Amerika visszatér a szeretethez?

Marianne Williamson, a Visszatérés a szeretethez, A csodák kora és A változás hatalma című könyvek szerzője január 28-án bejelentette, hogy demokrata színekben elindul a 2020-as amerikai elnökválasztáson. 

Több, mint tíz éve figyelemmel kísérem az útját (elsősorban Instagramon követem, de a hírlevelét is olvasom), így már korábban értesültem róla, hogy erre a bejelentésre készül. És óriási öröm, remény, bizakodás költözött a szívembe, mert ha ez megvalósul, akkor az egész világra rendkívüli hatást gyakorol. 

Amikor a semmiről gondolkodom

Miért engedjem el a múltat? Mi rossz van abban? Ez a kérdés gyakran elhangzik, amikor spirituális témákról beszélgetünk, és valóban, az elengedés nem a múlt „rosszasága” miatt szükséges. Sokan félre is értik a folyamatot, és arra gondolnak, hogy a múltbéli, rossz emlékeinktől kell mindenképpen megszabadulni: azoktól, amelyekben valamilyen módon bántottak minket, vagy az ártalmunkra voltak. 

Ez az egész nincs is

Fotó: Sammie Vasquez/Unsplash

Régebben napokig, hetekig, hónapokig, évekig tudtam haragudni emberekre, akik pedig nem tettek mást, mint önmagukat adták. 

Sokáig teljesen biztos voltam benne, hogy én tudom, kinek, mikor, mit és hogyan kellene tennie, és ha valaki nem úgy működött, ahogy elvártam tőle, akkor megsértődtem, és hosszan úgy maradtam. 

Használd, amit tudsz, és hagyd a többit

Fotó: Krzysztof Niewolny/Unsplash

Talán éppen aktuális fájdalmaink okozzák, hogy azonnal meg akarjuk érteni A csodák tanításának anyagát, remélve, hogy rögtön meg is gyógyulunk. 

A valóság pedig az, hogy valószínűleg lassan haladunk majd a gyakorlatokkal, valamint a szöveggel, és még így is elsiklunk az üzenet egy-egy kifinomultabb megfogalmazása fölött. 

Idővel azonban minden világossá válik.   

Pusztán azért, mert nem értünk meg azonnal mindent, amit Jézus a Tanítás  anyagában kifejt, nem kell lemondanunk arról, hogy beépítsük az életünkbe azokat, amelyeket viszont jól értünk. 

Amikor gyengül a hited

Fotó: Samuel Zeller/Unsplash

Sokan kérdezik tőlem, hogyan lehet „meghallani” a sugallatokat, amelyek a Szentlélektől érkeznek, és hogyan lehet megkülönböztetni az Ő hangját az egóétól. 

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen történik ez velünk, mégis, két dolog állandó: 

• a Szentlélek hangja mindig kedves, szelíd, türelmes, halk,
• az ego viszont hangos, türelmetlen, sürgető, félelmet keltő. 

Ám a sugallatok meghallása csak az egyik fele a folyamatnak: a másik fele az, hogy engedelmeskedünk-e, megtesszük-e, amit a kedves, halk hang javasol. 

Ez akkor jelent nagy kihívást, ha az eddigi tapasztalataink ereje nem engedi, hogy könnyedén elfogadjunk valamit, ami talán teljesen új és ismeretlen. Ekkor gyengül a hitünk, és erőre kap az ego, aki mindig a múltra építi az érveit. Hadd meséljek erre egy példát.