2015. szeptember 28., hétfő

Semmit nem jelent, amit látok

Amióta utoljára az elejéről elkezdtem a A csodák tanításának leckéit, új lakásba költöztem. Az előző otthonomban sok kompromisszumot kellett kötnöm, de azért szerettem. Hangulatossá alakítottam, és kihoztam belőle a lehető legtöbbet. Ám ezt a mostanit egyszerűen imádom! Pont olyan, amilyenre vágytam. Tágas, napfényes, erkélyes. Tavasztól őszig olyan, mintha egy erdőben laknék, mert mindenhonnan zöldellő fák vesznek körül, a várost csak a távolban látom. Hogyan mondhatnám akkor, hogy ez a lakás nem jelent semmit?! Hogyan mondhatnám az étkezőasztalra, amit apám készített nekem, hogy semmit nem jelent? A puha szőnyegekre? A virágaimra az erkélyen? A kényelmes kanapémra, ahol most is írok? 

Sokadszorra végzem a leckéket, így mostanra (amikor ismét elölről kezdtem) már tudom, hová vezet ez az egész. Mégis rácsodálkozom, hogy még mindig tartja magát bennem a hiedelem, hogy ezek a dolgok meghatároznak engem, tehát fontosak. Ilyenkor ébredek rá, hogy miért is érdemes újra, meg újra belekezdeni a 365 lecke gyakorlásába. Mindaddig, amíg itt, az első gyakorlatnál valamiféle belső megtorpanást érzek, addig még bőven van teendőm.

Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Alakíts olyanná, aki képes ráébredni, hogy a maga teremtette illúzióknak valóban nincs semmilyen jelentősége. Hadd ismerjem fel, hogy mindaz, amit látok, önmagában tényleg nem jelent semmit. Teljes mértékben semleges. Kérlek, költöztess nyugalmat a szívembe, és segíts megtapasztalnom, hogy ezen az úton nem érhet semmilyen veszteség. Tudatosítsd bennem, hogy mindez nem arról szól, hogy még több fájdalmat okozzak magamnak. Engedd megéreznem, hogy a hozzád vezető úton ennek épp az ellenkezője történik: ajándékaid végre megérkezhetnek hozzám, mert nem állják útjukat a saját illúzióimból emelt torlaszok.

Október 1-én, csütörtökön 18.00-kor újra A csodák tanításáról beszélgetünk. Gyere te is, és tapasztald meg, milyen rendkívüli érzés csodautasok társaságában lenni! Részletek és jelentkezés itt: 


Várlak!

Sarkadi Kriszta


Találtál benne számodra fontosat? 
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik. 
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)

2 megjegyzés:

  1. Kedves Kriszta! A csodák tanítása nekem sem volt egy szájbarágós ABC-s könyv. Első évben már túljutottam a munkafüzet 150. leckéjénél is, és még mindig nem tudtam értelmezni, mi a fenét irkálnak ebben a könyvben. Ego mostohapapánk, nem szívesen veszi tudomásul, ha az igazi apánkról kérdezősködünk (Isten szent fia) . Nem vasvillával tart vissza, hanem ügyesen adagolt kétségekkel. Nézd már meg miket olvasol, " a halál egy illúzió" most jöttünk anyád temetéséről, nem volt elég valóságosan halott?, vagy fogadjuk el társteremtői mivoltunkat alázattal, micsoda, én világegyetem társteremtője, mikor a sárga csekket sem tudom kifizetni?, hahaha. És aztán itt ez az elején mindjárt az első leckében, ez a szép kis autó semmit nem jelent, amikor évekig güriztem túlmunkával érte? Vagy majd vezet az istenért szóló hang: a kell még, hangokat hallasz? Lipótmező?
    Végül egy óvatlan pillanatban, mikor ego mostohapapa nem figyelt, sikerült kapcsolatot létesíteni az igazival, aki érzésekkel kommunikált, inspirációkkal utasított, és azért még a vacsoránál figyeltem rendesen a mostohapapára, de már szépen megbocsátottam magamnak ha valami nem tetszett, vagy felzaklatott. Mostohapapa persze egyre dühösebb lett, kétségbeesetten próbált bizonyítani, nesze, epekő, ez elég valóságos? Fájdalmas illúzió? Vagy mégis csak ez a valós?
    Elalvás előtt már egyre könnyebben bocsátottam meg mindenkinek, aki megbántott, és magamnak, hogy másokat megbántottam, míg már el tudom kapni gondolat formájában, nem kell tettlegességig fajulni. És a könyvben egyre tisztábban, értelmezhetően kirajzolódnak a mondatok mögött rejlő gondolatok. Már a mostohapapa sem duzzog, csak néha próbálkozik, de felismerem, ha rosszindulatúan suttog a fülembe mint a Felhőatlaszban a mátrixos Smith ügynök. Rájöttem, a világ tényleg illúzió és ha változok az velem együtt változik. Van még jó pár igazság elrejtve a könyvben, és egyre könnyebb megérteni a tanítók közül ki, hol torpant meg. Most már egyetlen percet sem sajnálok amit a könyv értelmezésére fordítottam, és megtanultam egy szinttel feljebbről, energiákban gondolkodni. Biztos nagyon sokat előttem eljutottak ide, és utánam is nagyon sokan fognak, mert ha gyógyulok, nem egyedül gyógyulok. Mindenkinek kitartást a kurzus gyakorlásában, nagyon megéri!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ezek nagyon jó példák, köszönöm, hogy megírtad! Remek a mostohaapa/egó hasonlat! És igen, ismerős mindaz, amit írsz, mindannyiunk nevében köszönöm a biztatást.

      Szeretettel,

      Kriszta

      Törlés