Amikor a természetben járva sziklás terepre érek, ellenállhatatlan vágyat érzek rá, hogy megérintsem a köveket. Ha nagy szikláról van szó, akkor leülök és nekidőlök. Jó érzés a belőlük sugárzó erőből feltöltődni.
Legutóbb az is eszembe jutott, hogy a sziklát is pontosan úgy formálja az idő, ahogy a személyiségünket: az időjárás alakulása a szikla esetében, és az élet viharai a mi esetünkben mind nyomot hagynak rajtunk. Ám a szikla szilárdan tovább áll a helyén, és a mi valódi lényünk is változatlan marad.