MI EZ?

A csodák tanítása (angolul: A Course in Miracles) egy olyan jelenség, amely több millió ember életére van rendkívüli hatással. E három részből álló könyv egy 1965-ben kezdődött belső diktálás során érkezett a Columbia University (Columbia Egyetem, USA) egyik pszichológusához. Tízévnyi előkészület után, először 1976-ban adta ki a Tanítás anyagát a Foundation for Inner Peace (Belső Béke Alapítvány, USA). Azóta mind az ötven amerikai államban, és közel ötven más országban több, mint 1.500.000 példányát vásárolták meg az élet legkülönbözőbb területéről érkező, mindenféle vallású nők és férfiak, anélkül, hogy a könyvet bárhol is reklámozták volna.

A Tanítás egyik részét a 765 oldalnyi Törzsszöveg alkotja, amely e gondolkodási rendszer alapját képező elméleti hátteret adja meg. Az 532 oldalas Munkafüzet 365, az év minden napjára szóló feladatot tartalmaz, melyet arra terveztek, hogy a Törzsszövegben kifejtett információkkal összhangban, az elmét képezze. A Tanári kézikönyv 95 oldala olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Tanítást, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza. Bár a Tanítás alapvetően teljesen önállóan végezhető, mégis világszerte több száz tanulócsoport alakult.

Bizonyos értelemben A csodák tanítása újrafogalmazza a főbb világvallások bölcsességének alapigazságait. A Tanítás anyaga azonban spirituális tanítás – nem pedig egy újabb vallás. Bár keresztény terminológiát használ, alaptermészete ökumenikus, valamint kijelenti, hogy „egyetemes hittudomány nem létezik, azonban a világméretű megtapasztalás nem csak lehetséges, hanem szükséges is”. A Tanítás nem nevezi magát az „egyetlen útnak”, sőt világosan megfogalmazza, hogy csak egy, a személyes átalakulást elősegítő, több ezer „egyetemes tanulóösvény” közül.

A csodák tanításának nyelvezete kivételesen mély és gazdag. A Törzsszöveg és a Munkafüzet több része kifejezetten költői, sőt, „blank verse” (10 vagy 11 szótagos, jambusokból álló, rím nélküli verssor) formában íródott. Emiatt sokan a világirodalom legértékesebb művei közé sorolják e könyvet. A Tanítás intellektuálisan kifinomult gondolatrendszert épít fel. A spirituális inspirációt mély pszichológiai rálátással párosítja, miközben olyan jelenségekkel foglalkozik, mint a hiedelmek, a védekező mechanizmusok, az észlelés és az identitás.

Ugyanakkor A csodák tanítása rendkívül gyakorlatias. A Munkafüzet napokra lebontott feladatai egy szisztematikus, lépésről-lépésre működő megközelítést kínálnak, mely segítségével jól alkalmazhatók a Tanítás alapelvei. Ezek a leckék nem igényelnek sok időt, vagy hosszan tartó gyakorlást, de elvégzésükhöz szükség van a hajlandóságunkra ahhoz, hogy a világra vonatkozó értékrendünk minden alkotóelemét megkérdőjelezzük, valamint ahhoz, hogy képesek legyünk a dolgokat másként – Isten szemével – látni.

A csodák tanítása szerint két alapvető gondolatrendszer létezik: az egyik az észlelésé, a másik a tudásé. Az észlelés gondolatrendszere önmagából fakadóan egy látszólagos világot épít, mivel az értelmezésen alapul, nem pedig a tényeken. Alapját az Istentől és egymástól való elkülönültségünkre vonatkozó hiedelmünk képezi. Ebből fakadóan hiszünk a gonosz, a bűn, a bűntudat, a félelem és a hiány létezésében. Mindez a látszatok világa, a születéssel és a halállal, az idővel és az állandó változással. Az észlelés eme gondolatrendszerét nevezi a Tanítás egónak; olyan hiedelmek sorozatának, amelyek középpontja a test, mint egyetlen valóság, valamint létezésünk határa.

A tudás világa azonban az igazságról szól. A Tanítás szerint a valódi világ – amely az igazságot tükrözi – csak spirituális látással észlelhető; testünk szemei nem látják. Az egység, a szeretet, az ártatlanság és a bőség világa a tudásé. A Tanítás szerint a valóságot kizárólag Isten gondolatai alkotják, melyek szeretetteljesek, állandóak, időtlenek és örökkévalók. A gonoszság, a bűn és a bűntudat a téves észlelés eredményei. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya; egy hiba, amely korrekciót és szeretetet igényel, nem pedig bűntudatot és büntetést.

Ha az észlelés világában – vagyis az ego gondolatrendszerében – ragadunk, az olyan, mintha csapdába estünk volna egy álomban. Ahhoz, hogy a valóságban felébredhessünk, a visszájára kell fordítanunk a gondolkodásunkat, és ki kell javítanunk a hibáinkat. A felébredéshez segítségre van szükségünk, mert fizikai érzékelésünk csak azokat az információkat fogadja el, amelyek az álom valóságosságában való hitünket erősítik. A csodák tanítása a felébredés ösvényét kínálja nekünk azzal, hogy felhívja figyelmünket általános észlelésünk és identitásunk érzékelésének torzulásaira. Módszert ad a kezünkbe ahhoz, hogy korrigálhassuk e tévedéseket, és tisztábban láthassuk önmagunkat és a világot is. Az észlelés e megváltozását nevezi a Tanítás csodának.

Sok más gondolatrendszertől eltérően A csodák tanítása nem javasolja a világtól való elvonulást. Tanítása szerint kapcsolataink a tanulás, a felébredés és a gyógyítás egyedülálló lehetőségét rejtik. A Tanítás több megközelítési módot is ajánl, melyek segítségével meggyógyíthatjuk a félelem és a hiány érzésén alapuló kapcsolatokat. A többi emberhez való viszonyulásunkat arra használhatjuk, hogy elengedjük a múltat, a bűntudat és a sérelmek minden terhével együtt. Ehhez az eszköz az önmagunknak és a többieknek való megbocsátás. A Tanítás értelmezése szerint a megbocsátás az, amikor felismered, hogy a sérelem, amely testvéred részéről ért, a valóságban nem történt meg. A megbocsátás nem nézi el a bűnöket és teszi ezzel valóságossá őket. Az ő szemszögéből a bűn elkövetése nem történt meg. A megbocsátás nem a támadásról vagy a gyűlöletről szól, hanem a szeretet megnöveléséről ott, ahol erre a szükség megmutatkozik. Ha képesek vagyunk ilyen módon megváltoztatni észlelésünket, elmozdíthatjuk természetes örökségünk, a szeretet jelenlétének tudatosítása előtt tornyosuló akadályokat.

A csodák tanításának célja, hogy kiképezzen rá, hogyan tudunk Isten hangjára, a Szentlélekre figyelni. Isten elméjének kiterjesztéseként ő szolgál belső vezetőnkként; irányítja a gondolatainkat, pontosan megmondja, hogy mi a teendőnk, és megfelelő irányba tereli minden erőfeszítésünket. A valódi hatékonyság érdekében az a dolgunk, hogy megtanuljunk saját, belső tanítónkra hagyatkozni, ahelyett, hogy kívülről várnánk a segítséget. E vezettetés által rábukkanhatunk az egyedül nekünk szánt, Istentől kapott feladatunkra.

(Ezt az összefoglalót a www.miraclecenter.org honlapon megjelenő, angol nyelvű könyvismertetőből fordítottam. Nyugodtan használd fel, és add tovább, ám ez esetben kérlek, hogy az írásodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Kriszta, www.csodautas.com. Köszönöm.)