Akkor ez most jó vagy rossz?

Én ruháztam fel jelentéssel mindazt, amit látok. 

Ó, micsoda erő rejlik ebben a kijelentésben! Micsoda felszabadulás volt felismernem, hogy a dolgok önmagukban semlegesek! Minden csak attól válik ilyenné vagy olyanná, hogy azzá teszem. Minden csak attól lesz "jó", vagy "rossz", hogy én azt gondolom róla. 

Bármikor megtehetem, hogy mást gondolok. Bármikor megtehetem, hogy egy helyzetről, vagy emberről, vagy tárgyról leveszem mindazt, amivel eddig felruháztam, és hagyom, hogy megmutatkozzon számomra az, hogy milyen valójában - milyen azon jelzők, minősítések, és gondolatok nélkül, amelyeket én kapcsolok hozzá. 

Semmit nem jelent, amit látok

Amióta utoljára az elejéről elkezdtem a A csodák tanításának leckéit, új lakásba költöztem. Az előző otthonomban sok kompromisszumot kellett kötnöm, de azért szerettem. Hangulatossá alakítottam, és kihoztam belőle a lehető legtöbbet. 

Ám ezt a mostanit egyszerűen imádom! Pont olyan, amilyenre vágytam. Tágas, napfényes, erkélyes. Tavasztól őszig olyan, mintha egy erdőben laknék, mert mindenhonnan zöldellő fák vesznek körül, a várost csak a távolban látom. 

Hogyan mondhatnám akkor, hogy ez a lakás nem jelent semmit?! Hogyan mondhatnám az étkezőasztalra, amit apám készített nekem, hogy semmit nem jelent? A puha szőnyegekre? A virágaimra az erkélyen? A kényelmes kanapémra, ahol most is írok? 

Hogyan gyógyíthatsz?

Heteket töltöttem a Törzsszöveg mindössze két és fél oldalát olvasgatva, annyira mélyen megérintettek a szavak. Minden egyes mondatot újra és újra el kellett olvasnom. Nem azért, mert nem értettem, hanem azért, mert annyira megéreztem a bennük rejlő igazságot, szépséget és csodát. 

Mindennek az eredménye persze az lett, hogy megsokszorozódott az életemben minden olyan tapasztalás, ami csak ráerősített erre az igazságra. Ezért aztán óvatosan olvass tovább: csak akkor, ha készen állsz néhány felismerésre, és az őket követő történésekre ...

Hol alapítasz királyságot?

"Ott alapítod meg királyságodat, ahol tetszik, ám, ha nem feledkezel meg az alábbi szavakról, mindig helyesen választasz majd:

A szellem örökké a kegyelem állapotában létezik.

Valóságod csupán a szellem.

Így hát te magad is örökké a kegyelem állapotában létezel."

(Törzsszöveg 1.III.5.3-6.)

Ezt a három, dőlt betűvel szedett sort akkor érdemes - akár egymás után többször is, mint valami mantrát - elmondanod magadnak, amikor észreveszed, hogy már megint a félelem vagy a bűntudat csapdájába zártad magad. A segítségedre lehet akkor is, amikor hibáztatni kezdesz valakit, és úgy érzed, nem tudsz szabadulni az illúziótól, hogy a te rossz érzésedet az okozza, amit a másik tesz vagy nem tesz.

Ahogyan vele bánsz, úgy bánsz magaddal is

Ne feledd, hogy amikor találkozol valamely testvéreddel, szent találkozás az. Amilyennek őt látod, olyannak látod önmagadat. Ahogyan vele bánsz, úgy bánsz önmagaddal is. Amit róla gondolsz, azt gondolod magadról is. Soha ne feledkezz meg erről, mert testvéreidben vagy felleled, vagy elveszíted önmagad. (Törzsszöveg 8.III.4.1-5.)

Sok kedvenc gondolatom van A csodák tanításából, és ez az egyik. Már évekkel ezelőtt kiírtam magamnak egy kis lapra, hogy újra és újra a szemem elé kerüljön. Valahányszor elolvasom, ráébredek, haladtam már valamennyit, de azért még jó nagy út áll előttem.

Csodák és agymosás

Néhány hete arról panaszkodott nekem valaki, hogy attól fél, ha A csodák tanításának gyakorlatait végzi, az olyan lesz számára, mint egy agymosás. Elveszíti a kontrollt, szétesik az élete, ő maga pedig végérvényesen megváltozik.

Miközben a válaszon töprengtem, az is eszembe jutott, vajon miért vált az agymosás szó olyan félelmetessé. Hiszen maga a mosás jó dolog: 

• a ruháinkat, a függönyeinket, az ágyneműt, a törülközőt, az abroszt, és sok mindent mást is rendszeresen kimosunk; 
• az ablakot, az asztalt, a konyhapultot lemossuk; 
• a padlót, a konyhakövet felmossuk. 

A szándékunk ilyenkor az, hogy a szennyeződéseket eltakarítsuk, és újra tisztán ragyogjon, frissen illatozzon minden. 

A testünket is beültetjük a fürdőkádba, vagy beállítjuk a zuhany alá, sőt, az igazán elszántak a belső szerveiket is rendszeres takarításnak vetik alá. Ha ez így van, akkor miért ne tehetnénk ezt meg az agyunkkal? Miért ne takaríthatnánk ki az elménkből mindazt, ami felhalmozódott és elkoszolódott benne, eltakarva ezzel, ami valóban lényeges?