
Legutóbb augusztus közepén éltük át ezt a Csodatanárképző
résztvevőivel. A képzés harmadik napját végig a résztvevők vezetik, az első két
nap felkészülése után. Ez azt jelenti, hogy ezen a bizonyos harmadik napon én
úgy ülök ott, mint egy egyszerű résztvevő: teszem amit mondanak, leírom, amit
kérnek, válaszolok, ha kérdeznek. Épp a Törzsszöveg értelmezésének fázisához
érkeztünk, és ehhez Éva az 1. fejezet IV. alfejezetének 1. bekezdését
választotta.
Ez egy olyan rész, amit már sokszor olvastam, sőt, annak idején le
is fordítottam. Mégis, a valódi megértés csak most érkezett el hozzám, és arra
gondoltam, megosztom veled is. (Persze ez az én értelmezésem; írd meg a hozzászólások között, ha neked
is van egy!) A bekezdés első két mondata
így szól:
A sötétségből való megszabadulás két fázisból áll: először is felismered, hogy a sötétség soha nem rejtőzhet el. Ez a lépés általában némi félelmet kelt benned.
Rájöttem, hogy sötétség mindaz, amit nem szeretek magamban, és
ezért megpróbálom elrejteni. Letagadom, elfojtom, úgy teszek, mintha nem lenne.
Hiszen ki akarna mondjuk agresszív, depressziós, zsugori, hazug, határozatlan,
szerencsétlen, szorongó, stb. lenni? Pfuj! Csupa utálatos, messzire elkerülendő
tulajdonság!
Pedig ezek a tulajdonságok is a részeink. Ám valójában csak arról
van szó, hogy
nem a fényből (a szeretetből), hanem a sötétségből (a
félelemből) fakadnak. És ezért nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy
szeretettel átöleljük őket, és meggyógyítsuk azokat az emlékeket, amelyekből
táplálkoznak, mert csak ez után tudjuk elengedni, mindannyiukat. Emiatt pedig
muszáj látnod őket, nem rejtőzhetnek el.
Ezért hát állandóan ott vannak az
orrod előtt. Hogyan? Mindazokban az emberekben, akikkel találkozol. A csodák
tanítása szerint az egész világodat te teremted. Minden, amit látsz, a saját
gondolataid kivetülése. Bárkivel is találkozol egy teljesen átlagos napon, ők
mind téged tükröznek. Ezért nem rejtőzhet el a sötétség, mert abbéli vágyadban,
hogy eltüntesd magad elől, kivetíted másokra - így aztán még jobban látszik! És
amikor erre ténylegesen rádöbbensz, az valóban lehet ijesztő. Ilyeneket
gondolhatsz például:
- Te jó ég! Én tényleg olyan lennék, mint a Pisti, akit annyira
utálok?! - Igen. Pisti olyasmit mutat meg neked, amiről te azt hiszed, hogy
benned nincs.
Így folytatódik a gondolat a harmadik és a negyedik mondatban:
A második fázis során aztán felismered, hogy még akkor sem akarnál elrejteni semmit, ha képes lennél rá. E lépés során megszabadulsz a félelemtől.
Ez akkor történik meg, amikor elkezded megérteni, hogy mindez a te
érdekedben történik. Amint egyre bátrabban ránézel mindarra, ami benned rejlik
- és a külvilágban jelenik meg -, fokozatosan elfogadod és megszereted, amit
látsz. Ezzel pedig beindulnak azok a gyógyító folyamatok, amelyek a belső békéhez
és az örömteljes élethez vezetnek. Ekkor már tudod, hogy valójában nincs mitől
félned, mert nincs más dolgod, mint a saját gondolataidat átalakítani. Amint
egyre nagyobb lesz a szeretet benned, úgy növekszik a feléd áradó szeretet
körülötted.
A bekezdés végül ezzel a mondattal zárul:
Ha hajlandó vagy mindent felvállalni, nemcsak a közösség elfogadására leszel hajlandó, de a békét és az örömöt is megérted majd.
- Vajon mit kell az örömön és a békén megérteni? - kérdezheted
most. - Ezek érzések nem? Akkor pedig érezzük őket, nem megértjük!
Pedig ahhoz, hogy érezhesd, először fontos annak a megértése, hogy
mindkettő az elfogadásból fakad. Amikor teljes mértékben elfogadod, hogy amit
látsz; ami az életedben történik, az nem ellened van, hanem a gyógyulásodat
szolgálja, akkor fellélegzel, és elönt a nyugalom és a béke. Amikor teljes
mértékben elfogadod, hogy mindenki, akivel találkozol, "te vagy",
ezért, ha önmagadon alakítasz, akkor ők is változnak, akkor örömhírekkel lesz
tele a napod!
Miután ez a gondolatmenet megszületett bennem, a legnagyobb örömet
az okozta, hogy azonnal meg is oszthattam a többiekkel, akik ott ültek
körülöttem. Ez az egyik legmeghatározóbb élményem, minden csodautas csoportból:
szabadon megoszthatjuk magunkat, mert nincsenek ítéletek, csak nyitottság és
elfogadás van.
Egy csütörtök esti beszélgetésben így fogalmaztam, amikor
bemutatkoztam azoknak, akik először jártak ott:
- Az egyik függőségem, amiről tudok, az, hogy újabb és újabb
csoportokat hozok létre ...
- Reméljük, nem gyógyulsz ki belőle! - volt a közbeszúrt válasz egy régi
résztvevőtől ...
Egyelőre nem gyógyultam ki belőle, így aztán szeptember 21-én újra
nekiindulok az egyéves találkozósorozatnak azokkal a bátor és elszánt
csodautasokkal, akik velem tartanak ezen az intenzív, belső úton. A frissen
befejeződött egyéves csoport egyik résztvevője így fogalmazott:
A 365 lecke elvégzése nekem olyan volt, mintha a legalapvetőbb hiedelmeimet betöltöttem volna egy kedves mosógépbe, és kiválasztottam volna egy lassú, kímélő, mégis alapos programot. A gyakorlatok szövege, üzenete, és a végzésük során nekik szentelt figyelem jelenti ugyanis az eszközt és a folyamatot, ami által elménknek esélyt adunk arra, hogy megszabaduljon egy csomó rárakódott “szennyeződéstől”.
A négyhetenkénti találkozók (és a mindig ott lévő védőháló,amit a Facebook csoport jelent) tartják össze a sorstársakat, akiktől mind a nehézségekről, mind az örömökről visszajelzés érkezik. Nélkülözhetetlen volt a megerősítés, hogy tényleg változunk, vagy hogy – amikor ez a helyzet – nem baj, ha nem “fejlődünk” percről percre, napról napra, hónapról hónapra. Mindezek nélkül a tapasztalt változások bekövetkezése annyira lett volna számomra valószínű, mint a lottóötös. Így viszont szinte biztos volt, hogy valami – még ha nem is világos előre, hogy mi – történni fog. (Balázs)
Várlak hát téged is, jelentkezz gyorsan, mert szeptember 21-én már
indulunk is! Részletek itt:
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Találtál benne számodra fontosat?
Kattints ide >>>,
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik.
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)
Kattints ide >>>,
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik.
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)
Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése