott válaszokra pedig csak részletekben, lassabban derül fény. Ez utóbbiak közé tartozik az is, hogy vajon milyen a Mennyország? 

Nyilvánvalóan nem a felhők fölötti légkörben kell elképzelnünk, ahogy talán korábban tettük. De akkor hol van? És milyen? Erre ad választ az a szövegrészlet, amelyet erre a hétre választottam neked. 

A hét imája pedig abban fog támogatni, hogy egyre többször legyen alkalmad megtapasztalni azt a rendkívüli – szeretettel, békével és örömmel átitatott – állapotot, amely méltón viseli a jelzőt: mennyei. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Figyelj, és talán ráérzel majd egy nem teljesen elfeledett állapotra, amely tán homályos, mégsem teljességgel ismeretlen számodra, akár egy dal, amelynek már elfeledted a címét, és arra sem emlékszel, mikor és hol hallottad. Nem él benned az egész dal, csupán egy melódiatöredék, amely nem kapcsolódik konkrét személyhez vagy helyhez. De e töredék is emlékeztet arra, milyen bájos volt a dal, milyen csodás körülmények között hallottad, és mennyire szeretted azokat, akik veled együtt hallgatták. Az egyes hangjegyek semmit sem jelentenek. Mégis megőrizted őket, nem önmaguk miatt, hanem hogy lágyan emlékeztessenek valamire – és bizony elsírnád magad, ha eszedbe jutna, milyen kedves volt számodra ez a dal. (A csodák tanítása, TSZ. 21. I. 6., 7:1-2.)