Kulcs egy békésebb, szeretetteljesebb, szabadabb világhoz

Sokan félreértik a megbocsátás fogalmát, és arra gondolnak, hogy ha megbocsátjuk a „bűnöket”, akkor minden csak egyre rosszabb lesz. Pedig ennek épp az ellenkezője igaz, és A csodák tanítása ezt akarja velünk megértetni. 

Minden baj forrása az, hogy mindannyiunk elméje tele van támadó gondolatokkal önmagunkra, a többi emberre és a világra vonatkozóan. Ezek a támadó gondolatok teremtik a nehézségeket és a konfliktusokat. Ha hajlandóak vagyunk ezekre ránézni, és megbocsátani őket magunknak és mindenki másnak, akkor onnantól kezdve egy valóban békés és szeretetteljes világban élhetünk. 

Így ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy ez a megértés és ez a szándék megszülessen benned, hogy mostantól egyre csodálatosabb legyen minden egyes napod. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

A való világ az a lelkiállapot, amelyben tisztán látszik, hogy e világ egyetlen célja a megbocsátás. Nem a félelem a célja, mert a bűntudattól való megszabadulás vált e céllá. Érzékeled a megbocsátás értékét, és ezen érték lép a bálványok helyébe; többé már nem keresed a bálványokat, mert nem tartod értékesnek az „ajándékaikat”. Nem állítasz fel hasztalan szabályokat, senkitől és semmitől nem követeled már meg, hogy illeszkedjen be erővel a félelem álmába. (A csodák tanítása, TSZ. 30. V. 1:1-4.)

365 csodahaiku - Töltsd meg csodákkal az életed!

365 csodahaiku

Töltsd meg csodákkal az életed!

➤ Szívesen követnél valamilyen spirituális utat (például azt, amit A csodák tanítása mutat), de végül még sincs rá időd? 

➤ Elolvasol A csodák tanításából egy részt, de nem érted?  

➤ Belefogsz a leckék elvégzésébe, de egy idő után túl sok lesz, és abbahagyod?  

➤ Szeretnéd átadni az életed irányítását az isteni gondviselésnek, de nem tudod, hogyan tedd? 

➤ Örömmel meghallanád, amit a Szentlélek inspirációként üzen neked, de olyan, mintha csukva lenne a füled? 

Ezeket a helyzeteket előbb vagy utóbb mindannyian átéljük, mert mélységesen vágyunk arra, hogy összekapcsolódhassunk valódi, szellemi lényünkkel. Ez viszont csak akkor sikerülhet, ha ehhez megtaláljuk azt a formát, amely a leginkább illeszkedik hozzánk és az életünkhöz. 

Az évek során a meggyőződésemmé vált, hogy az egyik legmegfelelőbb forma az, ha minden egyes napon szánunk erre időt. Csak így érhető el, hogy régi mintáinkat valóban levetkőzzük, és a gondolkodásunk ténylegesen átalakuljon. 

Ez a garanciája annak, hogy egyre sokasodjon azoknak a pillanatoknak a száma, amikor a félelem helyett a csodákat és a szeretetet választjuk. 

Így a kérdés már csak az, hogy 

szeretnéd-e mindezt.

Mindent megkapsz, amikor adni kezdesz

Eddigi életünk szinte mindannyiunkat arra tanított, hogy amire vágyunk, abból hiány van, ezért folyamatosan küzdenünk kell azért, hogy megszerezzük. A csodák tanítása pedig arra kér, hogy fordítsuk meg ezt a gondolkodásmódot, és vegyük észre, hogy mindenből van bőven. 

Ezt pedig úgy tudjuk megtenni, ha elkezdünk adni. Minél többet adunk magunkból másoknak, annál inkább megengedjük, hogy hozzánk is megérkezzen, amit szeretnénk. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy könnyű legyen a hiányról a bőségre helyezni a figyelmedet, és ezzel olyan életet teremteni magadnak, amelyben végre megvalósulnak az álmaid. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Isten törvényei mindig igazságosak, és mindig következetesek. Az adakozás által kapsz. Kapni azonban annyi, mint elfogadni, nem pedig megszerezni. Soha nem lehetséges az, hogy ne rendelkezz valamivel – az azonban lehetséges, hogy ne tudj róla. (A csodák tanítása TSZ. 9. II. 11:3-6.)

Ez az egyetlen és legfontosabb kérés

Hogyan imádkozzak? És egyáltalán, van értelme? Hallja Isten, amit mondok? 

Ezek is olyan kérdések, amelyek előbb-utóbb felmerülnek azokban, akik A csodák tanításának útjára lépnek – vagy bármilyen más spirituális útra, amely Istenhez kapcsolja őket. 

És igen, Isten hall minket, bár nem a szavainkat hallja, hanem azt az energiát és rezgést fogadja be, amit a szavak kimondása közben létrehozunk és sugározni kezdünk. 

A mai részletből pedig az derül ki, hogy mi az az egyetlen, egymondatos imádság, ami a legfontosabb mind közül. 

Ennek a hétnek az imája így abban támogat, hogy mostantól könnyű legyen ezzel az egyszerű imádsággal Istenhez, és az ő szeretetteljes, mindent eligazító energiájához kapcsolódnod. 

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Kizárólag saját akaratod elég erős, elég méltó arra, hogy vezessen téged. E tekintetben éppoly szabad vagy, mint maga Isten, és mindig is ilyen szabad leszel. Kérjük hát az Atyát az én nevemben, hogy mindig segítsen emlékezned az Ő irántad érzett Szeretetére, és a te Iránta érzett szeretetedre. Ő soha nem tagadta meg e kérést, mert az egybeesik az Ő akaratával. (A csodák tanítása, TSZ. 4. III. 6:1-4.)

Nézz be a szőnyeg alá!

Amennyire vágyunk valamire, pont annyira félünk is tőle, hiszen egészen biztosan átalakítja az életünket. 

Általában ez a fura kettősség jellemző ránk: szeretnénk, ha a hiányzó dolgok az életünk részét képeznénk, de közben ragaszkodunk hozzá, hogy minden maradjon ugyanúgy, ahogyan most van. 

Ehhez hasonlóan, amikor spirituális útra lépünk, talán eszünkbe sem jut, hogy ez bizony nagy belső takarítással jár, és mindaz, amit eddig a szőnyeg alá söpörtünk, most előkerül. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban fog támogatni, hogy legyen erőd felemelni minden szőnyeget, és bátran ránézni mindarra, ami ott van. Így lesz lehetőséged megtapasztalni, hogy mennyivel könnyebbé és örömtelibbé válik az életed attól, ha elengeded, ami eddig észrevétlenül visszatartott attól, hogy úgy élj, ahogy szeretnél.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Az igazság rohamléptekkel közeledik feléd, amióta meghívtad magadhoz. Ha tudnád, ki kísér választott utadon, lehetetlenné lenne a félelem. Ám nem vagy tisztában ezzel, mert hosszú és kegyetlen volt a sötétségbe tett utazásod, és mélyre merültél. Oly sokáig volt lehunyva a szemed, hogy egy pillanatnyi felnyílás nem elegendő ahhoz, hogy megadja neked az oly sokáig semmibe vett magabiztosságot. (A csodák tanítása, TSZ. 18. III. 3:1-4.)