Ez az út vezet a feltétlen szeretethez

Észrevetted már, hogy milyen határozott elképzelésünk van a világunk minden részletéről? 

Teljesen természetesnek tűnik, hogy az, amit tegnap valamilyennek megtapasztaltunk, az ma is ugyanolyan lesz. Mindig arra számítunk, hogy a dolgok változatlanok maradnak, hiába hallottuk már vagy olvastuk el százszor, hogy egyedül maga a változás állandó. 

Pedig ha hajlandóak lennénk arra, hogy másképp lássuk a dolgokat, akkor egy egészen új világ tárulna fel a szemünk előtt. 

Ha a jó irányba nézel, csodákat fogsz látni

Egy kis hajlandóság – mindössze ennyit kér tőlünk A csodák tanítása annak érdekében, hogy valóban csodákkal teljen meg az életünk. 

Miben nyilvánul meg ez a hajlandóság? Például ezekben: 

Hajlandó vagyok 

• felelősséget vállalni az életemért, 
• változni, 
• észrevenni mindazt, amivel bántom magamat és a környezetemet, 
• az illúziók helyett a valóságra figyelni, 
• a félelem helyett a szeretetet választani. 

Hajlandó vagyok végre felébredni, azaz kinyitni a szemem, és ténylegesen látni. Látni azt, amit félelemből én teremtettem, és látni azt, ami mindezek helyett lehetne, ha végre arra a kedves, halk hangra hallgatnék, amely folyamatosan szól hozzám. 

Így lesz vége az aggódásnak

Valószínűleg számodra is teljesen természetes, hogy időről időre aggódni kezdesz valamivel kapcsolatban. Hiszen olyan sok minden bizonytalan, és annyi minden van, amitől félni kell. 

Pedig az aggodalom nem kellene, hogy természetes legyen. 

Engedd, hogy végre minden értelmet nyerjen

Felnőtté válásunknak pont az a lényege, hogy fokozatosan ráébredünk, hogy mi, mire való. Megtanuljuk, hogyan működünk mi magunk, hogyan működik a többi ember, és hogyan működik a világ. 

Majd ebből kiindulva rendezzük be az életünket. Kiválasztjuk, hogy 

• mit akarunk tanulni, 
• mivel szeretnénk foglalkozni, 
• kikkel töltjük majd a napjainkat, 
• hol élünk, 
• merrefelé utazunk, 
• hogyan pihenünk, és 
• még egy csomó mindent.

Csak jóval később – miután ezek közül már sok minden mögöttünk van – ébredünk rá, hogy talán mégsem ezek a dolgok azok, amelyekre igazán vágyunk.