A napokban újra megnéztem az egyik kedvenc filmemet: Keleti nyugalom – Marigold Hotel. Szeretettel és humorral teli, inspiráló film az összetartozásról, a kreativitásról, az újrakezdés végtelen számú lehetőségéről.
És most tisztábban látszott benne néhány olyan jelenet, amely egyértelműen megmutatta, hogy miért fogalmaz A csodák tanítása úgy, hogy a csodák csak a fényben láthatók. Egyáltalán mit jelent a fény és mit jelent a sötétség?
A sötétséget azok a gondolataink jelentik, amelyekkel önmagunkat és a körülöttünk lévőket bántjuk: amikor azt keressük, kit hibáztathatunk, és mi mindent bírálhatunk. Akinek ilyen gondolatokkal van tele az elméje, az sehol sem érzi jól magát.
A fényt pedig azok a gondolataink jelentik, amelyekkel a szépségre és a jóságra fókuszálunk. Ilyenkor kinyílik a világ, megtalálnak a lehetőségek, és megérkezik a segítség minden nehézségünkre. Ebből a tudatállapotból könnyű rábukkanni a szeretetre, bármerre járunk is.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki örömmel maga mögött hagyja a múltra épülő, bántó gondolatait, hogy megérkezhessen a jelenben ragyogó szeretet fényébe.
Kérlek, nyisd fel a szemem, és mutasd meg, hogyan vehetem észre a csodákat. Tölts el bátorsággal, hogy legyen merszem hinni abban, ami nem látható, nem hallható, nem megfogható.
Hadd engedjem el azt a gondolatot, hogy csak ez a test vagyok és hadd ismerjem fel, hogy valójában egy sokkal hatalmasabb erővel vagyok azonos. Segíts felismernem, hogy épp ezért sohasem vagyok egyedül. Te mindig itt vagy velem, ahogy az összes – látható és nem látható – segítő, akiket azért küldesz, hogy támogassanak az utamon.
Hadd legyen a mai az a nap, amikor megtapasztalom valódi erőmet, bizonyosságomat és határtalanságomat. Hadd ragyogja be ezt a napot is a csodákból áradó, felemelő és tápláló fény. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése