A
csodák tanításának egyik alapelve, hogy bűn nincs. Csak tévedések vannak,
amelyek mind kijavíthatók. A tévedések abból születnek, hogy egy adott
pillanatban a reakciónkat a félelem vagy a szeretet határozza-e meg. Amikor a
félelem hatására döntünk, akkor tévedünk. Amikor ezt felismerjük, dönthetünk
másképp. Ha másképp döntünk – vagyis a szeretetet választjuk a félelem helyett
-, akkor kijavítottuk a hibát, korrigáltuk a tévedést.
Amikor
észreveszed egy tévedésedet, a szeretet alapú válasz a megbocsátás. A félelem
alapú a bűntudat. A bűntudatot újra a félelem követi, mert biztosra veszed, hogy a
jól megérdemelt büntetés hamarosan lecsap rád. A megbocsátást a béke és a
nyugalom követi, mert tudod, hogy minden rendben van.
De
ha ez mind így van, akkor mit keres A csodák tanításában annyiszor ez a szó:
vezeklés? Erről szól a mai történetem.
