Sohasem vagy egyedül

Amikor ténylegesen megéled, mit jelent Isten szeretett gyermekének lenni, többé nem szenvedsz hiányt semmiben. Mindent kitölt a hála folyamatos érzete, és az öröm áradó dala. 

Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy elfogadd az erőt és a sokféle képességet, amit Istentől kaptál, és bátran élj velük.   

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Ki kell fejlesztened magadban a hálára való meggyengült képességedet, máskülönben nem méltányolhatod Istent. Istennek nincs szüksége a megbecsülésedre, neked azonban szükséged van rá. Amit nem becsülsz meg, azt nem is szeretheted, mert a félelem lehetetlenné teszi a megbecsülést. Ha félsz attól, aki vagy, nem becsülöd, következésképpen elutasítod magadat. Így pedig az elutasítást fogod tanítani. (A csodák tanítása, TSZ. 6. I. 17.) 

Így lehetsz mindig jókedvű

Amikor ráébredsz, hogy a természetes létállapotod az öröm, eltölt a lelkesedés és az erő.  Megérted, hogy saját boldogságod megteremtésének a lehetősége valóban a te kezedben van. 

Ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy képes légy az ítélkezés helyett az elfogadást, a sérelmek helyett a megbocsátást, a félelem helyett a szeretet választani.  

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Bizony képes vagy megváltoztatni az elmédet. Amikor a kedélyállapotod azt tudatja veled, hogy rosszul választottál – és ez történik minden alkalommal, amikor nem vagy jókedvű –, tudd, hogy ennek nem kell így lennie. Ilyenkor mindig helytelenül gondolkodsz testvéredről, Isten egy teremtményéről, és az ego sötét üvegben alkotott képeit érzékeled. Gondolod végig őszintén, mi olyat gondoltál, amit Isten nem gondolna, és mit nem gondoltál, amit Ő gondolni rendelt volna neked. (A csodák tanítása, TSZ. 4. IV. 2: 1-4.) 

Jó, szép és szent dolgok teremtője vagy

Amikor megérted, hogy minden egyes gondolatoddal teremtesz, felszabadultabbá válsz, mert felismered, hogy minden lehetséges.  

Ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy észrevedd, mikor szükséges teremtés közben megállnod, és a hibák kijavítását, valamint újratervezést kérned.  

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Te, Isten Gyermeke azért teremtettél, hogy jó, szép és szent dolgokat teremts. Sose feledkezz meg erről. Egy ideig még a testek által kell kifejezned Isten Szeretetét, mivel a látásod továbbra is ködös. A testednek akkor veszed a legtöbb hasznát, ha kitágítod segítségével az észlelésedet, hogy szert tehess a fizikai szem számára elérhetetlen valódi látásra. (A csodák tanítása, TSZ. 1. VII. 2:1-4.) 

Melyik hangra figyelsz?

Amikor tudatosan megválasztod, hogy kinek a hangjára figyelsz, békét és örömöt viszel mindenhová, ahol csak megjelensz. 

Ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy képes légy könnyedén  megkülönböztetni egymástól az ego és a Szentlélek hangját.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Mindig azt látod, ami megfelel a várakozásaidnak, az elvárásaidat pedig az határozza meg, hogy mit hívsz meg magadhoz. Az észlelésed azt tükrözi, amit meghívsz magadhoz. Vajon kinek a megnyilvánulásait szeretnéd látni? Kinek a jelenlétéről akarsz meggyőződni? Mert abban hiszel majd, amit megnyilvánítasz, és hogy mit látsz önmagadban, azt az határozza meg, hogy hogyan tekintesz a külvilágra. Kétféle világlátás lakozik az elmédben, és az észlelésed mindig azt tükrözi, melyik vezetőt választottad. (A csodák tanítása, TSZ. 12. VII. 5.) 

Így lesz mindenből egyre több neked is

Amikor csak a béke gondolatait adod tovább, egyre növekszik a béke benned is, a környezetedben is, a világban is. 

Ennek a hétnek az imája arról szól,  hogyan teremthetsz egyre többet mindabból, amire régóta, a szíved mélyéről vágysz.

Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak. 

Először azt tanulod meg, hogy a birtoklás nem a szerzésen, hanem az adáson alapul. Ezután pedig megtanulod, hogy azt tanulod, amit tanítasz, és hogy a békét akarod tanulni. (A csodák tanítása TSZ. 6.V.C.6:1-2.)