2012. november 27., kedd

HOGYAN LESZ VÉGE A VILÁGNAK?



A címben feltett kérdés sokakat foglalkoztat mostanában, és a Csodakurzus-csoport legutóbbi találkozóján is felmerült. Arról beszélgettünk, vajon lehetséges-e, hogy valóban bekövetkezik az a néhány napos sötétség, és áramszünet, és minden egyéb leállása, amiről néhány – az interneten körbejáró – írás szól.

A Kurzus tanításaiból kiindulva arra jutottunk, hogy semmi nem lehet valóságos, aminek a célja a félelem felkeltése, mivel  

a félelem maga sem valóságos.

Aztán eszembe jutott, hogy olvastam én már erről az A Course in Miracles-ben is. A könyvben ugyanis a Diákok tankönyvén és a Szövegen kívül van még egy harmadik rész is, a Tanítók kézikönyve. Ez a 92 oldalas anyag olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza.

Ebből az anyagból már közzétettem itt egy részt, itt találod: Bevezetés.

Most pedig a 14. fejezetet nyújtom át neked, amelynek a címe ez:


HOGYAN LESZ VÉGE A VILÁGNAK?

1. Valóban véget érhet valami, ami el sem kezdődött? A világ illúzióként végzi, hiszen úgy is jött létre. Mégis, ez a vég a kegyelem illúziójáról szól majd. A teljes, mindenkire vonatkozó, határtalanul gyengéd megbocsátás illúziója fogja beborítani, elrejtve mindent, ami ördögi, befedve minden bűnt, véget vetve ezzel a bűntudatnak, örökre. Így lesz tehát vége a bűntudat világának, mivel nincs többé feladata, így eltűnik. Az illúziókat az a hiedelem szüli, hogy céljuk van; szükségletet elégítenek ki, vagy beteljesítenek egy vágyat. Mihelyt felismerjük céltalanságukat, többé nem érzékeljük őket. Nyilvánvalóvá válik haszontalanságuk, és eltűnnek. Hogyan, ha nem így, lehetne véget vetni az illúzióknak? Szembesítettük őket a valósággal, a valóság pedig nem látta létezésüket. Pusztán keresztülnézett azon, aminek semmi értelme nincs.

2. Amíg a megbocsátás teljessé nem válik, a világnak van célja. Otthon, ahol a megbocsátás megszülethet, majd növekedhet, erősebbé, és mindent átfogóvá válhat. Itt van szükség rá, itt kell táplálni. Ő a gyengéd Megváltó, aki ott születik, ahol létrejött a bűn, és valódinak tűnik a bűntudat. Itt van az Ő otthona, mivel itt van rá a legnagyobb szükség. A világ végét hozza magával. Az Ő Hívására válaszolnak Isten tanítói, amikor a csendben Őhozzá fordulnak, hogy Igéjét befogadják. A világnak akkor lesz vége, amikor az Ő ítélete által minden benne lévő helyesen megítéltetik. A szentség áldását magán hordozva éri el a világ a végét. Akkor van vége a világnak, amikor eltűnik az utolsó, bűnre vonatkozó gondolat is. Nem lesz lerombolva, sem megtámadva, még csak megérintve sem. Látszólagos létezése egyszerűen megszűnik. 

3. Természetesen ez látszólag nagyon, nagyon messze van még. Valóban rendkívül hosszú távú célnak tűnik az, hogy „eltűnjön az utolsó, bűnre vonatkozó gondolat is”. Ám az idő mozdulatlan, és megvárja, amíg Isten tanítóinak célja beteljesedik. Nem marad egyetlen, bűnre vonatkozó gondolat sem, mihelyt bármelyikük elfogadja a Jóvátételt önmaga számára. Semmivel sem egyszerűbb egyetlen bűnt megbocsátani, mint megbocsátani az összeset. A nehézségi fokok illúziója egy olyan korlát, melyet Isten tanítójának meg kell tanulnia meghaladni, és maga mögött hagyni. A megszabadulást teljessé teszi a pillanat, amikor Isten egy tanítója egyetlen bűnt teljes mértékben megbocsát. Képes vagy ezt felfogni? Nem; ez értelmetlen minden itt lévő számára. Mégis, ez az utolsó feladat ahhoz, hogy az egység helyreállhasson. Szemben áll a világ gondolkodásával, ám ugyanez érvényes a Mennyországra is. 

4. A világnak akkor lesz vége, amikor gondolkodási rendszere teljes mértékben megfordul. Addig pedig mindig lesznek érzékeny részei ennek a gondolkodásnak. A végső leckét – amely elhozza a világ végét – nem képesek felfogni azok, akik még nem készültek fel a világ elhagyására, és korlátainak meghaladására. Ebben a lezáró feladatban tehát mi a feladata Isten tanítójának? Pusztán azt kell megtanulnia, hogyan közelítse meg; hogy hajlandó legyen a megtanulandó lecke irányába haladni. Pusztán arra van szüksége, hogy bízzon benne: ha Isten Hangja azt mondja, ennek a leckének a megtanulására képes, akkor legyen is rá képes. Nem kell sem nehéznek, sem könnyűnek beállítania a feladatot. Tanára rámutat a leckére, ő pedig bízik benne, hogy Tanítója azt is meg fogja mutatni, hogyan kell azt megtanulni.   

5. A világ végét nagy öröm kíséri majd, mivel most bánat borítja. Amikor megérkezik az öröm, a világ célja megszűnik. A világ békében múlik el, mivel most háború szaggatja. Hiszen mi lehet a világ célja, amikor megérkezik a béke? A világnak kacagva lesz vége, mivel most könnyek mossák. Ki tud tovább sírni ott, ahol mindenki nevet? És egyedül a teljes megbocsátás hozhatja el mindezt, hogy megáldja a világot. Áldások közepette távozik, mivel nem úgy végződik, ahogyan elkezdődött. Isten tanítóinak az a feladata, hogy a poklot Mennyországgá változtassák, mivel olyan dolgokat tanítanak, melyekben  a Mennyország tükröződik. Most pedig ülj egy kicsit csendben, és valódi alázatosságodhoz fordulva ismerd fel, hogy képes vagy mindarra, amit Isten vár tőled. Ne légy gőgös és ne mondd, hogy nem vagy képes az Ő Saját tantervét elsajátítani. Az Ő Igéje máshogy szól. Meglesz az Ő Akarata. Nem történhet másképpen. És légy hálás azért, hogy ez így van. 

(Fordításomat nyugodtan használd fel, és add továbbEz esetben kérlek, hogy az írásodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Kriszta www.csodautas.com. Köszönöm.)