Bármikor új döntést hozhatsz

A zarándoklat egyik napján délutánra egy homokos útszakaszra érünk, ahol egy idő után meglehetősen nehéznek tűnik a járás. Csak akkor könnyebb, ha egész délelőtt esett az eső: ilyenkor a felázott homok jobban összeáll, és a lépteink nem süllyednek bele. Tehát sehogy sem „jó”: vagy esőben kell gyalogolni, vagy a homokban botladozni.

Egy alkalommal megelégeltem a saját szerencsétlenkedésemet, és azért fohászkodtam, hogy új módon közelíthessem meg az egész helyzetet. Éreztem, hogy fáradtan botorkálok, a járásomból elveszett a tartás, csak vonszolom magam előre, én pedig nem így akarok ezen az ösvényen járni. És az új megközelítés valóban megérkezett.

Kérlek, folytasd!

A kezdeti leckéket és gyakorlatokat nagyon szerettük, de ezeket, ahol most tartunk, sokszor nem tudjuk értelmezni, örülök, ha egyszer egyáltalán el tudom olvasni úgy, hogy odafigyeljek. Az hogy megértsem, már eleve kizárt, ami lassan olyanná teszi az egészet, mint egy napi kötelezően letudandó feladat, lelkesedés nélkül. 

Attól tartok, abba fogjuk hagyni, az említettek miatt egyre többször marad ki nap, amit azért próbálunk pótolni, de nem tudom, meddig lesz rá kitartásunk.

Az érdekelne, hogy találkoztál-e hasonló esettel, mint a mienk és mit javasolnál?

Ha úgy olvasod e hozzám írt levél sorait, hogy te is végzed a leckéket, akkor a válasz már nem csak bennem, hanem benned is megszületett: persze, hogy találkoztam ilyen esettel, sőt, én is átélem ezt újra és újra.

A csoda csak a döntésedre vár!

Csodákkal telik meg az életünk, ha újra és újra az aktuális helyzet elfogadása és a belső békéhez való visszatérés mellett döntünk - erről szól ez a történet. 

2003-2018 között egy teljes éven át futó, Csodakurzus elnevezésű találkozósorozatokat vezettem azoknak, akik a 365 leckét együtt kívánták tanulmányozni. Az egyik ilyen csoport résztvevője, Zemlényi-Kovács Erika hatalmazott fel akkoriban arra, hogy az - először a zárt Facebook csoportunkban megosztott - történetét neked is megmutassam. Íme:

Volt egy tervem a hétvégére ... de milyen jó, hogy játszottuk azt a játékot, aminek egyik tanulsága volt, hogy ne ragadjunk le egy ponton, ha változik a helyzet, ehelyett legyen inkább maximális jelenlét, és továbbáramlás a változással!

Így kérd a csodát!

Röviddel az után, hogy A csodák tanításának diktálása befejeződött, két kiegészítés erejéig még folytatódott. Ezek 1978-ban jelentek meg először, és az egyiknek a címe: The Song of Prayer - Prayer, Forgiveness, Healing, vagyis

Az imádság dala - Imádság, megbocsátás, gyógyulás

A legutóbbi, angol nyelvű kiadásba ezeket már belevették, de a mi hivatalos fordításunk még nem ebből készült, így abban nem olvasható. Jó néhány évvel ezelőtt ezt a mindössze 22 oldalas kis könyvecskét is elkezdtem lefordítani, és ezt az anyagot most megtaláltam.

Az alábbiakban a Bevezetést és az első fejezetet olvashatod. Az írás legvégén pedig találsz egy linket, ahonnan letöltheted a nyomtatható, pdf változatot is.

Gyorssegély minden helyzetre

Egy alkalommal találkoztam valakivel, akit nagyon szeretek. Ám a beszélgetés nem sikerült jól, falakat, távolságot éreztem köztünk. Ahogy sétáltam hazafelé, azon gondolkodtam, hogy mi történhetett. Vajon miért éreztem így magam? Mi okozhatta a távolságot?

Ám a válasz nem érkezett meg, a rossz érzés viszont fokozódott. Ekkor jutott eszembe A csodák tanításának 34. leckéje, ami az egyik legegyszerűbb, mégis sorsfordító hatással bíró gyakorlat. Ezt az egy mondatot nagyon sokszor használom, mert „mindenre jó”, és nagy segítséget nyújt olyankor is, amikor furcsa módon nem jut eszembe az aznapi leckém szövege. Így hangzik: