2019. május 27., hétfő

Elindul, elesik, feláll, elindul - és kacag

A fotón Cali Gee (Garrett és Jessica Gee – The Bucket List Family, utazó újságírók - kisfia) látható, amint épp az első lépéseit teszi meg a Falkland szigeteken, a pingvinek között. Itt megnézheted azt a kb. 1 perces videót, amelyen ezt meg is örökítették. 


(Ahhoz, hogy a filmet megnézhesd, nem kell regisztrálnod az Instagramra. Csak kattints, és indítsd el. És adj rá hangot is. 😊)

Amellett, hogy a kiskölyök imádni való, a videót nézni rendkívül inspiráló is. Hiszen, ha épp nem élünk ilyen korú gyerekek mellett, akkor talán már el is felejtettük, hogy a járni tanulás pontosan úgy zajlik, ahogy a filmen látjuk: elindul, elesik, feláll, elindul, elesik, feláll, elindul, elesik, feláll, elindul, elesik, feláll, és így tovább, végeérhetetlenül. 

Ám ami ebben a filmben különösen megkapó, az a kacagás. A folyamatos, elégedett vigyor, ami Cali arcán ül, miközben újra és újra próbálkozik. Talán a pingvinekhez, vagy a testvéreihez, vagy a szüleihez indul, de egy pillanatra sem esik kétségbe azon, hogy meglehetősen lassan ér oda amiatt, hogy pár lépés után letottyan a földre, és kezdheti elölről. 

Ez a kép, és ez a vigyor jusson eszedbe legközelebb, amikor elkeseredsz amiatt, hogy nem úgy haladsz az utadon, ahogy szeretnél. 

Ez a kép, és ez a vigyor teszi megfoghatóvá a jól ismert gondolatot arról, hogy nem a cél a fontos, hanem az odavezető út. Bármilyen célt tűzünk is ki magunk elé, valójában nem az számít, hogy odaérünk-e, hanem az, hogy mi az, amit megtanulunk, és ki az, akivé válunk közben. 

A napokban újra forgatni kezdtem dr. David R. Hawkins: 365 napi elmélkedés a megvilágosodás útján c. könyvét, és a 77. oldalon ezt találtam: 

A komoly belső spirituális munka unalmasnak és megerőltetőnek tűnhet (az ego számára), de izgalmas a lélek számára, amely alig várja, hogy hazatérjen. A tudat természetéből adódóan keresi forrását. 

Cali arcán én pont azt az izgalmat látom, amit a lélek élhet át, amikor csetlő-botló lépteinkkel a saját tudatosodásunk felé vezető úton járunk. Nem érdekes, hogy mit él át a testhez ragaszkodó, célokat elérni akaró, tökéletességre törekvő, és magát mindig másokhoz hasonlító, és ezért folyamatosan elégedetlen ego – a lényeg az, hogy haladunk. 

Bármennyire is elesettnek érzed magad néha, állj föl, porold le a ruhádat, emlékeztesd magad, hogy azért jöttél, hogy úton légy, és indulj tovább. 

Idővel nem fog számítani, hogy célba érsz-e, mert - Calihoz hasonlóan - élvezni fogod az utazást!   

Ha szeretnél ebbe máris belefogni, és csodákkal és kalandokkal megtölteni a nyarad, akkor június 14-től tarts velem a Könnyed, nyári csodák online műhely résztvevőjeként! Részletekért és jelentkezéshez ide kattints:


Várlak! 😊

Sarkadi Kriszta 



Töltsd le A csodák tanításának 365 leckéjét és 
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most 
csodákkal teli életet teremteni magadnak!


Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése