2013. november 19., kedd

220 felett: az első sláger A csodák tanításáról

Vajon van-e még egy ország, ahol A csodák tanításáról már akkor sláger született, amikor az anyanyelvén még senki nem olvashatta?

Vajon van-e még egy ország, ahol ennyire szemléletesen megfogalmazták egy dalban, mit él át az, aki elvégzi az első 220 leckét?

Vajon van-e még egy ország, ahol már az 1970-es és 80-as években tömegek énekelték együtt, mit történik 220 felett?

Igen, Magyarországról van szó.

Igen, a Neoton Família slágeréről van szó, aminek a címe ez: 220 felett. 

A szeptemberben indult, egyéves csoportom résztvevőivel két találkozó között intenzív beszélgetésekbe bonyolódunk a Facebook-on. Egy ilyen alkalommal tette közzé egyikük ezt a dalt, amire én már rég nem emlékeztem.


Azért ezt a filmet választottam hozzá a You Tube-ról, mert ebben még az is benne van, hogyan megyünk végig ezen a belső úton:
  • először kicsit bizonytalanul;
  • mégis gyorsan és intenzíven;
  • kezdetben tisztán, frissen, fényesen;
  • aztán egyre "koszosabban";
  • mégis egyre növekvő bátorsággal;
  • hóban, sárban, napsütésben;
  • időnként kifarolva;
  • időnként a föld fölött repülve;
  • időnként felborulva;
  • néha megijedve és megállva;
  • de mindig a nekünk drukkolók támogatását élvezve;
  • annak a biztos tudatában, hogy célba érkezésünk teljesen bizonyos. 

Miért olyan fontos a 220-as szám? Azért, mert a kurzus 365 leckéje két részre tagolódik. Az első 220 gyakorlat
  • lebontja eddigi hitrendszeredet;
  • segít észrevenni és elengedni korlátozó hiedelmeidet;
  • rámutat azokra a helyzetekre, ahol félelemből, tévesen teremtesz.

A 221-től 365-ig tartó gyakorlatok pedig
  • felépítenek benned egy teljesen új világnézetet;
  • örömmel és mély kapcsolódással töltik meg az életed;
  • megtanítják neked, hogyan teremthetsz új világot most már a szeretetre alapozva.

És ez mind benne van ebben a dalban! Gondoltad volna? Íme az első és a második versszak:

Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt:
Élő plakátok hirdetik a versenyt.
Valaki kiszáll, valaki elszáll,
Valaki a pálya szélén hot-dogot és hideg sört kínál.

Cirkuszt a pénzért, a néző nem veszíthet,
Hajtűkanyarban minden kiderülhet.
Valaki kiszáll, valaki elszáll,
És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál. 

A gyakorlatok végzése közben rengeteg lehetőséged van ránézni arra a sok "cirkuszra" és drámára, amit teremtesz. Olyanná válik az életed, mintha mindenhonnan (még a plakátokról, az újságból és a tévéből is) ez a kérdés záporozna rád: Tényleg ezt akarod? Így akarsz élni? Ilyen világot akarsz továbbra is teremteni?

Természetesen dönthetsz úgy, hogy kiszállsz, és elvonulsz remetének, vagy a munkádba temetkezel, vagy a legkülönbözőbb módokon hajszolod a kívülről érkező élvezeteket - egészen addig, amíg össze nem gyűjtöd a bátorságodat, hogy ránézz arra, ami van.

Mert, ha belevágsz, valóban hajtűkanyarokra számíthatsz - egy olyan utazásra, ahol kiderül minden, amit eddig rejtegetni próbáltál magad elől.

És persze azt is választhatod, hogy csak a pálya széléről szemléled, amint ezek az őrült csodautasok újabb és újabb felforgató kalandokba keverednek, miközben elkezdik szétválogatni mindazt, ami igaz, és mindazt, ami hamis, hogy aztán egy lendületes mozdulattal kiszórják az ablakon, amire már nincs szükségük: lejárt rémálmaik darabjait.

Aztán pedig (a 221. leckével kezdődő gyakorlás hatására) jön, amit a refrénben énekeltek meg Neotonék:

Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.

Elhagyod mindazt, amit eddig valóságként érzékeltél, és egy egészen más világba érkezel:
  • az egységbe, ahol minden és mindenki te vagy;
  • az összekapcsolódottságba, ahol folyamatosan érzed az isteni jelenlétet;
  • a békébe és a biztonságba, mert tudod, hogy többé sohasem leszel egyedül. 

Remélem, kedvet kaptál!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta


Találtál benne számodra fontosat?
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)


Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:



Ez az írás először Sarkadi Kriszta blogján, a www.csodautas.com-on jelent meg.

8 megjegyzés:

  1. Kedves Kriszta!

    Köszi! Ez fantasztikus, mert tényleg így történik! És már én is 220 felett vagyok! Kb. azóta, hogy megjelent a könyv -ezt eddig észre sem vettem-, így már nagyobb sebességgel hagyhatom el a kerékbe zárt világot!

    Üdv: Marianna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Marianna,

      igen, így van, gratulálok!

      Szeretettel,

      Kriszta

      Törlés
  2. Én azt hittem Amerikai kosárlabdázókról szól ez a dal..:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hanif,

      igen, róluk is. Ki, mit hall bele ...

      Szeretettel,

      Kriszta

      Törlés
  3. Nem is gondoltam végig ezt a nótát ebből a szempontból. De van, hogy a dalszerzők is "csatornáznak" akár tudtukon kívül is. Bye Alex nóta is inkább ezoterikus mintsem gyerekdal szerintem.
    Térjünk vissza a 220 felett-re: "Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból." Kerékbe zárt magány - akár lehet a karma is.
    Tehát ha eddig eljutsz, akár kevesebb karmát gyártasz magadnak, és nem érzed annyira utána azt az elhagyatottságot, tanácstalanságot, amit addig rendszeresen létrehoztál. Még csak a 164. leckénél tartok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez is így történik: ahogy egyre szorosabbra fonódik a kapcsolatunk a Szentlélekkel, úgy élvezzük egyre inkább a támogatását. A karma gyártása valóban lecsökken, hiszen már nem egyedül hozzuk a döntéseinket, hanem a Szentlélekkel közösen.

      Szeretettel,

      Kriszta

      Törlés
  4. Hű... ez fantasztikus!! Lúdbőröztem...Nagyon köszönöm!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rituska,

      igen, ez olyan ... örülök, és szívesen!

      Szeretettel,

      Kriszta

      Törlés