2015. augusztus 24., hétfő

Hogyan gyógyíthatsz?

Heteket töltöttem a Törzsszöveg mindössze két és fél oldalát olvasgatva, annyira mélyen megérintettek a szavak. Minden egyes mondatot újra és újra el kellett olvasnom. Nem azért, mert nem értettem, hanem azért, mert annyira megéreztem a bennük rejlő igazságot, szépséget és csodát. 

Mindennek az eredménye persze az lett, hogy megsokszorozódott az életemben minden olyan tapasztalás, ami csak ráerősített erre az igazságra. Ezért aztán óvatosan olvass tovább: csak akkor, ha készen állsz néhány felismerésre, és az őket követő történésekre ...

A 9. fejezet III. alfejezetéről van szó, amelyiknek a címe ez: A hiba kiigazítása. Már rögtön a legelső mondat kicsapta a biztosítékot az elmémben, pedig az információ maga nem volt új. Ám a megfogalmazás annyira kedvesen döngölt a földbe, hogy egy ideig tovább olvasni sem tudtam. Így hangzik:
Az egónak a más egók hibáira való ébersége nem az a fajta elővigyázatosság, amelyre a Szentlélek kér téged. 
- Ó, pedig ez már milyen jól megy! - kezdett el keseregni a saját egóm, én pedig tovább olvasva ezeket találtam:
Az ego kellemes, helyénvaló és jó dolognak tekinti, ha rámutat a hibákra, és "helyreigazítja" őket. Mindez teljességgel értelmes dolognak tűnik számára, mivel valójában nem tudja, mi a helyreigazítás. A hibák mindig az egótól valók, a helyreigazításuk pedig mindig az egótól történő megszabadulásban rejlik.
Vagyis óriási tévedésben vagyok mindaddig, amíg azt képzelem, hogy bármit is tudok (sőt, másoknál jobban tudok), és ez feljogosít arra, hogy megmondjam nekik, mit csinálnak rosszul. 

- Jaj! Akkor most mi legyen? - esett újra kétségbe az egóm, érezve, hogy számára nem jól alakulnak itt a dolgok. Hiszen az egyetlen valós helyreigazítás épp az, ha szélnek eresztem az egómat. Márpedig valaki más hibáira csakis az egómmal figyelhetek, és mindaddig, amíg hibákat észlelek, nem is látok mást belőle, csak az egóját ...

Egy bekezdéssel később már ki is derül, mi a teendő:
Ha valamely testvéred bomlott módon viselkedik, csak úgy gyógyíthatod meg őt, ha érzékeled a benne lakozó épelméjűséget. Ha érzékeled és elfogadod a tévedéseit, egyben a saját tévedéseidet is elfogadod. Ha át akarod engedni hibáidat a Szentléleknek, egyben az ő hibáit is át kell engedned Neki. És ha ezen kívül bármely egyéb módon is kezeled a hibákat, nem értheted meg, hogyan válnak semmissé.
Kérlek, ne érts félre a "bomlott" és "épelméjű" szavakat. A csodák tanítása bomlottnak nevez minket, amikor félelemből teremtünk, ezért védekezéssel, támadással és irányítási vággyal reagálunk a világra. Mindannyiunknak módunkban áll visszaemlékezni saját épelméjűségünkre, vagyis arra a szeretetteljes állapotra, amelyből megbocsátás, elfogadás, megengedés, és együttműködés fakad.

Ha tehát azt veszed észre, hogy valakit bírálni készülsz, tudd, hogy a tükörben megpillantott saját magadról mondanál ítéletet. Add hát inkább át az egészet a Szentléleknek, és kérd meg Őt, hogy gyógyítsa meg benned mindazt, amit éppen most valaki másban megpillantottál. 

Ezen kívül pedig semmi mást nem kell tenned. Mindaddig ugyanis, amíg a kijavítás okán a figyelmedet adod egy hibának vagy tévedésnek, továbbra is a valóságod része lesz, hiszen figyelsz rá. Átalakulni, meggyógyulni, és semmivé válni bármi csak akkor tud, ha megvonod tőle a figyelmedet.  

És mindeközben ügyelj arra, hogy folyamatosan újratermelődő ítéleteidért ne kezdd el magadat hibáztatni. Az ítélkezésünket fokozatosan elengedni ugyanis az egyik legnagyobb feladat, amely elé A csodák tanítása állít minket.

Ebben a folyamatban mindig erőteljes támogatást jelent, ha rövidebb-hosszabb időre tagja vagy egy csapatnak, akikkel mindezt megbeszélheted, illetve akiken gyakorolhatsz. Hiszen hiába az azonos érdeklődés, attól még különbözőek vagyunk, és számtalan remek alkalmat nyújtunk egymásnak arra, hogy szavakban vagy gondolatokban megnyilvánuló, állandó ítélkezésünkre ránézzünk. Erre kínálok most neked több lehetőséget is.

Csodautas Zarándoklat: szeptember 8-11.

Amellett, hogy együtt vagyunk négy teljes napig, a nappalainkat a természetben töltjük. Így megtapasztalhatod, amint a természet gyógyítani kezd benned mindent, és feltölt hosszú időre kitartó, pozitív energiával. 

Minden nap elmélyülünk A csodák tanításának egy-egy meghatározó gondolatában, amely így elkezdi fokozatosan átalakítani, valamint tisztábbá és teljesebbé tenni az életedet.


Csodakurzus egy éven át: szeptember 18-án kezdünk.

Az egyéves csoportba akkor várlak, ha elhatároztad, elvégzed A csodák tanításának 365 leckéjét. Mivel ez a folyamat erőteljes változásokat hoz, jól jön, ha havonta egyszer eltölthetsz egy napot olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak. 

A találkozásainkon jóleső beszélgetésekre, sok nevetésre, és mély felismerésekre számíthatsz. 


Várlak!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Találtál benne számodra fontosat? 
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése