Ahogyan vele bánsz, úgy bánsz magaddal is

Ne feledd, hogy amikor találkozol valamely testvéreddel, szent találkozás az. Amilyennek őt látod, olyannak látod önmagadat. Ahogyan vele bánsz, úgy bánsz önmagaddal is. Amit róla gondolsz, azt gondolod magadról is. Soha ne feledkezz meg erről, mert testvéreidben vagy felleled, vagy elveszíted önmagad. (Törzsszöveg 8.III.4.1-5.)

Sok kedvenc gondolatom van A csodák tanításából, és ez az egyik. Már évekkel ezelőtt kiírtam magamnak egy kis lapra, hogy újra és újra a szemem elé kerüljön. Valahányszor elolvasom, ráébredek, haladtam már valamennyit, de azért még jó nagy út áll előttem.

Csodák és agymosás

Néhány hete arról panaszkodott nekem valaki, hogy attól fél, ha A csodák tanításának gyakorlatait végzi, az olyan lesz számára, mint egy agymosás. Elveszíti a kontrollt, szétesik az élete, ő maga pedig végérvényesen megváltozik.

Miközben a válaszon töprengtem, az is eszembe jutott, vajon miért vált az agymosás szó olyan félelmetessé. Hiszen maga a mosás jó dolog: 

• a ruháinkat, a függönyeinket, az ágyneműt, a törülközőt, az abroszt, és sok mindent mást is rendszeresen kimosunk; 
• az ablakot, az asztalt, a konyhapultot lemossuk; 
• a padlót, a konyhakövet felmossuk. 

A szándékunk ilyenkor az, hogy a szennyeződéseket eltakarítsuk, és újra tisztán ragyogjon, frissen illatozzon minden. 

A testünket is beültetjük a fürdőkádba, vagy beállítjuk a zuhany alá, sőt, az igazán elszántak a belső szerveiket is rendszeres takarításnak vetik alá. Ha ez így van, akkor miért ne tehetnénk ezt meg az agyunkkal? Miért ne takaríthatnánk ki az elménkből mindazt, ami felhalmozódott és elkoszolódott benne, eltakarva ezzel, ami valóban lényeges?

Az Igaz Szeretet soha nem ér véget

Csodás, és izgalmas lesz a november! Megkértem  

Kozma Alexandrát,

írja meg, milyen különleges programot szervez nekünk, és mi inspirálta erre. Az alábbiakban az ő gondolatait olvashatod.

2012-ben  egy májusi napon megírtam az álomlistámat, melyen az első helyen szerepelt az, hogy szabaddá váljak. Akkoriban a szabadságot számomra a pénzügyi függetlenség jelentette. Nem sejtettem még, hogy a vágy és a Hívás, amit érzek, messze túlmutatnak a pénzügyi függetlenségen, és egy olyan békébe és boldogságba vezetnek, ami független a körülményektől, a múlttól és a jövőtől. 

Éjszakai, csodás kaland

Vezetőnk átölelve tartott, amíg én a sötétbe bámulva figyeltem, amint a ködbe vesző ösvényen látszólag semmivé foszlik az előttem járó. 

- Indulhatsz. Jó utat! - hallottam a fülembe suttogott szavakat, és éreztem, amint az ölelő karok leválnak rólam, és gyengéden megtolnak. Megtettem az első néhány lépést, és megdöbbenve tudatosítottam, hogy tényleg nem látok semmit. A lehető legsötétebb éjszakát választottuk arra, hogy különleges erdei sétánkat megtegyük. Nem használtunk lámpákat, és egymástól is látótávolságon kívül jártunk. Akkor még nem gondoltam, mennyire szimbolikus lesz számomra ez a félórányi, csendben megtett út, és milyen jóleső felismeréseket hoz.

A sötétség nem rejtőzhet el. De miért akarna?

Ismered azt az érzést, amikor váratlanul fény gyúl az elmédben, és megértesz valamit, ami addig homályosnak és felfoghatatlannak tűnt? Bevallom, én nem csak ismerem, hanem kifejezetten szeretem is - A csodák tanítása pedig kifogyhatatlan tárháza az "Aha!" élményeknek. 

 

Az egyik ilyen emlékezetes alkalom évekkel ezelőtt történt, még a Csodatanárképző résztvevőivel. A képzés harmadik napját végig a résztvevők vezetik, az első két nap felkészülése után. Ez azt jelenti, hogy ezen a bizonyos harmadik napon én úgy ülök ott, mint egy egyszerű résztvevő: teszem amit mondanak, leírom, amit kérnek, válaszolok, ha kérdeznek. Épp a Törzsszöveg értelmezésének fázisához érkeztünk, és ehhez Éva az 1. fejezet IV. alfejezetének 1. bekezdését választotta.