2013. december 16., hétfő

Mit tenne Jézus karácsonykor?

A Miracle Distribution Center vezetője, Beverly Hutchinson McNeff írását fordítottam le neked:

"Amikor elkezdődik az ünnepi készülődés, mindig elgondolkodom rajta, hogyan tehetném e napokat jelentőségteljesebbé, ugyanakkor kevésbé vásárlás-központúvá. A sétálóutcákat ellepik a vásározók, az üzletközpontokban megjelennek a hatalmas, csillogó-villogó műfenyők, mindenütt karácsonyi dalok szólnak, és díszessé válnak az utcai fák is. Mindenütt kedvezmények és ajándékok csalogatnak, hogy időben bevásároljak mindent, és nehogy lemaradjak valamiről.

Igen, a karácsonyi ünnepek túlságosan is a vásárlásról szólnak. De mi a baj ezzel? Én döntöm el, hogy bevonódom-e a hajszába, vagy átadom-e magam e napok csodájának. Azzal, hogy megítélem, vagy bosszankodom rajta, nem fogom tudni megállítani a folyamatot. De a saját megélésemet megváltoztathatom azzal, hogy tartom magam e néhány nap üzenetéhez: ültessünk békét, kedvességet, szeretetet, reményt, és jóakaratot mindannyiunk szívébe.

Visszaemlékeztem a karszalagokra, amelyek néhány éve annyira népszerűek voltak. A WWJD kezdőbetűk szerepeltek rajta (What Would Jesus Do - Mit tenne most Jézus?). A fundamentalista egyházak körében rendkívül keresettek voltak, pedig a gondolatnak valójában semmi köze az egyházhoz. Mindannyiunknak, rendszeresen fel kellene tennünk magunknak ezt a kérdést, hiszen Jézus az utat mutatta, azt a módot, ahogy mindannyiuknak élnünk kellene. Azért van velünk ma is, hogy ebben támogasson.

Elkezdtem azon gondolkodni, vajon Jézus hogyan reagálna a karácsonyi ünnepekre - a felfokozott vásárlási lázra. Arra jutottam, hogy valószínűleg nem hozna róla ítéletet, hanem egyszerűen csak élvezné. Nem arra gondolok, hogy hatalmas pénzeket költene el, és rengeteg mindent összevásárolna, hanem arra, hogy nem alkotna ítéletet senkiről, aki ezt teszi. Ehelyett inkább rámosolyogna az eladókra; segítene valakinek, aki kapkodva vásárol; és valószínűleg nem aggódna azon, hogy milyen közel tud parkolni a bejárathoz; illetve, hogy időben postára adja az üdvözlő lapokat. 

Szerintem nem próbálna meg eltávolodni a tömegtől, hanem inkább ott
lenne a közepén - békésen sétálgatna, és csendesen megáldana mindenkit. Azt hiszem, hálás lenne azért, hogy ő lehet a szeretet egy szikrája, és így segíthet valakinek, vagy örülne annak, amikor látja, hogy mások is kedvesen viselkednek. És amikor az ünnepek okozta stressz hatására valaki dühösen felcsattanna, ő együtt érezne vele, mert tudná, hogy félelemből fakadó reakciója szeretetért kiált - ezért a válasz csak a szeretet lehet.

Lassan rájöttem, hogy nem is olyan nehéz úgy gondolkodni, ahogy Jézus - a valódi kihívást az jelenti, amikor úgy is akarunk cselekedni, ahogy ő cselekedne. A csodák tanítása így fogalmazza ezt:
A Krisztus által kijelölt feladat elvégzése nem okozhat nehézséget számodra, hiszen Ő végzi el e feladatot. (Törzsszöveg, 25/I/1).
Ez azt jelenti, az a dolgunk, hogy a szeretet ösvényén akarjunk járni - ám nem dönthetjük el, hogy az út hová vezessen minket. Arra kérnek minket, hogy vegyük észre minden ítélkezéssel, nehezteléssel, haraggal és még a legapróbb bosszúsággal kapcsolatos gondolatainkat is, majd kérjük a Szentlélek segítségét - így képessé válunk arra, hogy a helyzetet úgy szemléljük, ahogy Jézus is tenné. Az a dolgunk, hogy figyeljünk, és lehetővé tegyük, hogy a válaszadás egy új módja töltse ki a tudatosságunkat.

A Kurzus egyik csodálatos imádsága így hangzik:
Semmiről nem tudom, mit jelent, így nem tudom, hogyan reagáljak rá - és ez az eset sem kivétel ez alól. Ezért hát nem a múltban tanultakat használom iránymutatásként. (Törzsszöveg, 14/XI/6).
Ugyanitt később ezt olvashatjuk:
Ha ily módon elutasítod azt, hogy megtanítsd magad arra, amit nem ismersz, szólni fog hozzád a Vezető, Akit Isten adott neked. Abban a pillanatban elfoglalja majd tudatosságodban az Őt megillető helyet, amint feladod és felajánlod azt neki.
Ez valójában az elengedés és a visszaemlékezés folyamata. El kell engednünk a helyzet irányítására vonatkozó vágyunkat, és vissza kell emlékeznünk az Egyre, aki a valódi irányító - a Szentlélekre. Fogadjuk hát el az Ő válaszát és iránymutatását, hiszen ez az egyetlen, ami elhozhatja számunkra a békét. De honnan tudhatod, hogy valóban az Ő Hangjára figyelsz-e? Miből érzed meg? A válasz ismét gyönyörű megfogalmazásban olvasható:
Hogy honnan tudhatod, vajon a Mennyek Országába vezető lépcsőt vagy a pokolba vivő utat választottad-e? Ez roppant egyszerű. Hogy érzed magad? Béke honol-e tudatosságodban? Biztos vagy-e abban, hogy melyik úton haladsz? Biztos vagy-e abban, hogy elérhető a Mennyország célja? Ha nem, bizony egyedül járod utadat. Kérd hát meg Barátodat, hogy csatlakozzon hozzád, és adjon bizonyosságot útirányodról. (Törzsszöveg, 23/II/22).
Ha valóban ismerni akarjuk, mi Isten célja velünk, meg fogjuk tudni. Ha át akarjuk élni a belőle fakadó békét, át fogjuk élni. Ha az életünkben meg akarjuk tapasztalni Isten Szeretetét, meg fogjuk tapasztalni. Hiszen máris itt van velünk. Szenteljük ezt az ünnepi időszakot annak, hogy megfigyeljük, mivel töltjük az időnket: ítélkezéssel vagy megbocsátással; szeretetben vagy félelemben.

Mi döntjük el, hogyan akarunk élni: Isten Békéjében, mivel életünk minden történését lehetőségként fogjuk fel, vagy az ego okozta fájdalomban, mivel azt gondoljuk, boldogságunkat és belső békénket csak az emberek és a körülmények megváltozása hozhatja el. Ha ebből a nézőpontból tekintünk a békére, valóban olyan nehéz Jézus példáját követve cselekedni?

Nemrégiben továbbítottak nekem egy e-mailt, amelyben dr Maya Angelou szavai olvashatók, akivel Oprah Winfrey készített interjút a születésnapja alkalmából. Ez a tiszteletreméltó, idős hölgy valóban használható tanácsokkal szolgál arra nézve, hogyan legyünk hálásak és segítőkészek itt és most, életünknek épp ezen a pontján - és hát nem épp ez az üzenete Jézusnak is? Ez állt az e-mailben:
Oprah megkérte, mesélje el, milyen az öregedés. És ott, a televízió interjúban Maya így válaszolt: "izgalmas". 

Testének változásai például napról napra újabb meglepetésekkel szolgálnak - mondta -, mostanában például a mellei. Úgy tűnik, valamiféle versenybe fogtak arra vonatkozóan, hogy melyikük ér le hamarabb a dereka vonaláig. A közönség annyira nevetett, hogy voltak, akiknek a könnyei is potyogtak.
Dr. Angelou így folytatta:
- Megtanultam, hogy függetlenül attól, mi történik, vagy mennyire rossznak tűnik ma minden, az élet folytatódik, és holnap egy kicsit jobb lesz. Rájöttem, hogy sokat megtudhatsz valakiről, ha megfigyeled, hogyan viszonyul az alábbi három dologhoz: 
  • egy esős naphoz,  
  • elveszett csomagjaihoz, és 
  • az összegubancolódott karácsonyi égőkhöz. 
Ráébredtem arra is, hogy függetlenül attól, milyen viszonyban vagy a szüleiddel, hiányozni fognak, amikor már nem lesznek részei az életednek. Megtanultam, hogy a "megélhetés" nem azonos az "élet megélésével".
Megtapasztaltam, hogy néha kapunk egy második lehetőséget az élettől. Rájöttem, hogy nem sétálhatsz át az életen úgy, hogy mind a két kezeden a baseball fogójának hatalmas kesztyűje van; képesnek kell lenned arra, hogy vissza is dobj valamit. 
Már tudom, hogy amikor nyitott szívvel határozok valami felől, akkor általában jó döntést hozok. Tudom, hogy még ha fájdalmat is élek át, nekem nem kell az okozójává válnom. Rájöttem, hogy minden nap ki kell nyújtanod a kezed, és meg kell érintened valakit. Az emberek szeretnek egy meleg ölelésben vagy akár csak egy kedves vállveregetésben részesülni. 
Megtanultam, hogy még mindig rengeteg a tanulnivalóm. Felismertem, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, elfelejtik, amit teszel, de soha nem felejtik el, milyen érzéseket keltettél bennük.
Az e-mail egy hagyományos - a továbbküldendő e-maileknél jól ismert - záradékkal fejeződött be, ám egyáltalán nem hagyományos módon. Az volt benne, ha nem küldöm tovább ezt a levelet legalább öt rendkívüli nőnek, akkor elszakad benne a gumi, és a bugyim lecsúszik a bokámra! Nos, a fentiekben megosztottam ezt, valamint a szeretet és a hála gondolatait több ezer rendkívüli emberrel, így remélem, a bugyim biztonságban van ...

Legyen részed áldással teli napokban, miközben mindannyian Krisztus születését (a fény születését), valamint életünkbe való megérkezését ünnepeljük. Legyünk a hála és a köszönet megtestesítői, függetlenül attól, hol tartózkodunk éppen. Ámen."

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta


Találtál benne számodra fontosat?
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)


Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:

220 felett: Az első sláger A csodák tanításáról >>>


Ez az írás először Sarkadi Kriszta blogján, a www.csodautas.com-on jelent meg.

5 megjegyzés:

  1. Kedves Kriszta,

    nagyon tetszett az írásod, tetszett ahogy Jézust odaképzelted a vásárló emberek tömegébe, hogy mit csinálna. Dr. Angelou szavait olvasva pedig újra visszatértem a jelen élvezetébe.
    Olvasom a Csodák tanítását, de nagyon küszködök vele, nem is értem sok helyen, többször elolvasom, de akkor sem értem, talán még nincs itt az ideje. Volt esetleg ilyen tapasztalatod neked az elején, vagy valaki másnak? További jó munkát! Rita

    VálaszTörlés
  2. Kedves Rita!

    Örülök, hogy tetszett az írás, és jó érzéseket indított el benned.

    A csodák tanításából először érdemes a közepén kezdődő Munkafüzet 365 leckéjét elvégezni. Ez a folyamat képzi ki az elménket arra, hogy könnyebben megértse a Törzsszövegben leírtakat.

    Ugyanis elsőre szinte mindenkinek nehéz ez a szöveg, nem csak neked. De, ha elkezded a napi gyakorlatozást, akkor egyre jobban érted majd.

    Szeretettel,

    Kriszta

    VálaszTörlés
  3. Kedves Kriszta!
    A sorokat olvasva olyan megállapításokra jutottam, melyek nem igazán mondhatnám, hogy egyeznek a leírtakkal. Az az érzésem, mintha Jézust egy közöttünk sétáló jótevőként írod le. Nos, szerintem ennél sokkal lényegesebb az Ő jelenléte. Az ünnepi forgatag, sajnos pont az ellenkezőjét eredményezi. Nemhogy Istenre figyelnek jobban, hanem a fényesség, a pompa... és az bizony nem rá mutat.
    Ráadásul egyetlen Bibliai verssel sem támasztottad alá azokat az igazságokat, amelyek elhangzottak. Én számtalant tudnék felhozni az ellenkezőjéről. De nem ez a célom. A célom az, hogy Krisztusnak mentsek lelkeket, és ez csak az Ő hívó hangján keresztül lehetséges, mikor azt mondja: "jöjjetek énhozzám..."
    Én azt kívánom, hogy mindenki aki a Karácsonyra gondol, először gondoljon magára Krisztusra, aki a békéjét adja, de csakis a Vele való élő kapcsolat által.
    Tisztelettel:
    Andris

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Andris!

      Ez az írás arról szól, hogy Jézusból teljes mértékben hiányzik az ítélkezés képessége. Mindenkit éppen olyannak fogad el és szeret, amilyen. Azokat is, akik éppen a karácsonyi forgatagban sietve ajándékokat keresnek a szeretteiknek.

      Én magam is erre az ítéletmentességre törekszem jó ideje. Ebben mutat nekem utat A csodák tanítása című könyv, amelyből az idézetek is származnak.

      Szeretettel,

      Kriszta

      Törlés
  4. Kedves jó Andris!
    Egyrészt, szívből köszönöm, hogy a "találtam egy ellentmondást" játszmákat elkerülöd. Bár megtennék többen.
    Másrészt, a mi Atyánk megengedte, hogy eszembe jusson annak feltételezése, hogy Krisztának ugyanolyan élő kapcsolata van Jézussal, mint Neked.

    Tisztelettel és szeretettel
    Marton Jó.Ferenc

    VálaszTörlés