Amit az elefántoktól tanultam a spiritualitásról

Reggel ötkor felkeltem, fogtam a törülközőmet, a fogkrémet, a fogkefét meg a tusfürdőt, és elsétáltam a zuhanyozóig. Közben hallgattam, ahogy az állatok már javában, zajosan követelik a reggelit, pedig az csak 7 óra körül érkezik majd. 

A zuhanyozóba érve bekukkantottam a sarokba, hogy ott van-e barátom, az óriásbéka, és, ha ott volt, üdvözöltem. (Már napokkal korábban, jó hangosan kinyilvánította, hogy ez a helyiség az övé, így úgy éreztem, ennyi tiszteletet megérdemel, ha már beenged a felségterületére ...)

Aztán megnéztem, hogy csöpög-e a csap. Ha csöpög, az azt jelenti, van víz, fogat moshatok és zuhanyozhatok. Ilyenkor érdemes volt sietni, mert a víz bármikor úgy dönthetett, hogy nincs belőle több, és akkor ott álltam összeszappanozva, dideregve ...

Adjam fel a céljaimat? Biztos, hogy jó ez nekem?

- Na jó, én erre nem vagyok hajlandó! Kedves Kriszta, már ne is haragudj, de ezt nem kérheted tőlem sem te, sem pedig A csodák tanítása! - fakadt ki 2003-ban az első csoportom egyik résztvevője, a 25. lecke olvastán.

- Miért? Mi a baj? - kérdeztem - mit találtál benne, ami nem tetszik?

- Ezt írja az 5. bekezdésben:

A tanuláshoz elengedhetetlen, hogy feladd a célokat, amelyeket a világ dolgainak tulajdonítasz. Ezt csak úgy valósíthatod meg, ha felismered, hogy e célok nem "jók" vagy "rosszak", hanem értelmetlenek. A mai nap eszméje által ebbe az irányba tehetsz egy lépést.

- Egészen biztos vagyok benne, hogy nem akarom feladni a céljaimat. Gondolj bele, Kriszta: egy céget irányítok, alkalmazottaim vannak, ebből élek én is, ők is. Mi lenne velünk, ha egyszeriben nem lennének céljaim, és fokozatosan megszűnnének a bevételeink? Egész egyszerűen ezt én nem tehetem meg!

Mit jelent a vezeklés, ha bűn nincs?

A csodák tanításának egyik alapelve, hogy bűn nincs. Csak tévedések vannak, amelyek mind kijavíthatók. A tévedések abból születnek, hogy egy adott pillanatban a reakciónkat a félelem vagy a szeretet határozza-e meg. Amikor a félelem hatására döntünk, akkor tévedünk. Amikor ezt felismerjük, dönthetünk másképp. Ha másképp döntünk – vagyis a szeretetet választjuk a félelem helyett -, akkor kijavítottuk a hibát, korrigáltuk a tévedést.

  

Amikor észreveszed egy tévedésedet, a szeretet alapú válasz a megbocsátás. A félelem alapú a bűntudat. A bűntudatot újra a félelem követi, mert biztosra veszed, hogy a jól megérdemelt büntetés hamarosan lecsap rád. A megbocsátást a béke és a nyugalom követi, mert tudod, hogy minden rendben van.

De ha ez mind így van, akkor mit keres A csodák tanításában annyiszor ez a szó: vezeklés? Erről szól a mai történetem.

Kezemben a könyv! Most mit tegyek?

Biztosan te is ismered az érzést, ami akkor fog el, amikor találkozol valakivel - aki látszólag vadidegen -, mégis azonnal olyan mély beszélgetésekbe fogtok, mintha évtizedek óta ismernétek egymást. 

Tamást mindössze egy éve ismerem, és ez idő alatt sem találkoztunk olyan gyakran. Ám legutóbbi beszélgetésünk során ismét örömmel fürdőztem meg az élményben, amit az nyújt, hogy olyasvalaki van mellettem, akivel azonos utat járunk. Újra egy olyan emberrel beszélgethettem, akivel - a ritka találkozások ellenére - nincsenek falak, csak őszinteség van, és egymás feltétlen támogatása. 

Hogyan történik a gyógyulás?

A legcsodálatosabb hír az, hogy  2013. szeptember 5-én megjelent a teljes könyv hivatalos fordítása, tehát a Törzsszöveg, a Munkafüzet és a Tanári kézikönyv is.

Így mindaz, amit a következőkben olvashatsz, az én fordításaim közül az utolsó, hiszen már mindent el lehet  olvasni a hivatalos fordításban is.

Ez a részlet a Tanári kézikönyvből való, és arra ad gyakorlati megoldásokat, hogyan gyógyulhatunk ki minden betegségből - egyszer és mindenkorra.

5. HOGYAN TÖRTÉNIK A GYÓGYULÁS?