Amióta utoljára
az elejéről elkezdtem a A csodák tanításának leckéit, új lakásba költöztem. Az
előző otthonomban sok kompromisszumot kellett kötnöm, de azért szerettem.
Hangulatossá alakítottam, és kihoztam belőle a lehető legtöbbet.
Ám ezt a mostanit egyszerűen imádom! Pont olyan, amilyenre vágytam. Tágas, napfényes, erkélyes. Tavasztól őszig olyan, mintha egy erdőben laknék, mert mindenhonnan zöldellő fák vesznek körül, a várost csak a távolban látom.
Hogyan mondhatnám akkor, hogy ez a lakás nem jelent semmit?! Hogyan mondhatnám az étkezőasztalra, amit apám készített nekem, hogy semmit nem jelent? A puha szőnyegekre? A virágaimra az erkélyen? A kényelmes kanapémra, ahol most is írok?
Sokadszorra végzem a leckéket, így mostanra (amikor ismét elölről kezdtem) már tudom, hová vezet ez az egész. Mégis rácsodálkozom, hogy még mindig tartja magát bennem a hiedelem, hogy ezek a dolgok meghatároznak engem, tehát fontosak. Ilyenkor ébredek rá, hogy miért is érdemes újra, meg újra belekezdeni a 365 lecke gyakorlásába. Mindaddig, amíg itt, az első gyakorlatnál valamiféle belső megtorpanást érzek, addig még bőven van teendőm.
Ám ezt a mostanit egyszerűen imádom! Pont olyan, amilyenre vágytam. Tágas, napfényes, erkélyes. Tavasztól őszig olyan, mintha egy erdőben laknék, mert mindenhonnan zöldellő fák vesznek körül, a várost csak a távolban látom.
Hogyan mondhatnám akkor, hogy ez a lakás nem jelent semmit?! Hogyan mondhatnám az étkezőasztalra, amit apám készített nekem, hogy semmit nem jelent? A puha szőnyegekre? A virágaimra az erkélyen? A kényelmes kanapémra, ahol most is írok?
Sokadszorra végzem a leckéket, így mostanra (amikor ismét elölről kezdtem) már tudom, hová vezet ez az egész. Mégis rácsodálkozom, hogy még mindig tartja magát bennem a hiedelem, hogy ezek a dolgok meghatároznak engem, tehát fontosak. Ilyenkor ébredek rá, hogy miért is érdemes újra, meg újra belekezdeni a 365 lecke gyakorlásába. Mindaddig, amíg itt, az első gyakorlatnál valamiféle belső megtorpanást érzek, addig még bőven van teendőm.
Szeretett
Istenem, kérlek, alakíts át engem. Alakíts olyanná, aki képes ráébredni, hogy a
maga teremtette illúzióknak valóban nincs semmilyen jelentősége. Hadd ismerjem fel, hogy mindaz, amit látok, önmagában tényleg nem jelent semmit. Teljes
mértékben semleges. Kérlek, költöztess nyugalmat a szívembe, és segíts
megtapasztalnom, hogy ezen az úton nem érhet semmilyen veszteség. Tudatosítsd
bennem, hogy mindez nem arról szól, hogy még több fájdalmat okozzak magamnak.
Engedd megéreznem, hogy a hozzád vezető úton ennek épp az ellenkezője történik:
ajándékaid végre megérkezhetnek hozzám, mert nem állják útjukat a saját
illúzióimból emelt torlaszok.
Ahogy az elején olvashattad, ezt az írásomat (és benne a gyógyító fohászt) A csodák tanításának legelső leckéje inspirálta. Ha te is szívesen tudatosítod az illúzióidat, hogy aztán elengedhesd őket és így az élet neked szánt ajándékait átvehesd, akkor 2019. szeptember 20-tól tarts velem!
Várlak a 365 csodás nap online műhely résztvevői közé, hogy egyre több csodával legyen tele az életed! Részletek itt:
❋ ❋ ❋
Töltsd le A csodák tanításának 365 leckéjét és
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:
Hogyan gyógyíthatsz? >>>
Hol alapítasz királyságot? >>>
Ahogyan vele bánsz, úgy bánsz magaddal is >>>
Hogyan gyógyíthatsz? >>>
Hol alapítasz királyságot? >>>
Ahogyan vele bánsz, úgy bánsz magaddal is >>>
Kedves Kriszta! A csodák tanítása nekem sem volt egy szájbarágós ABC-s könyv. Első évben már túljutottam a munkafüzet 150. leckéjénél is, és még mindig nem tudtam értelmezni, mi a fenét irkálnak ebben a könyvben. Ego mostohapapánk, nem szívesen veszi tudomásul, ha az igazi apánkról kérdezősködünk (Isten szent fia) . Nem vasvillával tart vissza, hanem ügyesen adagolt kétségekkel. Nézd már meg miket olvasol, " a halál egy illúzió" most jöttünk anyád temetéséről, nem volt elég valóságosan halott?, vagy fogadjuk el társteremtői mivoltunkat alázattal, micsoda, én világegyetem társteremtője, mikor a sárga csekket sem tudom kifizetni?, hahaha. És aztán itt ez az elején mindjárt az első leckében, ez a szép kis autó semmit nem jelent, amikor évekig güriztem túlmunkával érte? Vagy majd vezet az istenért szóló hang: a kell még, hangokat hallasz? Lipótmező?
VálaszTörlésVégül egy óvatlan pillanatban, mikor ego mostohapapa nem figyelt, sikerült kapcsolatot létesíteni az igazival, aki érzésekkel kommunikált, inspirációkkal utasított, és azért még a vacsoránál figyeltem rendesen a mostohapapára, de már szépen megbocsátottam magamnak ha valami nem tetszett, vagy felzaklatott. Mostohapapa persze egyre dühösebb lett, kétségbeesetten próbált bizonyítani, nesze, epekő, ez elég valóságos? Fájdalmas illúzió? Vagy mégis csak ez a valós?
Elalvás előtt már egyre könnyebben bocsátottam meg mindenkinek, aki megbántott, és magamnak, hogy másokat megbántottam, míg már el tudom kapni gondolat formájában, nem kell tettlegességig fajulni. És a könyvben egyre tisztábban, értelmezhetően kirajzolódnak a mondatok mögött rejlő gondolatok. Már a mostohapapa sem duzzog, csak néha próbálkozik, de felismerem, ha rosszindulatúan suttog a fülembe mint a Felhőatlaszban a mátrixos Smith ügynök. Rájöttem, a világ tényleg illúzió és ha változok az velem együtt változik. Van még jó pár igazság elrejtve a könyvben, és egyre könnyebb megérteni a tanítók közül ki, hol torpant meg. Most már egyetlen percet sem sajnálok amit a könyv értelmezésére fordítottam, és megtanultam egy szinttel feljebbről, energiákban gondolkodni. Biztos nagyon sokat előttem eljutottak ide, és utánam is nagyon sokan fognak, mert ha gyógyulok, nem egyedül gyógyulok. Mindenkinek kitartást a kurzus gyakorlásában, nagyon megéri!!!
Ó, ezek nagyon jó példák, köszönöm, hogy megírtad! Remek a mostohaapa/egó hasonlat! És igen, ismerős mindaz, amit írsz, mindannyiunk nevében köszönöm a biztatást.
TörlésSzeretettel,
Kriszta