2016. augusztus 19., péntek

Bármikor új döntést hozhatsz

A zarándoklat egyik napján délutánra egy homokos útszakaszra érünk, ahol egy idő után meglehetősen nehéznek tűnik a járás. Csak akkor könnyebb, ha egész délelőtt esett az eső: ilyenkor a felázott homok jobban összeáll, és a lépteink nem süllyednek bele. Tehát sehogy sem „jó”: vagy esőben kell gyalogolni, vagy a homokban botladozni.

Egy alkalommal megelégeltem a saját szerencsétlenkedésemet, és azért fohászkodtam, hogy új módon közelíthessem meg az egész helyzetet. Éreztem, hogy fáradtan botorkálok, a járásomból elveszett a tartás, csak vonszolom magam előre, én pedig nem így akarok ezen az ösvényen járni. És az új megközelítés valóban megérkezett.

Hirtelen úgy láttam magam, mint egy film szereplőjét: eltávolodtam a testemtől, és kívülről, messzebbről néztem magamra. Arra gondoltam, milyen jól játssza ez az ember a szerepét: a rendező nyilván azt mondta neki, hogy csináljon úgy, mintha rettentően fáradt lenne, és nehezére esne a járás a homokban. Tényleg – gondoltam – alig tudja emelni a lábát, a hátizsákot is viszi a vállán, a cél pedig még jó messze van.

A következő pillanatban felismertem, hogy a rendező én vagyok. Én adtam azt az utasítást a színészemnek, hogy fáradtan, botladozva menjen az úton. Tehát adhatok neki más feladatot is – volt a következő gondolatom, és lelkesülten bele is fogtam az új jelenet megalkotásába. Ezt mondtam a színészemnek:

Egyenesedj ki, emeld fel a tekintetedet a földről, és nézz előre, a látóhatárra. Könnyedén lépkedj, úgy, mint akinek sima, egyenletes talaj van a lába alatt. Az látszódjon rajtad, hogy hátizsákkal a válladon, ezen a terepen menni könnyű, és örömteli. Érezd át az örömöt és a könnyedséget. Lélegezz mélyeket és mosolyogj. Élvezd az utazást. Igen, így. Erre gondoltam. Gyerünk, folytasd. A film forog.

Elképesztő volt a változás, amit megtapasztaltam. Ráébredtem, mindaz, ami történik nem a valóság, és én bármikor alakíthatok rajta. Ezt meg is tettem, és amint a gondolataim megváltoztak, átalakult a testem működése is. Megtapasztaltam, valóban nem a testem irányít, hanem az elmém. Az, ahogyan a zarándoklatot (vagy bármi mást az életemben) átélem, kizárólag attól függ, hogy mit gondolok róla. A gondolataimat pedig bármikor átalakíthatom. Csodálatos, meghatározó élmény volt.

Mindez nem csak azért jutott eszembe, mert szeptember 8-án újra Csodautas Zarándoklatra indulunk, hanem azért is, mert A csodák tanításában egy idevágó részlet került elém:
A csoda megállapítja, hogy álmot álmodsz, és azt is, hogy annak tartalma nem igaz. Ez lényegi lépés az illúziók kezelése során. Ha érzékeled, hogy te alkottad az illúziókat, többé nem félsz tőlük. Csak az tartotta fenn a félelmet, hogy nem láttad: te az álom alkotója vagy, nem pedig az egyik szereplője. (Törzsszöveg, 28. II. 7.)
Arra biztatlak hát, hogy állj meg egy pillanatra, ha úgy érzed, nem érzed jól magad abban, ami történik veled és körülötted. Tudatosítsd, hogy választhatsz mást, és hozz új döntést! Fesd le részletesen az új jelenetet, amit a filmedben látni akarsz, majd kezdd el a forgatást. Aztán csak figyeld, amint egyre könnyebbé és örömtelibbé válik az életed!

*** 

Ha pedig nem csak e szavak olvasására, hanem személyes találkozáson keresztül mindezek megtapasztalására is vágysz, akkor olvass tovább itt:   

Szeptember 8-11. között újra Csodautas Zarándoklatra indulunk, Pannonhalmától Tihanyig. Részletek és jelentkezés itt:


Szeptember 18-án, vasárnap 10.00-18.00-ig lesz az első találkozója az egyéves Csodakurzusnak, ahol fokozatosan csodákkal telivé alakíthatod az életed. Részletek és jelentkezés itt:


Várlak!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta


Találtál benne számodra fontosat? 
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)

Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése