Belső utazásom egyik legfontosabb pillanata az volt, amikor felismertem és elfogadtam, hogy száz százalékban én vagyok felelős azért, amit megtapasztalok. Mégpedig azért, mert mindent, amit átélek, én magam teremtettem meg a gondolataimon keresztül.
A másik legfontosabb pillanat az volt, amikor arra is ráébredtem, hogy ez a gondolatmenet könnyűszerrel használható arra, hogy mindenért magamat hibáztassam, és egyre csak növekedjen a bűntudat, amit érzek. Ez pedig egy olyan csapda, amibe a legtöbb önismereti és spirituális úton járó beleesik, tovább rontva ezzel a saját helyzetén.
Ám a felelősség felvállalása nem egyenlő a hibáztatással. A felelősség felvállalása azt jelenti, hogy mindazért, ami velem történik, nem hibáztatok senkit:
- sem magamat,
- sem mást,
- sem a körülményeket.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki egyszer és mindenkorra abbahagyja, hogy bárkit is hibáztasson.
Segíts felismernem, hogy a bűntudattól, az ítéletektől, a haragtól és a félelemtől való megszabadulásom egyedül rajtam múlik. Adj erőt, hogy újra és újra meghozzam ezt a döntést, egészen addig, amíg szükséges.
Kérlek, árassz el megbocsátásoddal, és segíts, hogy én is megbocsáthassak magamnak. Tudom, hogy Te csakis a legteljesebb boldogságot kívánod számomra, és most szeretnék megnyílni ennek.
Kérlek, takaríts ki az elmémből minden olyan gondolatot, amely a boldogságot eddig valamilyen külső dologhoz – emberekhez, tárgyakhoz, helyzetekhez – kötötte. Hadd tapasztaljam meg azt a felhőtlen és állandó boldogságot, amely a Veled való, zavartalan kapcsolatból fakad.
Hadd legyek ezentúl a szeretet hírnöke, aki a Te ölelésedben pihen, és a Te békédet és örömödet viszi el mindenhova. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése