Szerelem: áldás vagy átok?

- Néha eltűnődöm azon, hogy ajándék-e a számomra az, hogy megismertelek, vagy inkább átok? - fordult felém a kedvesem, miközben ráérősen üldögéltünk a napsütötte padon. Elmosolyodtam, mert a kérdést már én is számtalanszor feltettem magamnak, kettőnkkel kapcsolatban.

- Az egóm számára mindenképpen átok – válaszoltam. – A valósághoz, a szeretet birodalmához, az isteni középpontomhoz kapcsolódó valódi lényemnek viszont ajándék. Mert ő kapcsolódik a te valódi lényedhez. Az egóink viszont gyakran harcba bonyolódnak egymással, és ez fájdalmat okoz. Az egónak.

- Honnan tudod ennyire megkülönböztetni a kettőt? – nézett rám megint ragyogó, zöld szemével. – Honnan tudod, hogy melyik részed az ego és melyik a valódi lényed?

- Onnan tudom, hogy minden, ami a szeretethez és az abból fakadó örömhöz kapcsolódik, a valódi lényem – magyaráztam úgy, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy én ezeket tudom. - Mindaz, ami pedig a félelemből fakadó haraghoz, bűntudathoz, sértettséghez kapcsolódik, az az ego. 

Már elváltunk, és én hazafelé sétáltam, amikor hirtelen felmerült bennem a kérdés: tényleg, honnan tudom? Miért olyan természetes ez számomra? És akkor megértettem, hogy – ha a célba még nem is értem be -, azért már egy fontos belső változást a magaménak tudhatok annak eredményeképpen, hogy idestova hét éve foglalkozom az A csodák tanításának leckéivel. 

Felvillantak az elmúlt hetek emlékei, és váratlanul összeállt a kép arról, hogy ténylegesen nagy utat tettem meg idáig, és végre az eredménye is látszik.  

Visszaemlékeztem rá, hogy amikor egy bántó sms-t kaptam valakitől, azonnal – egy pillanatnyi tétovázás nélkül – szeretettel reagáltam, mert már nem csak elméletben tudom, hogy minden támadó viselkedés mögött valójában szeretetet kérő segélykiáltás rejlik. 

Visszaemlékeztem rá, hogy engedtem, hadd kiabáljon velem a néni a sorban, mert láttam: az ő szemében bűnös vagyok, teljesen felesleges lenne az ártatlanságomat bizonygatni. Bántó volt és zaklatottá tett, de a megbocsátás azonnal megszületett bennem.

Visszaemlékeztem rá, hogy rádöbbentem: amikor úgy érzem, valami

hiányzik, azt hiába próbálom meg valami külső dologgal – érintéssel, beszélgetéssel, étellel, itallal – pótolni, nem sikerülhet. Ilyenkor ugyanis mindig ugyanaz hiányzik: a kapcsolatom Önmagammal, a Forrással, a Szeretettel. Amint helyreállítom ezt a kapcsolatot, hirtelen a külső világomban is minden helyrebillen: már nem hiányzik semmi, amiről korábban azt gondoltam, hogy nélkülözöm.

És visszaemlékeztem rá, hogy épp a napokban olvastam Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét című könyvében az alábbiakat:

A szerelem fájdalmas, mert előkészíti az utat a boldogság számára. A szerelem fájdalmas, mert átalakít; a szerelem transzformáció. Minden transzformáció szükségszerűen fájdalmas, mert a régit el kell hagyni az új kedvéért. A régi ismerős, biztos és biztonságos, az új teljesen ismeretlen. Egy feltérképezetlen óceánra kell kihajóznod. Az elmédet nem használhatod az újnál; a régivel kapcsolatban az elme már kiügyesedett. Az elme csak a régivel tud működni; az újnál az elme tökéletesen használhatatlan.

Ezért jelentkezik a félelem. Elhagyni a régi, kényelmes, biztonságos világot, a megszokás világát – fájdalmas. Ugyanaz a fájdalom ez, mint amit a gyermek érez, amikor kibújik az anyja méhéből. Ugyanaz a fájdalom, amit a madár érez, amikor először próbál repülni. Az ismeretlentől való félelem és az ismerős biztonsága, az ismeretlen bizonytalansága, az ismeretlen kiszámíthatatlansága hatalmas félelemmel tölti el az embert.

És mivel az átalakulás az éntől a nem-énig történik, nagyon mély szenvedés kíséri. Szenvedés nélkül azonban nincs eksztázis. Ha meg akarod tisztítani az aranyat, át kell menned a tűzön.

A szerelem tűz.

Nos, így állunk, Kedvesem – fűztem tovább most már magamban a megkezdett beszélgetést. Egymásba szerettünk, és tudtunkon kívül olyan mély átalakulást indítottunk el az életünkben, hogy gyakran úgy érezzük: a szenvedés kibírhatatlan, belehalunk.

De ki az, aki belehal?

És akkor ez most áldás vagy átok?

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Találtál benne számodra fontosat?

Kattints ide >>>, 

és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 

(Sőt, ajándékok is várnak rád!)