Ha most azt gondolod, hogy nem, te nem versenyzel, akkor érdemes mélyebben magadba nézned. Sajnos mindannyian versenyzünk: arra vágyunk, hogy minden összehasonlításból győztesen kerüljünk ki: nekünk jusson több figyelem, elismerés, öröm, boldogság, anyagi jóllét, egészség, okosság, és még egy csomó minden.
Igen ám, de ez a gondolkodás egy alapvető tévedésen alapul, és így válik a boldogságtól visszatartó, régi mintává. Hiszen azt feltételezi, hogy nálam és csak nálam van az igazság. Én tudom, hogy a dolgokat miképpen kell jól csinálni, így nyilván én tudom azt is, hogy mikor követ el hibát valaki. Tehát ilyenkor az a dolgom – akkor cselekszem helyesen -, ha erre a hibára felhívom a figyelmet.
Tegyük fel, hogy elindulsz otthonról, és hiába sietsz a busz után, a sofőr nem vár meg, hanem az orrod előtt becsukja az ajtót.
Amikor dühöngve felszállsz a következőre, már késésben vagy, így a szorongás is megjelenik, amitől még idegesebb leszel, így ingerülten rászólsz a melletted álló tinédzserre, hogy mi a fenének kell olyan hangosan hallgatnia a zenét.
