Tudtad, hogy a félelem nem valós?

Már hogy ne lenne valós a félelem! Talán ez az első gondolat, amely felmerül benned, amikor elolvasod a címet. És valóban: egész eddigi életünket úgy éltük, hogy mindig adódott valami, ami miatt aggódhattunk, nyugtalankodhattunk, félhettünk. 

Sőt, talán az is az eszedbe jut, hogy a félelem tulajdonképpen hasznos, hiszen megakadályozza, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek ártalmunkra lehetnek. 

Így tehetsz szert valódi és tartós önbizalomra

Az önismereti utam egyik fontos állomása volt, amikor beismertem, hogy bizony sok bennem a félelem. Addig azt hittem, hogy ha elég határozott vagyok, ha elég gyorsan és hatékonyan cselekszem, ha mindent jó előre megtervezek, akkor nincs mitől félnem. 

A felismerést pont az jelentette, hogy rájöttem: ezeket mind azért teszem, mert félek. Attól tartok, hogy ezek nélkül olyan váratlan dolgok történnek, amelyekre nem vagyok felkészülve, és amelyek ártalmamra vannak. 

A megbocsátásban rejlő erő

Amikor sok évvel ezelőtt egy előadásomon szóba hoztam a megbocsátást, a szünetben odajött hozzám valaki, és hevesen elmagyarázta, hogy ez az egész ostobaság. Nyilvánvaló volt számomra, hogy miképpen érti félre ezt a fogalmat – ahogy sokan mások is. 

Talán épp A csodák tanításával való elmélyült kapcsolódás szükséges ahhoz, hogy ténylegesen felfogjuk, mit jelent a valódi megbocsátás. Nem azt jelenti, hogy meghunyászkodunk, és engedjük, hogy mindenki lábtörlőnek használjon. Hanem azt jelenti, hogy 

elfogadjuk: mindenki olyan, amilyen 

(mi magunk is), és szükségtelen megharagudnunk valakire csak azért, mert nem felel meg az elvárásainknak. 

Miért fontos mindennap gyakorolni?

Csodálatos érzés figyelni, ahogy minden egyes nappal egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy egy tágabb, szeretetteljesebb nézőpontból figyeljem magamat, az életemet és a világot. Ez a nézőpont derűt és békét hoz a mindennapjaimba, amitől minden sokkal könnyebbé válik. Ám ez nem történik magától. 

Tisztánlátóvá válhatsz te is

Gondoltad volna, hogy a látásnak, hallásnak, érintésnek van egy mélyebb célja? Hogy nem csak arra való, hogy általa befogadjuk a világot, amit megtapasztalunk? 

Pedig így van: az észlelésen keresztül válunk képessé arra is, hogy kapcsolatba kerüljünk a valósággal, azaz a mindennel és mindenkivel való egységünkkel.