Egy alkalommal
találkoztam valakivel, akit nagyon szeretek. Ám a beszélgetés nem sikerült jól,
falakat, távolságot éreztem köztünk. Ahogy sétáltam hazafelé, azon
gondolkodtam, hogy mi történhetett. Vajon miért éreztem így magam? Mi okozhatta
a távolságot?
Ám a válasz nem
érkezett meg, a rossz érzés viszont fokozódott. Ekkor jutott eszembe A csodák
tanításának 34. leckéje, ami az egyik legegyszerűbb, mégis sorsfordító hatással
bíró gyakorlat. Ezt az egy mondatot nagyon sokszor használom, mert „mindenre jó”,
és nagy segítséget nyújt olyankor is, amikor furcsa módon nem jut eszembe az
aznapi leckém szövege. Így hangzik:
