Akkor bizony az elménk egy hatalmas, kusza dzsungellé válik, amelyen jól látszik, hogy elhanyagolták.
De szerencsére – ha engeded - az igazság, mint láthatatlan kertész megérkezik.
Képzeld most el, hogy egy tó partján ülsz, szélcsendes, napsütötte időben, és a vízen tükröződő égboltot figyeled. Ahogy a szinte mozdulatlan felhők tükörképében gyönyörködsz, egyre nagyobb lesz benned is a csend.
Érzed, hogy fokozatosan magad mögött hagyod az ego csevegése keltette zajt, és megnyílsz a csendben érkező inspiráció hangjának. Már tudod, hogy csak akkor hallhatod meg az élet nagyszerű üzenetét, ha nyitott elmével és csendes szívvel figyelsz ...
Miért fontos ez? Már te is meg kellett, hogy tapasztald: nem minden az, aminek látszik. Talán össze is zavarodtál annak hatására, amit átéltél, és felmerült benned a kérdés:
Honnan tudhatnám, hogy mi az igazság?
Ha tényleg kíváncsi vagy rá, hogy mi az, ami valóban igaz, és mi az, ami nem, akkor muszáj megteremtened magadban a csendet. Ebben a csendben
A legtöbben abban a meggyőződésben nőttünk fel, hogy meg kell küzdeni mindenért, ami jó, és aztán tovább kell küzdeni, hogy meg is tartsuk őket.
Mivel a figyelmünket a fizikai világ tárgyai és történései kötik le, abban is biztosak vagyunk, hogy a dolgok végesek, így, ha valakinek adunk valamit, akkor abból nekünk kevesebb lesz.
Ezt a gondolatsort A csodák tanítása teljes egészében megfordítja, és azt állítja, hogy amiből adunk, az a mi életünkben is megsokszorozódik.
