2016. május 12., csütörtök

A csoda csak a döntésedre vár!

Egy remek történet arról, hogyan telik meg csodákkal az életünk, ha újra és újra az aktuális helyzet elfogadása és a belső békéhez való visszatérés mellett döntünk. Az egyéves Csodakurzus egyik résztvevője, Zemlényi-Kovács Erika hatalmazott fel arra, hogy az először a zárt Facebook csoportunkban megosztott történetét most neked is megmutassam. Íme:

Volt egy tervem a hétvégére ... de milyen jó, hogy játszottuk azt a játékot, aminek egyik tanulsága volt, hogy ne ragadjunk le egy ponton, ha változik a helyzet, ehelyett legyen inkább maximális jelenlét, és továbbáramlás a változással!

Szóval, amikor szombat este, az együtt töltött nap után hazaértem, rögtön betettem egy kis mirelit sós sütit sütni, közben összedobtam egy görög salátát és a kész sütivel, salátával meg finom görög mazsolaborral (Mavrodaphne) felszerelkezve átmentem a közelben lakó barátnőmhöz. Hetek óta nagyon sűrű volt mindkettőnk élete, ezért most végre találkoztunk egy eszegetős, iszogatós, beszélgetős estére.

Ez remekül sikerült, éjfél felé sétáltam haza. És már jólesően gondoltam rá, hogy másnap délelőtt elmegyek a közelünkben lévő görög kulturális központba, mert görög húsvétot tartanak - zene, tánc jókedv, ahogy azt a görögök szokták -, és persze mindenkit szívesen látnak. Utána terveim szerint készítettem volna finom ebédet, sütivel, hogy találkozzam a fiaimmal és együtt töltsük a délutánt. Mindezt végiggondolva, még az jutott eszembe, most pedig milyen jó lesz egy nagyot aludni …

Nos, hát tervem itt kapott "gellert” … fogmosás közben egyenletes kopogásra figyeltem fel: a plafonról csöpögött a víz egy repedésen át. Vagyis éjfél után elkezdtem beázni a felettem lakó bérlőtől. Aki egy egyedül élő idősebb férfi, s az egyetlen, amit tudok róla, hogy mindennap kicsit vagy nagyon, de részegen jön haza. Amikor megismer (mert nem mindig), akkor nagyon udvariasan köszön. 

Rohanás fel, nyomom a csengőt, hiába. Fogalmam sincs, kit kell ilyenkor hívni. Úgy emlékszem, amikor a dédnagymamával történt az, hogy megeresztette a kádba a vizet, majd leült tévét nézni és elaludt, arra ébredt, hogy a tűzoltók betörték az ajtót (mert hiába csengettek), hogy elzárják a vizet. Hívom a tűzoltókat: mondják, előbb rendőrt kell (itt most nem részletezem, miért), oké, de hívjam fel a közös képviselőt is, mondja meg a tulajdonos elérhetőségét, hátha akkor nem kell betörni az ajtót. Hívtam, ennek nem annyira örült éjjel 1-kor, ráadásul a tulaj számát se tudta megmondani. Közben jönnek a rendőrök, de nem találnak ide - valóban, nagyon kedves kis környék, csupa zöld park, csak hát a házszámok meg az utcanevek eléggé kaotikusak, itt nem segít a GPS. Így hát fél 2 felé szaladgálok az éjszakában, merre látom meg az autót, hogy idenavigáljam őket ... Jelenlét, összejön ez is!

Aztán bonyodalom, ők is hiba verik az ajtót, de betörni mégsem akarják, magyaráznak többféle dolgot, amit nem teljesen értek, nekem kábé az jön le, hogy mindenkinek joga van mindenhez, a bérlőnek, a tulajnak, a rendőrnek, csak nekem nincs ahhoz, hogy ne ázzon szét reggelig a lakásom berendezéssel együtt, ha így megy tovább.

Ekkor megkapom a segítséget (fentről), mert eláll a vízömlés. Így nincs tovább értelme a vitának, "a keletkezett kárt majd a biztosító megfizeti", a rendőrök elmennek. Közben még érdeklődő telefon a barátnőmtől, vízfeltörlés, egyebek. Hajnali fél 5 múlt, kicsit már világosodik, lefekszem végre .... és délig alszom.

Egész évben vártam a görögök programját, hát ez most elmarad. Főzni, sütni sincs már idő. Gyors újratervezés a fiúkkal: akkor elmegyünk a Napfényes étterembe, amit már régebben ki akartunk próbálni. Tetszik a környezet, minden sarokban hatalmas, illatos orgonacsokor, finom ebéd, anyák napi jelentős árkedvezmény, amire nem is számítottunk. Aztán még fagyizás, beszélgetés, boldogság.

Az óriási különbség, ahogyan ezt régebben éltem volna át: halálos idegeskedés, pánikolás közepette intézkedés, rémképek folyamatos vetítése, mi lesz a lakással, velem, stb. Aztán sok-sok rágódás, dühöngés az elmaradt dolgok miatt, meg az idióta szomszéd szidása, és az egész napom tönkrement volna. Ehelyett végig higgadtan, mondhatni békében voltam, intézkedtem, tudtam, hogy minden elrendeződik, ahogy kell.

Amikor már lehetett, jól aludtam, a délutáni órákat pedig nem tette tönkre, hogy másképp alakult, mint ahogy eredetileg elképzeltem. Hálás voltam, hogy csak ennyi kár keletkezett, nem több. Sokszor jutott eszembe az előző napi játékos gyakorlatunk. Gondoltam, OK, akkor most áramlok a változással - bár bevallom, azt azért végig reméltem, hogy az áramlás nem vízben fog történni …

No, hát azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar alkalmam lesz élesben is gyakorolni, de nagyon jól működött! Hála Krisztának és nektek és persze magamnak is … (Zemlényi-Kovács Erika)

***

Ha pedig nem csak e szavak olvasására, hanem személyes találkozáson keresztül mindezek megtapasztalására is vágysz, akkor olvass tovább itt:   

Június 5-én, vasárnap 10.00-14.00-ig egy új program indul útjára, a Helyreállító csodanap. Gyere te is, és tapasztald meg, milyen rendkívüli érzés csodautasok társaságában lenni! Részletek itt: 


Augusztus 11-14. között rendezem idén a Csodatanárképzőt azoknak, akik A csodák tanításával foglalkozó csoportot szeretnének indítani és vezetni. Részletek és jelentkezés itt:


Szeptember 8-11. között újra Csodautas Zarándoklatra indulunk, Pannonhalmától Tihanyig. Részletek és jelentkezés itt:


Szeptember 18-án, vasárnap 10.00-18.00-ig lesz az első találkozója az egyéves Csodakurzusnak, ahol fokozatosan csodákkal telivé alakíthatod az életed. Részletek és jelentkezés itt:


Várlak!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta


Találtál benne számodra fontosat? 
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)
  
Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:  

Így kérd a csodát! >>>
Gyorssegély minden helyzetre >>>
Minden pont fordítva van! >>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése