2003-2018 között egy teljes éven át futó, Csodakurzus elnevezésű találkozósorozatokat vezettem azoknak, akik a 365 leckét együtt kívánták tanulmányozni. Az egyik ilyen csoport résztvevője, Zemlényi-Kovács Erika hatalmazott fel akkoriban arra, hogy az - először a zárt Facebook csoportunkban megosztott - történetét neked is megmutassam. Íme:
Volt egy tervem a hétvégére ... de milyen jó, hogy játszottuk azt a
játékot, aminek egyik tanulsága volt, hogy ne ragadjunk le egy ponton, ha
változik a helyzet, ehelyett legyen inkább maximális jelenlét, és továbbáramlás
a változással!
Szóval, amikor szombat este, az együtt töltött nap után hazaértem,
rögtön betettem egy kis mirelit sós sütit sütni, közben összedobtam egy görög
salátát és a kész sütivel, salátával meg finom görög mazsolaborral
(Mavrodaphne) felszerelkezve átmentem a közelben lakó barátnőmhöz. Hetek óta nagyon sűrű volt mindkettőnk élete, ezért most végre
találkoztunk egy eszegetős, iszogatós, beszélgetős estére.
Ez remekül sikerült, éjfél felé sétáltam haza. És már jólesően gondoltam rá,
hogy másnap délelőtt elmegyek a közelünkben lévő görög kulturális központba,
mert görög húsvétot tartanak - zene, tánc jókedv, ahogy azt a görögök szokták
-, és persze mindenkit szívesen látnak. Utána terveim szerint készítettem volna finom ebédet, sütivel, hogy
találkozzam a fiaimmal és együtt töltsük a délutánt. Mindezt végiggondolva, még
az jutott eszembe, most pedig milyen jó lesz egy nagyot aludni …
Nos, hát tervem itt kapott "gellert” … fogmosás közben
egyenletes kopogásra figyeltem fel: a plafonról csöpögött a víz egy repedésen
át. Vagyis éjfél után elkezdtem beázni a felettem lakó bérlőtől. Aki egy egyedül
élő idősebb férfi, s az egyetlen, amit tudok róla, hogy mindennap kicsit vagy
nagyon, de részegen jön haza. Amikor megismer (mert nem mindig), akkor nagyon
udvariasan köszön.
Rohanás fel, nyomom a csengőt, hiába. Fogalmam sincs, kit
kell ilyenkor hívni. Úgy emlékszem, amikor a dédnagymamával történt az, hogy
megeresztette a kádba a vizet, majd leült tévét nézni és elaludt, arra ébredt,
hogy a tűzoltók betörték az ajtót (mert hiába csengettek), hogy elzárják a
vizet. Hívom a tűzoltókat: mondják, előbb rendőrt kell (itt most nem
részletezem, miért), oké, de hívjam fel a közös képviselőt is, mondja meg a
tulajdonos elérhetőségét, hátha akkor nem kell betörni az ajtót. Hívtam, ennek
nem annyira örült éjjel 1-kor, ráadásul a tulaj számát se tudta megmondani.
Közben jönnek a rendőrök, de nem találnak ide - valóban, nagyon kedves kis
környék, csupa zöld park, csak hát a házszámok meg az utcanevek eléggé kaotikusak,
itt nem segít a GPS. Így hát fél 2 felé szaladgálok az éjszakában, merre látom
meg az autót, hogy idenavigáljam őket ... Jelenlét, összejön ez is!
Aztán bonyodalom, ők is hiba verik az ajtót, de betörni mégsem
akarják, magyaráznak többféle dolgot, amit nem teljesen értek, nekem kábé az
jön le, hogy mindenkinek joga van mindenhez, a bérlőnek, a tulajnak, a
rendőrnek, csak nekem nincs ahhoz, hogy ne ázzon szét reggelig a lakásom
berendezéssel együtt, ha így megy tovább.
Ekkor megkapom a segítséget (fentről), mert eláll a vízömlés. Így
nincs tovább értelme a vitának, "a keletkezett kárt majd a biztosító
megfizeti", a rendőrök elmennek. Közben még érdeklődő telefon a
barátnőmtől, vízfeltörlés, egyebek. Hajnali fél 5 múlt, kicsit már világosodik,
lefekszem végre .... és délig alszom.
Egész évben vártam a görögök programját, hát ez most elmarad.
Főzni, sütni sincs már idő. Gyors újratervezés a fiúkkal: akkor elmegyünk a
Napfényes étterembe, amit már régebben ki akartunk próbálni. Tetszik a
környezet, minden sarokban hatalmas, illatos orgonacsokor, finom ebéd, anyák
napi jelentős árkedvezmény, amire nem is számítottunk. Aztán még fagyizás,
beszélgetés, boldogság.
Az óriási különbség, ahogyan ezt régebben éltem volna át: halálos
idegeskedés, pánikolás közepette intézkedés, rémképek folyamatos vetítése, mi
lesz a lakással, velem, stb. Aztán sok-sok rágódás, dühöngés az elmaradt dolgok
miatt, meg az idióta szomszéd szidása, és az egész napom tönkrement volna. Ehelyett
végig higgadtan, mondhatni békében voltam, intézkedtem, tudtam, hogy minden
elrendeződik, ahogy kell.
Amikor már lehetett, jól aludtam, a délutáni órákat pedig nem tette
tönkre, hogy másképp alakult, mint ahogy eredetileg elképzeltem. Hálás voltam,
hogy csak ennyi kár keletkezett, nem több. Sokszor jutott eszembe az előző napi
játékos gyakorlatunk. Gondoltam, OK, akkor most áramlok a változással - bár
bevallom, azt azért végig reméltem, hogy az áramlás nem vízben fog történni …
No, hát azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar alkalmam lesz élesben
is gyakorolni, de nagyon jól működött! Hála Krisztának és nektek és persze
magamnak is … (Zemlényi-Kovács Erika)
❋ ❋ ❋
Tanuld meg te is, hogyan tarthatod fenn a belső békét akkor is, ha kívül minden változik! Tarts velem 2020. január 24-től az Örömhírhozók online műhely résztvevőjeként, és teremts magadnak egy csodálatos újévet és egy rendkívüli, új évtizedet! Részletek itt:
❋ ❋ ❋
Töltsd le A csodák tanításának 365 leckéjét és
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:
Így kérd a csodát! >>>
Gyorssegély minden helyzetre >>>
Minden pont fordítva van! >>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése