Belső utazásom egyik legfontosabb pillanata az volt, amikor felismertem és elfogadtam, hogy száz százalékban én vagyok felelős azért, amit megtapasztalok. Mégpedig azért, mert mindent, amit átélek, én magam teremtettem meg a gondolataimon keresztül.
A másik legfontosabb pillanat az volt, amikor arra is ráébredtem, hogy ez a gondolatmenet könnyűszerrel használható arra, hogy mindenért magamat hibáztassam, és egyre csak növekedjen a bűntudat, amit érzek. Ez pedig egy olyan csapda, amibe a legtöbb önismereti és spirituális úton járó beleesik, tovább rontva ezzel a saját helyzetén.