Nézz be a szőnyeg alá!

Amennyire vágyunk valamire, pont annyira félünk is tőle, hiszen egészen biztosan átalakítja az életünket. 

Általában ez a fura kettősség jellemző ránk: szeretnénk, ha a hiányzó dolgok az életünk részét képeznénk, de közben ragaszkodunk hozzá, hogy minden maradjon ugyanúgy, ahogyan most van. 

Ehhez hasonlóan, amikor spirituális útra lépünk, talán eszünkbe sem jut, hogy ez bizony nagy belső takarítással jár, és mindaz, amit eddig a szőnyeg alá söpörtünk, most előkerül. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban fog támogatni, hogy legyen erőd felemelni minden szőnyeget, és bátran ránézni mindarra, ami ott van. Így lesz lehetőséged megtapasztalni, hogy mennyivel könnyebbé és örömtelibbé válik az életed attól, ha elengeded, ami eddig észrevétlenül visszatartott attól, hogy úgy élj, ahogy szeretnél.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Az igazság rohamléptekkel közeledik feléd, amióta meghívtad magadhoz. Ha tudnád, ki kísér választott utadon, lehetetlenné lenne a félelem. Ám nem vagy tisztában ezzel, mert hosszú és kegyetlen volt a sötétségbe tett utazásod, és mélyre merültél. Oly sokáig volt lehunyva a szemed, hogy egy pillanatnyi felnyílás nem elegendő ahhoz, hogy megadja neked az oly sokáig semmibe vett magabiztosságot. (A csodák tanítása, TSZ. 18. III. 3:1-4.)

Ettől a gondolattól minden helyrejön

De honnan van a félelem? Honnan van a bűntudat? Miért kell ezzel foglalkozni egyáltalán? 

Ezek olyan kérdések, amelyek mindenkiben felmerülnek, aki úgy dönt, hogy mélyebben tanulmányozni kezdi A csodák tanítását. Időbe telik, mire felismerjük, hogy mi az az alapvető tévedés, ami úgy keseríti meg az életünket, hogy észre sem vesszük. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy felismerd, majd elengedd ezt a téves gondolatot. Így szólhat ez a hét a megkönnyebbülésről, a felszabadultságról, és a vágyaid beteljesüléséről.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Bármilyen nevetségesnek tűnik is az ép, helyes állapotban létező elme számára Isten megtámadásának gondolata, ne feledkezz meg arról, hogy az ego nem ép. Az ego a tévképzetek rendszerét képviseli, és kiáll mellette. Ha az ego hangjára hallgatsz, hinned kell abban, hogy megtámadhatod Istent, és hogy elszakítottad Tőle az Ő egyik részét. Ezt a hiedelmet pedig mindig a megtorlástól való félelem követi, mert az általa kiváltott bűntudat olyan heves, hogy ki kell vetítened. (A csodák tanítása TSZ. 5. V. 3:8-11.)

Létezésed a legnagyobb kincs

Mindannyian tele vagyunk kétségekkel azzal kapcsolatban, hogy vajon jó úton járunk-e. 

Gyakran érzünk lelkiismeretfurdalást olyan helyzetek miatt, amelyekben nem úgy reagáltunk, ahogy szerettünk volna. 

Ha ilyenkor az egónkra hallgatunk, akkor csak egyre mélyebbre húz minket a bűntudat örvénye. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban fog támogatni, hogy fokozatosan elengedj minden kétséget, és megérkezz a bizonyosságba, hogy – minden ellenkező híresztelés ellenére – semmit nem tudsz elrontani. Mindig a tőled telhető legjobbat és legtöbbet teszed, Isten pedig mélységesen szeret ezért. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Ahogy képes vagy két hangot meghallani, éppúgy képes vagy kétféle módon szemlélni a dolgokat. Az egyik látásmód egy olyan képet, olyan bálványt mutat neked, amelyet félelmedtől vezéreltetve talán tisztelsz, ám soha nem fogsz szeretni. A másik látásmód csakis az igazságot láttatja veled, amit megértesz, és szeretsz majd. A megértés nagyrabecsülés, mert amit megértesz, azzal képes vagy azonosulni, és ha éned részévé teszed az adott dolgot, szeretettel elfogadod azt. Így teremtett téged Maga Isten: megértésben, nagyrabecsülésben és szeretetben. (A csodák tanítása TSZ. 7. V. 9:1-5.)

Erre indulj, ha jót szeretnél tenni

Mindannyiunkban mély vágy él arra, hogy valahogyan hozzájáruljunk ahhoz, hogy a világot jobb hellyé tegyük. 

Ám sokszor tanácstalanok vagyunk azt illetően, hogy mit is tehetnénk. Valami nagyra és mindent áthatóra gondolunk, pedig erre valójában nincs szükség. 

Ennek a hétnek az imája ezért abban fog támogatni, hogy felismerd a szerepedet ebben a nagy tervben, és örömmel átadd magad az ebből fakadó teendőknek. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Mindenkinek ki kell vennie a részét a világ megváltásából, mert csak így ismerhetitek fel, hogy a világ megváltatott. A láthatatlant nem láthatod, ám ha látod a hatásait, tudomást szerezhetsz a létéről; ha látod a cselekedeteit, felismered majd a létezését, és e cselekedetek által megismered a lényegét. Az erősségeidet nem láthatod ugyan, ám bizonyosságot nyerhetsz létezésük felől, hiszen általuk vagy képes cselekedni, cselekedeteid eredményeit pedig bizony láthatod. (A csodák tanítása TSZ. 12. VII. 2.)

Így könnyű boldognak lenni

Az egyik legizgalmasabb feladat az, hogy megengedjük magunknak saját nagyságunk felismerését. 

Ez csak az után következhet be, ha már nem az egónkkal és nem a testünkkel azonosítjuk magunkat, hanem ráébredünk Isten teremtette, csodálatos szellemi lényünk valóságára. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy elengedd azokat az ítéleteket, és azokat az – eddig fontosnak tartott – hiedelmeket, amelyek megnehezítették ezt. 

Így ezen a héten lehetőséged nyílik arra, hogy – bármilyenek is legyenek a külső körülmények – megtapasztalhasd a tartós, felhőtlen boldogságot. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Légy hát hajlandó arra, hogy egy pillanatra megszabadítsd az oltárt a reá helyezett dolgoktól, és bizony meglátod majd azt, ami valójában ott van. A szent pillanat nem a teremtés, hanem a felismerés pillanata. Mert a felismerést a látás és a felfüggesztett ítéletalkotás eredményezi. Csak így lehetséges, hogy önmagadba pillants, és meglásd azt, ami ott van, egyértelműen és minden zavartól, minden ítéletalkotástól mentesen. A meg nem történtté tétel nem a te feladatod, az azonban rajtad áll, vajon örömmel üdvözlöd-e azt, vagy sem. A hit és a vágy kéz a kézben járnak, mert mindenki abban hisz, amire vágyik. (A csodák tanítása, TSZ. 21. II. 8.)