2016. január 21., csütörtök

Én vagyok a megváltó

Amikor Isten két Fia találkozik egymással, mindig újabb esélyt kapnak a megváltásra. Soha ne hagyj magára senkit anélkül, hogy megváltást adnál neki, és megváltást nyernél tőle. (A csodák tanítása, Törzsszöveg 8.III.4.6.)

Erre a két mondatra kérdezett rá valaki a közelmúltban, és a kérdésnek azért is örültem, mert ezek a gondolatok ugyanígy, bennem is felmerültek:

De hát hogyan adnék én megváltást? Szerintem ez nem az én dolgom. Na, jó, ha mégis, akkor milyen módon? Áldjam meg? Segítsek neki valahogy? Érezzek együtt vele? És tőle én hogyan kapnék? Ráadásul mindig? Mindenkitől?

A megváltás (salvation) szót fordítják még üdvözülésnek, és megszabadulásnak is, amiből az üdvözülés nekem még kevésbé volt érthető, de a megszabadulás és a megváltás kicsit kézzelfoghatóbb. Az én első kérdésem ez volt: mitől váltódunk meg; mitől szabadulunk meg?

Az Értelmező szótár ezt írja a megváltásról:
  • A Vezeklés, vagy az elkülönültség megszűnése.
  • A megbocsátás és a csoda által megváltozik az elménk, így „megmenekülünk” a bűn és a bűntudat valóságába vetett hitünktől.
Tehát minden olyan helyzet, amelyben találkozom valakivel (és tulajdonképpen állandóan ez van!) lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljam a másikkal való egységet. Azt, hogy ő: én vagyok, és amilyennek őt látom, olyannak látom magamat.

Amikor pedig egyre növekszik a megbocsátásra való képességünk, egyre kevesebbszer fogunk arra gondolni, hogy bárki bármilyen bűnt elkövetett volna. Így nem fogunk már hibáztatni sem másokat, sem magunkat.

Amikor a megbocsátás tükrében tekintesz valakire, akivel találkozol, akkor egyszer csak elkezded őt olyannak látni, amilyen valójában. Már nem lesznek ott a vele kapcsolatos múltbéli tapasztalataid és az ebből fakadó ítéleteid. Ez a megváltás pillanata. Megszabadítod őt mindattól, amit eddig róla gondoltál. Megengeded neki, hogy az legyen, aki: Isten csodálatos gyermeke, aki hozzád hasonlóan a szeretethez való visszatérésre törekszik. Akkor is, ha ez időnként számodra nem annyira nyilvánvaló.

Amint ez megtörténik, abban a pillanatban megváltódtál te is: hiszen, ha képes vagy valakit így látni, az azt jelenti, hogy magadra is így tekintesz. Így ajándékoz meg a megváltással az, akivel találkozol. És az észlelés ezen megváltozott módja a csoda. Béke, felszabadultság, öröm jár vele.

A 70. lecke is erre emlékeztet: 
A megváltásom belőlem fakad. Egyetlen külső tényező sem tarthat vissza. Bennem rejlik a világ megváltása, és a saját megváltásom is.
Ha pedig nem csak e szavak olvasására, hanem személyes találkozásra is vágysz, akkor olvass tovább itt:   

Február 11-én, csütörtökön 18.00-kor újra A csodák tanításáról beszélgetünk. Gyere te is, és tapasztald meg, milyen rendkívüli érzés csodautasok társaságában lenni! Részletek és jelentkezés itt: 


Várlak!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta


Találtál benne számodra fontosat? 
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése