2014. szeptember 3., szerda

A sötétség nem rejtőzhet el. De miért akarna?


Ismered azt az érzést, amikor váratlanul fény gyúl az elmédben, és megértesz valamit, ami addig homályosnak és felfoghatatlannak tűnt? Bevallom, én nem csak ismerem, hanem kifejezetten szeretem is - A csodák tanítása pedig kifogyhatatlan tárháza az "Aha!" élményeknek. 
 
Legutóbb augusztus közepén éltük át ezt a Csodatanárképző résztvevőivel. A képzés harmadik napját végig a résztvevők vezetik, az első két nap felkészülése után. Ez azt jelenti, hogy ezen a bizonyos harmadik napon én úgy ülök ott, mint egy egyszerű résztvevő: teszem amit mondanak, leírom, amit kérnek, válaszolok, ha kérdeznek. Épp a Törzsszöveg értelmezésének fázisához érkeztünk, és ehhez Éva az 1. fejezet IV. alfejezetének 1. bekezdését választotta.

Ez egy olyan rész, amit már sokszor olvastam, sőt, annak idején le is fordítottam. Mégis, a valódi megértés csak most érkezett el hozzám, és arra gondoltam, megosztom veled is. (Persze ez az én értelmezésem; írd meg a hozzászólások között, ha neked is van egy!)  A bekezdés első két mondata így szól:
A sötétségből való megszabadulás két fázisból áll: először is felismered, hogy a sötétség soha nem rejtőzhet el. Ez a lépés általában némi félelmet kelt benned.
Rájöttem, hogy sötétség mindaz, amit nem szeretek magamban, és ezért megpróbálom elrejteni. Letagadom, elfojtom, úgy teszek, mintha nem lenne. Hiszen ki akarna mondjuk agresszív, depressziós, zsugori, hazug, határozatlan, szerencsétlen, szorongó, stb. lenni? Pfuj! Csupa utálatos, messzire elkerülendő tulajdonság! 

Pedig ezek a tulajdonságok is a részeink. Ám valójában csak arról van szó, hogy
nem a fényből (a szeretetből), hanem a sötétségből (a félelemből) fakadnak. És ezért nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy szeretettel átöleljük őket, és meggyógyítsuk azokat az emlékeket, amelyekből táplálkoznak, mert csak ez után tudjuk elengedni, mindannyiukat. Emiatt pedig muszáj látnod őket, nem rejtőzhetnek el.

Ezért hát állandóan ott vannak az orrod előtt. Hogyan? Mindazokban az emberekben, akikkel találkozol. A csodák tanítása szerint az egész világodat te teremted. Minden, amit látsz, a saját gondolataid kivetülése. Bárkivel is találkozol egy teljesen átlagos napon, ők mind téged tükröznek. Ezért nem rejtőzhet el a sötétség, mert abbéli vágyadban, hogy eltüntesd magad elől, kivetíted másokra - így aztán még jobban látszik! És amikor erre ténylegesen rádöbbensz, az valóban lehet ijesztő. Ilyeneket gondolhatsz például:

- Te jó ég! Én tényleg olyan lennék, mint a Pisti, akit annyira utálok?! - Igen. Pisti olyasmit mutat meg neked, amiről te azt hiszed, hogy benned nincs. 

Így folytatódik a gondolat a harmadik és a negyedik mondatban:
A második fázis során aztán felismered, hogy még akkor sem akarnál elrejteni semmit, ha képes lennél rá. E lépés során megszabadulsz a félelemtől.
Ez akkor történik meg, amikor elkezded megérteni, hogy mindez a te érdekedben történik. Amint egyre bátrabban ránézel mindarra, ami benned rejlik - és a külvilágban jelenik meg -, fokozatosan elfogadod és megszereted, amit látsz. Ezzel pedig beindulnak azok a gyógyító folyamatok, amelyek a belső békéhez és az örömteljes élethez vezetnek. Ekkor már tudod, hogy valójában nincs mitől félned, mert nincs más dolgod, mint a saját gondolataidat átalakítani. Amint egyre nagyobb lesz a szeretet benned, úgy növekszik a feléd áradó szeretet körülötted. 

A bekezdés végül ezzel a mondattal zárul:
Ha hajlandó vagy mindent felvállalni, nemcsak a közösség elfogadására leszel hajlandó, de a békét és az örömöt is megérted majd.
- Vajon mit kell az örömön és a békén megérteni? - kérdezheted most. - Ezek érzések nem? Akkor pedig érezzük őket, nem megértjük!

Pedig ahhoz, hogy érezhesd, először fontos annak a megértése, hogy mindkettő az elfogadásból fakad. Amikor teljes mértékben elfogadod, hogy amit látsz; ami az életedben történik, az nem ellened van, hanem a gyógyulásodat szolgálja, akkor fellélegzel, és elönt a nyugalom és a béke. Amikor teljes mértékben elfogadod, hogy mindenki, akivel találkozol, "te vagy", ezért, ha önmagadon alakítasz, akkor ők is változnak, akkor örömhírekkel lesz tele a napod!

Miután ez a gondolatmenet megszületett bennem, a legnagyobb örömet az okozta, hogy azonnal meg is oszthattam a többiekkel, akik ott ültek körülöttem. Ez az egyik legmeghatározóbb élményem, minden csodautas csoportból: szabadon megoszthatjuk magunkat, mert nincsenek ítéletek, csak nyitottság és elfogadás van. 

Egy csütörtök esti beszélgetésben így fogalmaztam, amikor bemutatkoztam azoknak, akik először jártak ott:
- Az egyik függőségem, amiről tudok, az, hogy újabb és újabb csoportokat hozok létre ...
- Reméljük, nem gyógyulsz ki belőle! - volt a közbeszúrt válasz egy régi résztvevőtől ...

Egyelőre nem gyógyultam ki belőle, így aztán szeptember 21-én újra nekiindulok az egyéves találkozósorozatnak azokkal a bátor és elszánt csodautasokkal, akik velem tartanak ezen az intenzív, belső úton. A frissen befejeződött egyéves csoport egyik résztvevője így fogalmazott:
A 365  lecke elvégzése nekem olyan volt, mintha a legalapvetőbb hiedelmeimet betöltöttem volna egy kedves mosógépbe, és kiválasztottam volna egy lassú, kímélő, mégis alapos programot. A gyakorlatok  szövege,  üzenete,  és  a  végzésük  során  nekik  szentelt  figyelem jelenti ugyanis az eszközt és a folyamatot, ami által elménknek esélyt adunk arra, hogy megszabaduljon egy csomó rárakódott “szennyeződéstől”.
A  négyhetenkénti  találkozók  (és  a  mindig  ott  lévő  védőháló, 
amit  a  Facebook csoport jelent) tartják össze a sorstársakat, akiktől mind a nehézségekről, mind az örömökről visszajelzés érkezik. Nélkülözhetetlen volt a megerősítés, hogy tényleg változunk, vagy hogy    amikor ez  a  helyzet    nem  baj,  ha  nem “fejlődünk”  percről  percre,  napról  napra, hónapról hónapra. Mindezek  nélkül  a  tapasztalt  változások  bekövetkezése  annyira  lett  volna számomra valószínű, mint a lottóötös. Így viszont szinte biztos volt, hogy valami    még ha nem is világos előre, hogy mi – történni fog. (Balázs)
Várlak hát téged is, jelentkezz gyorsan, mert szeptember 21-én már indulunk is! Részletek itt:


Szeretettel,

Sarkadi Kriszta 


Találtál benne számodra fontosat? 
Kattints ide >>>,  
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)


Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése