Gyorssegély minden helyzetre

Egy alkalommal találkoztam valakivel, akit nagyon szeretek. Ám a beszélgetés nem sikerült jól, falakat, távolságot éreztem köztünk. Ahogy sétáltam hazafelé, azon gondolkodtam, hogy mi történhetett. Vajon miért éreztem így magam? Mi okozhatta a távolságot?

Ám a válasz nem érkezett meg, a rossz érzés viszont fokozódott. Ekkor jutott eszembe A csodák tanításának 34. leckéje, ami az egyik legegyszerűbb, mégis sorsfordító hatással bíró gyakorlat. Ezt az egy mondatot nagyon sokszor használom, mert „mindenre jó”, és nagy segítséget nyújt olyankor is, amikor furcsa módon nem jut eszembe az aznapi leckém szövege. Így hangzik:

A békét is láthatom ehelyett.

Hiszen nyilvánvalóan zaklatott vagyok; éppen olyasmire gondolok, ami eltávolít a békétől.

Elkezdtem ismételgetni a mondatot, és lassan elfeledkeztem arról, mire is kerestem a választ.  Amikor pedig már egyáltalán nem foglalkoztam vele, bevillant a válasz az eredeti kérdésemre: zaklatottságomat az okozta, hogy elvárásaim voltak. Elképzeltem, hogyan fog lezajlani a találkozó, mit fogok "kapni" a beszélgetéstől.

Nem kaptam meg, amit vártam. Akivel találkoztam, nem elégítette ki az igényeimet. Mivel nem is ez a dolga. Ő úgy viselkedett, ahogy. Önmagát adta, a tőle éppen telhető legteljesebb módon. Dönthetek úgy, hogy ezzel elégedetlen vagyok, és akkor megmarad a zaklatottságom. És dönthetek úgy, hogy elfogadom, ami történt, nem minősítem, sőt: emlékezem rá, hogy ami történt, nem minősíti sem őt, sem engem.

Boldoggá tett a tudat, hogy ismét megtapasztalhattam: egyre rövidül az idő, amire szükségem van ahhoz, hogy a zaklatottságból a békébe jussak. Most is ez történt; mire végiggondoltam a fentieket, visszatért a jókedvem. Még a nap is kisütött. Megnyugodtam: nem történt semmi, amin rágódni kellene, amin változtatni kellene. Béke van.

Azóta azt is tudom már, ez a béke folyamatosan jelen van bennem. Nem az történik tehát, hogy létre kell hoznom valamit a semmiből. Annyi történik, hogy a figyelmemet áthelyezem valami másra. Mindaddig, amíg a zaklatottságomat fenntartó gondolatokra figyelek, és őket forgatom az elmémben, addig a zaklatottságom fennmarad, sőt növekszik. Egyedül a figyelmem tartja életben őket. Amint már nem figyelek rájuk többé, megszűnnek létezni. 

Ekkor újra megtapasztalhatom a békét, ami mindig jelen van, sohasem tűnik el, mindig szeretettel körbeölel. Békétlenséget keltő gondolataim csak elfedni tudják, megszüntetni nem. De a változáshoz szükség van a döntésemre. Arra, hogy kijelentsem: A békét is láthatom ehelyett. A békét választom.

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

❋ ❋ ❋

Töltsd le a 365 leckét és egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most 
csodákkal teli életet teremteni magadnak!

Kattints ide >>>!

  

Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:  

Minden pont fordítva van! >>>
Mikor érünk már oda?! >>>
Én vagyok a megváltó >>>