Az is lehet, hogy te magad vagy ilyen, vagy legalábbis volt olyan időszaka az életednek, amikor így éltél.
Egy ilyen embernek sajnos hiába magyarázod, hogy téved. A saját elméjét olyan mértékben kitöltik a harag, a bűntudat és a félelem gondolatai, hogy ezeket kivetítve csakis egy olyan világot láthat, amelyben ezernyi a probléma és a félnivaló.
Bármennyire is jogosnak érzed a haragot az adott helyzetben, fontos észrevenned, hogy ez az érzés csak téged mérgez. Egyedül téged tart vissza attól, hogy örömben és békében teljenek a napjaid. A másik emberre többnyire semmilyen hatással nincs.
Ne félj hát. Olyan utazásra indultunk, amely csak látszólag tűnik újnak, valójában már rég kezdetét vette. Újra elindultunk egy úton, amelyen már jártunk; és egy időre letértünk róla. De most újra nekivágunk az utazásnak. Ebben az új kezdetben már bírunk a mindeddig hiányzó bizonyossággal. Tekints hát felfelé, hogy megpillantsd az Ő Igéjét a csillagok között, ahová a te nevedet is rögzítette a Saját Nevével egyetemben. (A csodák tanítása, TK. Zárszó, 3: 1-6.)
Ezen a Karácsonyon adj a Szentléleknek mindent, ami fájdalmat okoz neked. Hagyd, hogy teljesen meggyógyulj, hogy csatlakozhass Hozzá a gyógyításban, és hagyd, hogy mindenkit megszabadítva együtt ünnepeljük szabadulásunkat. Semmit ne hagyj hátra, mert a megszabadulás mindig teljes, és ha velem együtt elfogadod, velem együtt meg is adod majd testvéreidnek. Minden fájdalom, minden áldozathozatal, minden kisszerűség eltűnik majd a kapcsolatunkban, amely éppoly ártatlan és éppoly erős, akár az Atyánkkal való kapcsolatunk. (A csodák tanítása TSZ. 15. XI. 3:1-4.)
