2010. szeptember 27., hétfő

FÖLDRÉSZEKEN ÁTÍVELŐ CSODA

Kathleen Atkins Wilson, 1996 

Körülbelül két hete történt, hogy Whitney Houston annyira énekelt a lakásomban, hogy nem hallottam a telefonom hangjelzését. Pedig valaki kitartóan, többször is keresett, majd végül feladta, és pergő beszédű, lelkes hangüzenetet hagyott. Azonnal visszahívtam.

A vonal túlsó végén Pataki Pálmával találkoztam, akinek beszédét kedves, alig észrevehető akcentus fűszerezi, mivel élete nagy részét Ausztráliában és az Egyesült Államokban élte. Elmagyarázta nekem, azért hívott fel, mert dr Maisha Hazzard hamarosan Magyarországra érkezik, és meghagyta neki, hogy feltétlenül hívjon fel engem.

Meglepődtem. Nem ismerem Maisha Hazzard-ot. És fogalmam sincs, hogyan tett szert a telefonszámomra.

De aztán kiderült a kapcsolat: Maisha tanításainak fontos része az A Course in Miracles is - hétfő esténként vezeti a csoportjait. Így arra gondoltam, talán a www.miraclecenter.org oldalon megnézte, van-e valaki Magyarországon, aki szintén foglalkozik ezzel - én pedig még akkor regisztráltam azon az oldalon, amikor 2003-ban az első csoportomat elindítottam. Valószínűleg így bukkant a telefonszámomra, ahogy korábban már mások is.

Nos, a jó hír az, hogy október 8-án Maisha Budapesten tart előadást. Megtudtam róla, hogy a Beyond Belief című filmben szereplő szakértők egyike. Több mint 30 éve foglalkozik metafizikai tanulmányokkal, a hozzáállás és a viselkedés átalakításának kutatásával, valamint az érzelmi tisztulás lehetőségével a szív és az elme összekapcsolásának folyamatán keresztül. Több ezer ember használta már sikerrel a módszereit.

Október 8-án, pénteken 19.00 órakor az előadásának a címe és tartalma (ahol természetesen tolmács is lesz):


A FÉNY, AMELY MINDENHOL JELEN VAN -
FELTÁRUL AZ ÉLET TITKA A REZGÉS TÖRVÉNYÉN KERESZTÜL.

Az univerzumban minden energianyalábokból áll: a Fény apró részecskéiből, amelyek egy bizonyos frekvencián rezegnek. Rezgés az esszenciája mindennek.

A gondolataink, az érzéseink és a cselekedeteink mind sajátságos frekvenciájú rezgéssel rendelkeznek. Ez a rezgés összhangot keres bármivel, ami azonos, vagy hasonló frekvenciájú rezgést bocsát ki. Vagyis a gondolataid és az érzéseid felcsendülnek a szívedben, a szíved pedig kisugározza ezt a frekvenciát, hogy az univerzumban rátaláljon a vele együtt rezonáló, harmonikus párjára.

Az előadásban arról lesz szó, hogyan tudod lépésről lépésre feloldani érzelmi traumáidat, félelmeidet, érzelmi sebzettségedet, valamint önmagad ellen fordított haragodat.

Gyere el, és fedezd fel, hogyan tudod érzelmi állapotodat a félelem helyett örömmé, harag helyett békévé változtatni, mindössze 30 másodperc alatt!

Ismerd meg, hogyan sugározza saját érzelmeid rezgését, valamint hogyan fogadja mások érzelmeinek rezgését a szíved!

Kezdd el működtetni a rezgés törvényét, és teremts magadnak csodálatos életet!

Tanuld meg, hogyan engedheted el azokat az érzelmeket, amelyek újra és újra létrehozzák a fóbiáidat!

Sajátítsd el a személyes sikerhez vezető kvantum szív-elme technika alapvető lépéseit:
*érzelmi tisztulás,
*irányított összpontosítás,
*átalakított hiedelmek, és
*örömteli várakozás!

Helyszín: C E U Konferenciaközpont, Prága terem, 1106. Budapest, Kerepesi út 87.

Időpont: 2010. október 8.

Érkezés és regisztráció: 18.15-től.

Szeminárium: 19.00 - 21.30-ig.

Részvételi díj: Tetszés szerinti adományok, amelyek lehetővé teszik, hogy a professzor asszony munkája a világ számos országába eljusson.

Jelentkezés: palma.pataki@gmail.com.

A terem befogadó képessége miatt a résztvételi szándékodat 2010. október 6-ig kérjük, feltétlenül jelezd. 

Én nagyon kíváncsi lettem, így mindenképpen ott leszek.  Gyere el te is, találkozzunk ott!



2010. július 18., vasárnap

KIBŐL LESZ TANÍTÓ?



Amikor a második csoport is befejeződött, felmerült az igény, hogy legyen egy rendszeres találkozóhelye azoknak is, akik már végeztek a 365 gyakorlattal. (Bár mindannyian tudtuk, hogy a gyakorlatok elvégzése inkább egy út kezdete, mint vége ...) Ezért megalapítottuk a Tanítók Körét, ahová járhatott mindenki, aki csoportban vagy egyedül végigvezette magát a folyamaton.

Azért neveztük így, mert a könyvben a Diákok tankönyvén és a Szövegen kívül van még egy harmadik rész is, a Tanítók kézikönyve. Ez a 92 oldalas anyag olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza.

A Tanítók kézikönyve gyakorlatilag mindenkit tanítónak nevez, nem csak azt, aki mesterségéül is ezt választotta. Annak idején ebből is lefordítottam 11 fejezetet, ezeket szeretném most szép sorban közreadni.

Most, ahogy ide beírtam, és újraolvastam pusztán a bevezetést, megint lenyűgözött az a lényegretörő tömörség, ami ebből az írásból (is) sugárzik. Mivel 20 éve tanítok, számtalan helyzetben tapasztaltam meg a leírtak igazságát, és szeretetteli mosollyal nyugtázom, hogy kezdő koromban még én is azt hittem, hogy azért tanítok, hogy "ők" tanuljanak ...

BEVEZETÉS

1. A világ gondolkodása szerint a tanítás és a tanulás szerepköre tulajdonképpen fordítva van. Ez egy jellemző megfordítottság. Látszólag a tanár és a tanuló különállóak; a tanár nem önmagának, hanem a tanulónak ad át valamit. Ezen kívül a tanítás, mint különleges esemény jelenik meg, amelyben időnknek meglehetősen kis hányadát használjuk fel. Ezzel szemben az Út a csodákhoz azt hangsúlyozza, hogy a tanítás maga a tanulás, így a tanár és a diák ugyanaz a személy. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a tanulás egy állandó folyamat; a nap minden pillanatában zajlik, sőt, alvás közbeni gondolatainkban is folytatódik.

2. Tanítani azt jelenti: megmutatni. Csak két gondolkodási rendszer létezik, és azt kell újra és újra demonstrálnod, hogy az egyiket vagy a másikat tartod igaznak. Ebből a szemléltetésből tanulnak mások és te magad is. A kérdés nem az, hogy fogsz-e tanítani, mivel ebben nincs döntési lehetőség. Mondhatjuk azt is, hogy a kurzus egyik célja, hogy választási módokat mutasson abban a tekintetben, hogy mit akarsz tanítani, attól függően, hogy mit akarsz megtanulni. Senki másnak nem adhatsz, csak önmagadnak, és ezt a tanításon keresztül lehet megtanulni. A tanítás nem más, mint tanúk összegyűjtése, akik demonstrálják, hogy mi az, amiben hiszel. Ez az átalakulás egy módszere. Ezt nem lehet pusztán szavakkal elérni. Minden helyzet egy esély arra, hogy megtanítsd másoknak, hogy ki vagy, és, hogy kik ők neked. Ennél nem több, de nem is kevesebb.

3. Ezért a tananyagot, amit összeállítasz, kizárólag az határozza meg, hogy mit gondolsz arról, hogy ki vagy, valamint, hogy mit jelent számodra a másokkal való kapcsolat. A formális tanítási helyzetben ezeknek a kérdéseknek látszólag semmi közük nincs ahhoz, amit tanítasz. Valójában azonban lehetetlen nem felhasználni bármely helyzetet annak a tanítására, amit megtanulni készülsz. Ebből a szempontból tanításod szóbeli oldala teljesen lényegtelen. Talán egybeesik vele, talán nem. Abból tanulsz igazán, ami mondandód mögött rejlik. A tanítás pusztán megerősíti azt, amit önmagadról hiszel. Az alapvető célja az, hogy felszámolja az önmagunkban való kételkedést. Ez persze nem azt jelenti, hogy az „én”, akit védelmezel, valós lenne. Hanem azt, hogy arról az „énről” tanítasz, akit valósnak hiszel.

4. Ez elkerülhetetlen. Nincs előle menekvés. Hogy is lehetne másképp? Mindenki, aki a világ tanmenetét követi – és mindenki követi, amíg csak meg nem változtatja a gondolkodását – csak azért tanít, hogy meggyőzze magát arról, hogy olyan, amilyen nem. Ez a világ célja. Mi más lehetne a tanmenet? Ebbe a reménytelen, és zárt tanulási helyzetbe – amely csak a kétségbeesést és a halált tanítja – küldi el Isten a tanítóit. És miközben az Ő, örömről és reményről szóló leckéit tanítják, tanulásuk végül teljessé válik.

5. Isten tanítói nélkül kevés reményünk lenne a megszabadulásra, mivel a bűn világa örökké valóságosnak tűnne. Az önmagukat átverőknek csalódniuk kell, mivel a megtévesztésről tanítanak. És mi más lehet a pokol? Ez Isten tanítóinak a kézikönyve. Ők nem tökéletesek, hiszen akkor nem lennének itt. A feladatuk mégis az, hogy itt váljanak tökéletessé, ezért a tökéletesedést tanítják újra és újra, a legkülönbözőbb módokon, míg végül megtanulják. És ekkor már nem láthatók többé, bár gondolataik örökké az erő és az igazság forrásai maradnak. Kik ők? Milyen alapon esik rájuk a választás? Mit tesznek? Hogyan képesek létrehozni saját megszabadulásukat és a világ megváltását? Ez a kézikönyv arra tesz kísérletet, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket.

Fordításomat nyugodtan használd fel, és add tovább, ám ez esetben kérlek, hogy az írásodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.csodautas.blogspot.com.hu . Köszönöm.

2010. július 9., péntek

Szerelem: áldás vagy átok?

- Néha eltűnődöm azon, hogy ajándék-e a számomra az, hogy megismertelek, vagy inkább átok? - fordult felém a kedvesem, miközben ráérősen üldögéltünk a napsütötte padon. Elmosolyodtam, mert a kérdést már én is számtalanszor feltettem magamnak, kettőnkkel kapcsolatban.
- Az egóm számára mindenképpen átok – válaszoltam. – A valósághoz, a szeretet birodalmához, az isteni középpontomhoz kapcsolódó valódi lényemnek viszont ajándék. Mert ő kapcsolódik a te valódi lényedhez. Az egóink viszont gyakran harcba bonyolódnak egymással, és ez fájdalmat okoz. Az egónak.
- Honnan tudod ennyire megkülönböztetni a kettőt? – nézett rám megint ragyogó, zöld szemével. – Honnan tudod, hogy melyik részed az ego és melyik a valódi lényed?
- Onnan tudom, hogy minden, ami a szeretethez és az abból fakadó örömhöz kapcsolódik, a valódi lényem – magyaráztam úgy, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy én ezeket tudom. - Mindaz, ami pedig a félelemből fakadó haraghoz, bűntudathoz, sértettséghez kapcsolódik, az az ego. 

Már elváltunk, és én hazafelé sétáltam, amikor hirtelen felmerült bennem a kérdés: tényleg, honnan tudom? Miért olyan természetes ez számomra? És akkor megértettem, hogy – ha a célba még nem is értem be -, azért már egy fontos belső változást a magaménak tudhatok annak eredményeképpen, hogy idestova hét éve foglalkozom az A csodák tanításának leckéivel. 

Felvillantak az elmúlt hetek emlékei, és váratlanul összeállt a kép arról, hogy ténylegesen nagy utat tettem meg idáig, és végre az eredménye is látszik.  

Visszaemlékeztem rá, hogy amikor egy bántó sms-t kaptam valakitől, azonnal – egy pillanatnyi tétovázás nélkül – szeretettel reagáltam, mert már nem csak elméletben tudom, hogy minden támadó viselkedés mögött valójában szeretetet kérő segélykiáltás rejlik. 

Visszaemlékeztem rá, hogy engedtem, hadd kiabáljon velem a néni a sorban, mert láttam: az ő szemében bűnös vagyok, teljesen felesleges lenne az ártatlanságomat bizonygatni. Bántó volt és zaklatottá tett, de a megbocsátás azonnal megszületett bennem.

Visszaemlékeztem rá, hogy rádöbbentem: amikor úgy érzem, valami
hiányzik, azt hiába próbálom meg valami külső dologgal – érintéssel, beszélgetéssel, étellel, itallal – pótolni, nem sikerülhet. Ilyenkor ugyanis mindig ugyanaz hiányzik: a kapcsolatom Önmagammal, a Forrással, a Szeretettel. Amint helyreállítom ezt a kapcsolatot, hirtelen a külső világomban is minden helyrebillen: már nem hiányzik semmi, amiről korábban azt gondoltam, hogy nélkülözöm.

És visszaemlékeztem rá, hogy épp a napokban olvastam Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét című könyvében az alábbiakat:
A szerelem fájdalmas, mert előkészíti az utat a boldogság számára. A szerelem fájdalmas, mert átalakít; a szerelem transzformáció. Minden transzformáció szükségszerűen fájdalmas, mert a régit el kell hagyni az új kedvéért. A régi ismerős, biztos és biztonságos, az új teljesen ismeretlen. Egy feltérképezetlen óceánra kell kihajóznod. Az elmédet nem használhatod az újnál; a régivel kapcsolatban az elme már kiügyesedett. Az elme csak a régivel tud működni; az újnál az elme tökéletesen használhatatlan.
Ezért jelentkezik a félelem. Elhagyni a régi, kényelmes, biztonságos világot, a megszokás világát – fájdalmas. Ugyanaz a fájdalom ez, mint amit a gyermek érez, amikor kibújik az anyja méhéből. Ugyanaz a fájdalom, amit a madár érez, amikor először próbál repülni. Az ismeretlentől való félelem és az ismerős biztonsága, az ismeretlen bizonytalansága, az ismeretlen kiszámíthatatlansága hatalmas félelemmel tölti el az embert.
És mivel az átalakulás az éntől a nem-énig történik, nagyon mély szenvedés kíséri. Szenvedés nélkül azonban nincs eksztázis. Ha meg akarod tisztítani az aranyat, át kell menned a tűzön.
A szerelem tűz.
Nos, így állunk, Kedvesem – fűztem tovább most már magamban a megkezdett beszélgetést. Egymásba szerettünk, és tudtunkon kívül olyan mély átalakulást indítottunk el az életünkben, hogy gyakran úgy érezzük: a szenvedés kibírhatatlan, belehalunk.

De ki az, aki belehal?

És akkor ez most áldás vagy átok?

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta


Találtál benne számodra fontosat?
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)

2010. június 28., hétfő

LÉTEZIK-E SZABAD AKARAT?



Az A Course in Miracles című könyvhöz körülbelül 10 évvel a megjelenése után kiadtak egy szójegyzéket - értelmező szótárt - (Glossary-Index for A Course in Miracles), amely felsorolja és meghatározza a könyvben szereplő legfontosabb fogalmakat. Akkor találtam rá, amikor az egyik csoportomban valaki egyszer csak kifakadt:

- Miért nincs ehhez az anyaghoz, egy olyan - tudjátok - "ki kicsoda" rész? Mint a színdarabok elején, ahol felsorolják a szereplőket, és leírják egymáshoz való viszonyukat. Annyira szeretném tudni, hogy a Kurzus szerint ki kicsoda ebben a játékban, amit életnek hívunk! -

Ahogy időm engedi, ezeket is lefordítom egyenként, és itt lesznek olvashatók, a blogban. Eddig az alábbiak készültek el:


2009. decembere óta rendszeres cikkírója vagyok a havonta megjelenő Ezo-Tér magazinnak. Mindegyik lapszám egy témát jár körül, amit így - a sokféle írás elolvasásával - számtalan szemszögből meg lehet vizsgálni. Közeleg a leadási határideje a következőnek, aminek a témája a szabad akarat lesz. Ezért úgy gondoltam, hogy megnézem, mit ír erről az A Course in Miracles szószedete, hogy ebből ihletet merítsek. Íme:

SZABAD AKARAT

A szabad akarat pusztán az észlelés illuzórikus világában létezik, ahol úgy tűnik, Isten Fiának hatalmában áll elszakítania magát Istentől. Mivel az észlelés szintjén az elkülönülést választottuk, választhatjuk azt is, hogy meggondoljuk magunkat. A választásnak ezen szabadsága - amikor a téves- vagy a helyes-elméjűség mellett döntünk - az egyetlen lehetőségünk ebben a világban. A Mennyország nem-duális, tökéletesen Egységes állapotában a választás nem létezik, ezért az, amit általában a szabad akaraton értünk, a valóságban értelmetlen.

(Nem összekeverendő az "akarat szabadságával", amely azt tükrözi, hogy Isten Akaratát az ego nem képes bebörtönözni, tehát mindig szabad marad.)

Az illúziók világában a szabad akarat azt jelenti, hogy szabadon eldönthetjük, mit hiszünk valóságnak, de mivel a valóságot Isten teremtette, szabadságunk nem terjed ki arra, hogy bármilyen módon megváltoztassuk. A gondolataink nincsenek hatással a valóságra, de befolyásolják azt, hogy mit vélünk valóságnak, és milyen tapasztalatokat szerzünk róla.

Mi hát a válasz a címadó kérdésre? Arra, hogy létezik-e szabad akarat? A válasz az, hogy világunk egyik részében létezik, a másikban pedig nem. Abban a világban, ahová tartunk - vagyis nem tartunk, mivel lényünk spirituális (szellemi) része állandóan, már most is ott tartózkodik -, nem értelmezhető a szabad akarat, mert ténylegesen csak az egység létezik, és nincs miből választani. Ezt hívjuk valóságnak. Ez egy olyan tartomány, amit az állandó, feltétel nélküli szeretet jellemez. Ez az, amin - szerencsére - nem tudunk változtatni azzal, hogy mit gondolunk róla.

A helyzet azonban az, hogy életünk nagy részét egyelőre az észlelés és az illúziók világában töltjük, ahol viszont igenis létezik szabad akarat, létezik a választás lehetősége. És úgy tűnik, az, hogy mit választunk - hogy milyen gondolatoknak adunk teret -, döntően befolyásolja az életünket.

Mielőtt tovább mennék, már látom, hogy muszáj két újabb fogalmat is lefordítanom, mert ezeket szinte csak az A Course in Miracles használja, más spirituális irodalom nem (vagy nem így), ezért némi magyarázatra szorul. Íme:

TÉVES-ELMÉJŰSÉG

Elkülönült és kettéválasztott elménknek az a része, amely az ego birodalma. Ez a bűn, a bűntudat, a félelem és a támadás hangja. A tanítás újra és újra arra kér minket, hogy válasszuk a helyes-elméjűséget a téves-elméjűség helyett, mely utóbbi az elkülönültség világában tart fogva bennünket.

HELYES-ELMÉJŰSÉG

Elkülönült elménknek azon része, mely a Szent Szellem otthona. Ez a megbocsátás és az értelem Hangja. A kérés újra és újra elhangzik, hogy a téves-elméjűség helyett inkább ezt válasszuk; hogy az ego útmutatásai helyett inkább a Szent Szellemét kövessük, hogy visszatérhessünk Krisztus Egy-elméjűségéhez.

Mindez tehát azt jelenti, hogy minden pillanatban szabadságunkban áll eldönteni, hogy "kire" hallgatunk. A félelmet vagy a szeretetet választjuk? A bűntudatot vagy a megbocsátást? A támadást vagy az elfogadást? Az irányítást vagy az elengedést? Azon, hogy mit választunk, nem kevesebb múlik, mint az életünk - ettől függ minden élmény és tapasztalat, amit átélünk.

Az egyik legerősebb élményemet ezzel kapcsolatban a kedvesemmel éltem át. Egy alkalommal hevesen vitáztunk, ő meglehetősen keményen beszélt velem, amit én támadásnak vettem és visszautasítottam. Mire ő ezt válaszolta:
- Én nem ellened vagyok.

Egy pillanatra elnémultam, mert hirtelen megtapasztaltam elmém szétszakítottságát. Az egyik oldal így kiabált:
- Dehogynem! Hogy merészel így beszélni velem?! Rám támadt! Bántott!

A másik pedig csendesen emlékeztetett:
- Ne feledd: minden támadó viselkedés egy szeretetet kérő segélykiáltás.

Ebben a pillanatban módomban állt dönteni, és ezzel befolyásolni a helyzet végkimenetelét. Sikerült az egómat elcsitítanom, és a helyes-elméjűséget választanom, mert csendesen ennyit válaszoltam:
- Igen. Tudom.

Neked mi a módszered? Élsz-e a szabad akarattal és megválogatod-e a gondolataidat? Milyen tapasztalataid vannak ezen a téren?

Átadom a szót neked ...

(Írásomat és fordításomat nyugodtan használd fel és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy saját anyagodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, http://www.csodautas.blogspot.com/ . Köszönöm.)