Ne feledd, hogy amikor találkozol valamely testvéreddel, szent
találkozás az. Amilyennek őt látod, olyannak látod önmagadat. Ahogyan vele
bánsz, úgy bánsz önmagaddal is. Amit róla gondolsz, azt gondolod magadról is.
Soha ne feledkezz meg erről, mert testvéreidben vagy felleled, vagy elveszíted
önmagad. (Törzsszöveg 8.III.4.1-5.)
Sok kedvenc gondolatom van A csodák tanításából, és ez az egyik.
Már évekkel ezelőtt kiírtam magamnak egy kis lapra, hogy újra és újra a szemem
elé kerüljön. Valahányszor elolvasom, ráébredek, haladtam már valamennyit, de
azért még jó nagy út áll előttem.
Ez az öt mondat szinte összefoglalja azt a látásmódot, amelyről A
csodák tanítása szól. Bemutatja egy szeletét annak az alapvetésnek, hogy
minden, amit magam körül tapasztalok, nem más, mint az elmém kivetítése. Ezért
amikor találkozom valakivel (ismerőssel vagy ismeretlennel; rövid időre, vagy
hosszan; felszínesen, vagy meghitten), mindig önmagammal találkozom. Minden
ilyen alkalom azt mutatja meg nekem, milyen gondolatok rajzanak az elmémben,
amelyeknek talán nem is vagyok tudatában.
- Ha szépnek látom, aki szembejön velem az utcán, azt jelenti, szépnek látom magamat is. Ha csúnyának vagy rosszul öltözöttnek látom, akkor ilyennek látom magamat is.
- Ha keményen beszélek a pénztárossal a boltban, mert rosszul végzi a munkáját, akkor keményen bánok magammal is, valahányszor nem felelek meg a saját elvárásaimnak. Ha szeretettel megölelem a barátaimat, amikor találkozom velük, akkor szeretettel bánok magammal is.
- Ha erőszakos, törtető alaknak tartom a munkatársamat, akkor ugyanezt gondolom magamról is. Ha csupa remek, együttműködő kolléga vesz körül, akkor ilyennek tartom magamat is.
Épp ezért szent találkozás minden egyes kapcsolódás, mert akkor, abban a pillanatban lehetőségem nyílik rá, hogy meglássam magamat, és elfogadjam, magamhoz öleljem, megszeressem, és ha kell, megbocsássam, amit látok.
Minden ilyen alkalom egy szent pillanat, amelyben dönthetünk úgy,
hogy
- a bűntudat helyett a megbocsátást (a ragaszkodás helyett az elengedést);
- a sérelem helyett a csodát (annak megváltozását, ahogy a másikat és önmagunkat észleljük);
- az ego helyett a Szentlelket (a félelem helyett a szeretetet) választjuk.
Amikor ezt a döntést meghozod, akkor megérkezel a jelenbe, mert
többé nem ragaszkodsz a múlthoz, és nem féled a jövőt. Ennek az eredménye pedig
az, hogy szabad teret kap benned a szeretet, a béke és az öröm.
Sokan mondják, hogy ez nehéz. Ám csak azért tűnik annak, mert egész
eddigi életünkben teljesen más programok szerint kapcsolódtunk önmagunkhoz és a
többi emberhez. Azonban a rendelkezésünkre áll egy rendkívüli eszköz: A csodák
tanításának 365 leckéje. Ha csak annyit teszel, hogy minden egyes napon
elvégzed a soron következő leckét, akkor az észlelésed finoman és fokozatosan
átalakul, és az életedben elkezdenek sokasodni a csodás megtapasztalások.
Egyre inkább ráébredsz, hogy az ítélkezést abbahagyni egyáltalán
nem nehéz, hiszen valahányszor valaki másról beszélsz, nyugodtan fogalmazhatnál
egyes szám első személyben is. Felismered, hogy az ő viselkedése pusztán az,
amit te vetítettél rá: ő valójában nem csinál semmit, csak a testét adja ahhoz,
hogy élő vetítővászonként te megláthasd rajta, amit éppen most észre kell
venned. Innentől kezdve pedig a megbocsátás is rendkívül egyszerűvé válik:
hogyan is haragudhatnék valakire, aki nem követett el semmit?
Ám ébernek kell lenned: az egész folyamatnak nem az a célja, hogy
most meg magadra kezdj el haragudni amiatt, amit megláttál. A cél az, hogy
megbocsásd magadnak, hogy éppen most ez van. Ha pedig változást szeretnél,
akkor kérd meg a Szentlelket, hogy alakítsa át benned mindezt, és tegye
lehetővé, hogy mostantól a félelem helyett a szeretetet válaszd.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Találtál benne számodra fontosat?
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik.
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)
Itt találkozhatunk:
Április 9. csütörtök, 18.00-20.00
Április 19. vasárnap, 10.00-18.00
Április 23-26. csütörtök - vasárnap (már csak 1 hely van!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése