Melyik utat válasszam?

Az egyik olvasómtól nemrégiben érkezett levél arra késztetett, hogy a válaszban többé-kevésbé összefoglaljam A csodák tanításának lényegét. 

Ezért döntöttem úgy, hogy – miután engedélyt kértem és kaptam rá - megosztom veled mind a levelet, mind a választ.

A levél: 

A nagynéném sokáig Budapesten élt, most visszaköltözött abba a városba, ahol én is lakom, így többet találkozunk. Mint kiderült, időközben Jehova tanúja lett. Már kb. 5-6 éve nagyon komolyan veszi, tanulja, és már másoknak is tanítja az „egy igaz Isten tanítását.” Dolgozik, mint mindenki, mellette pedig prédikálni jár, „utcán is terjeszti az igét”.  

Sokat mesél arról, hogy nem a dogmatikus, évszázadokon át külsőségekre építő, hatalomgyakorlást alkalmazó vallások az igaziak. Amire az ő hitük épül, az a torzításmentes, a lehető legeredetibb Bibliafordítás. Ők így Isten eredeti intelmeit követve élnek.

Állítása szerint a Biblia nagyon sok történelmi eseményt előre kódolva rögzített 2000 éve, és ezek sorra bejöttek. Mai korunkról is benne vannak az előrejelzések.

- Nézz körül – mondja -, a környezetszennyezés, a politikai helyzet, a terrorizmus, a háborúk, a jelenlegi társadalmi keretek mind-mind azt mutatják, hogy egyértelműen rossz irányba megy az emberiség. Ez benne van a Bibliában. Végítélethez közeledünk.

Fohász orvosi ellátás esetén

Néhány éve történt, hogy két napot töltöttem az egyik budapesti kórházban, ahol légtornász lányom könyökműtétjére került végre sor. Nem életmentő, de a további életét meghatározó folyamat ez, így mindkettőnkben nagy volt az izgalom.

Tudtam, a legjobbat azzal teszem, ha most is átadok mindent az isteni gondviselésnek, és csak annyit kérek, hogy béke és szeretet hassa át ezt az időszakot is.

A kórházzal való találkozásra az előzetes vizsgálatok során, és most is úgy készítettük fel magunkat, hogy elvárások helyett együttérzéssel érkeztünk. Tudtuk, hogy túlterhelt, feszült, kevéssé megbecsült emberek dolgoznak ott, akik minden egyes napon erejükön felül teljesítenek egy olyan szakmában, amely egyébként is kihívásokkal teli. Nem vártunk kedvességet, sem azt, hogy minden pontosan a meghatározott időrendben történik. Tudtuk, hogy várnunk kell majd, ezért vittünk magunkkal mindenfélét, amivel ez idő alatt elfoglaljuk magunkat. Volt nálunk enni- és innivaló is. A szándékunk az volt, hogy amennyire csak lehet, nyugodtak és együttműködőek legyünk.

Mit eszik az, aki spirituális?

Főiskolás koromban gyakran dolgoztam tolmácsként, a legkülönbözőbb területeken. Az 1980-as évek végén sokszor volt szükség ránk, angolul tudókra, mindenféle rendezvényen. 

Egy alkalommal az angol női vízipóló válogatott tolmácsa voltam, mivel egy nemzetközi vízilabda torna résztvevői voltak Budapesten. Amellett, hogy nagyon megszerettem őket, és jókat nevettünk együtt, felfigyeltem rá, hogy a csapatnak legalább a fele húsmentesen étkezik. A szállodában és az éttermekben ezt újra és újra hangsúlyoznom kellett, nagy fejtörést okozva ezzel a szakácsoknak. Akkoriban ugyanis ez még nem volt annyira elterjedt Magyarországon, mint most.

Velük töltve ezt a hetet megfigyelhettem azt is, hogy az erőnlétüket ez cseppet sem befolyásolta. Ugyanolyan remekül játszottak azok is, akik ettek húst, és azok is, akik nem. Kicsivel később ez motivált engem is arra, hogy kipróbáljam a húsmentes étkezést, és ezt tartottam is, körülbelül négy évig.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a napokban ezt kérdezte tőlem az egyik olvasóm: 

Miért ennyire hosszú A csodák tanítása?

Ez az egyik kérdés, amit Alan Cohen magyarul 2016. októberében megjelent könyve (A csodák tanítása könnyedén) megválaszol, így:

"A bonyolult elmék bonyodalmakat teremtenek, bonyolult kérdéseket tesznek fel, és bonyolult válaszokat várnak. A csodák tanításának célja, hogy meggyógyítsa a bonyolult elméket, hogy kivezesse a gondolatainkat a bonyodalmak labirintusából az egyszerűség megváltásába. A csodák tanítása mindössze ennyi:

Bármikor új döntést hozhatsz

A zarándoklat egyik napján délutánra egy homokos útszakaszra érünk, ahol egy idő után meglehetősen nehéznek tűnik a járás. Csak akkor könnyebb, ha egész délelőtt esett az eső: ilyenkor a felázott homok jobban összeáll, és a lépteink nem süllyednek bele. Tehát sehogy sem „jó”: vagy esőben kell gyalogolni, vagy a homokban botladozni.

Egy alkalommal megelégeltem a saját szerencsétlenkedésemet, és azért fohászkodtam, hogy új módon közelíthessem meg az egész helyzetet. Éreztem, hogy fáradtan botorkálok, a járásomból elveszett a tartás, csak vonszolom magam előre, én pedig nem így akarok ezen az ösvényen járni. És az új megközelítés valóban megérkezett.