Hogyan történik a gyógyulás?

A legcsodálatosabb hír az, hogy  2013. szeptember 5-én megjelent a teljes könyv hivatalos fordítása, tehát a Törzsszöveg, a Munkafüzet és a Tanári kézikönyv is.

Így mindaz, amit a következőkben olvashatsz, az én fordításaim közül az utolsó, hiszen már mindent el lehet  olvasni a hivatalos fordításban is.

Ez a részlet a Tanári kézikönyvből való, és arra ad gyakorlati megoldásokat, hogyan gyógyulhatunk ki minden betegségből - egyszer és mindenkorra.

5. HOGYAN TÖRTÉNIK A GYÓGYULÁS?

Hogyan lehet abbahagyni az ítélkezést?

Az ítélkezés az egyik legfontosabb eszköz az illúziók világának fenntartásában. Ezért, ha szeretnél az illúziók (félelem alapú) világából megszabadulni, és megérkezni a valóságba (ahol csak a szeretet létezik), akkor ennek az egyik legjobb módja az, ha felhagysz az ítélkezéssel. Persze ez még a legjobb szándékkal sem megy egyik napról a másikra, mégis, érdemes minél előbb belefogni. 

Előtte azonban érdemes tisztázni, hogy pontosan mit is nevezünk ítélkezésnek. Erről szól a mai fordításom.

KIK ISTEN TANÍTÓI?

A könyvben a Diákok tankönyvén és a Szövegen kívül van még egy harmadik rész is, a Tanítók kézikönyve. Ez a 92 oldalas anyag olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza.

A Tanítók kézikönyve gyakorlatilag mindenkit tanítónak nevez, nem csak azt, aki mesterségéül is ezt választotta. Valahányszor találkozunk valakivel, a viselkedésünkön, a kommunikációnkon keresztül belső meggyőződéseinkről tanítunk a másiknak, akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában.

Így, aki a saját tanítójának Istent választotta, őróla tanít minden megnyilvánulásában. Még akkor is, ha ki sem ejti az "Isten" szót, és akkor is, ha például az épp aktuális közlekedési dugóról cserél eszmét. 

Ennek a fejezetnek az előzményét - a Bevezetést - elolvashatod itt:
 

Kiből lesz tanító?

Most pedig jöjjön az első fejezet:

KIK ISTEN TANÍTÓI?

1. Isten tanítója bárki, aki úgy dönt, hogy azzá válik. A tanítósághoz pusztán annyi kell, hogy az illető valahol, valahogyan, határozottan úgy döntött, hogy a saját érdekeit többé nem tekinti a többiekétől elválasztottnak. Amikor valaki ezt megteszi, létrejön számára az út, irányultsága pedig bizonyossá válik. Fény ragyogja be a sötétséget. Talán ez pusztán egyetlen fénysugár, de elegendő. Megállapodást kötött Istennel, akkor is, ha még nem hisz Őbenne. A megszabadulás elhozójává vált; Isten tanítója lett.

2. A világ minden tájáról érkeznek. A legkülönbözőbb vallások követői, vagy nem vallásosak. Ők azok, akik válaszoltak – a Hívás egyetemes. Folyamatosan hallható, mindenhol. Tanítókat hív, akik beszélnek Őróla, és megváltják a világot. Sokan hallják, de csak kevesen válaszolnak. Mindez azonban pusztán idő kérdése. Végül mindenki válaszolni fog, ám lehet, hogy hosszú, hosszú út vezet még odáig. Ezért volt szükség a tanítókra vonatkozó terv elkészítésére. Az ő feladatuk az, hogy időt takarítsanak meg. Mindegyikük egy egyszerű fénysugárként kezdi, de a középpontjukból hangzó Hívással határtalan fénnyé válnak. A világ mértékegysége szerint mindegyikük ezerévnyi időt takarít meg. A Hívás számára az idő nem jelent semmit.

3. Az utat Isten minden tanítójának végig kell járnia. Az út megjelenési formája nagyon különböző lehet. Ugyanígy eltérnek a felhasználható tanítási eszközök. Azonban a kurzus tartalma sohasem változik. Központi témája mindig ez: „Isten Fia bűntelen, s ártatlanságában rejlik a megszabadulása.” Ennek a megtanítása történhet cselekedetek vagy gondolatok által; szavakkal vagy csendben; bármilyen nyelven, vagy semmilyen nyelven; bárhol, bármikor, bármilyen módon. Nem számít, hogy a tanító ki volt, mielőtt meghallotta a Hívást. Amikor válaszolt, megmentővé vált. Úgy tekintett valaki másra, mint önmagára. Így rátalált saját üdvözülésére, és a világ megváltására. Újjászületésekor újjászületik a világ is.

4. Ez egy olyan kézikönyv, amely egy bizonyos utat követ; az egyetemes kurzus speciális formáját használó tanítók számára. Több ezer másféle forma létezik, melynek a végkimenetele mind ugyanaz. Mindegyikük időt takarít meg. Az idő fonala egyre hosszadalmasabban tekeredik, a világ pedig mostanra nagyon elfáradt. Öreg, elhasznált és reménytelen. A végkifejletet soha nem kellett megkérdőjelezni, hiszen mi változtathatná meg Isten Akaratát? De a változás és a halál illúziójával múló idő elcsigázottá teszi a világot, s benne mindent. Az idő azonban egyszer véget ér, és ennek előmozdítása Isten tanítóinak a feladata. Az idő az ő kezükben van. Ezt választották, és megadatott nekik. 

Ha örömödet lelted az itt olvasottakban, akkor érdekelni fog ez is:

CSODASZÖVEG

előadás és beszélgetés a Szöveg 30. fejezetéről, amelynek a címe: Az új kezdet

Időpont: május 9. csütörtök, 18.00-20.00

A sorra kerülő alfejezet címe: Az akarat szabadsága

Olvass tovább, és jelentkezz itt >>>!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Találtál benne számodra fontosat?

Iratkozz fel, és azonnal értesítelek róla, ha egy új írásom itt megjelenik.

Kattints ide, és küldd el a megjelenő e-mailt:

FELIRATKOZOM >>>!

HOGYAN LESZ VÉGE A VILÁGNAK?

A címben feltett kérdés sokakat foglalkoztat mostanában, és a Csodakurzus-csoport legutóbbi találkozóján is felmerült. Arról beszélgettünk, vajon lehetséges-e, hogy valóban bekövetkezik az a néhány napos sötétség, és áramszünet, és minden egyéb leállása, amiről néhány – az interneten körbejáró – írás szól.

A Kurzus tanításaiból kiindulva arra jutottunk, hogy semmi nem lehet valóságos, aminek a célja a félelem felkeltése, mivel  

a félelem maga sem valóságos.

Aztán eszembe jutott, hogy olvastam én már erről az A Course in Miracles-ben is. A könyvben ugyanis a Diákok tankönyvén és a Szövegen kívül van még egy harmadik rész is, a Tanítók kézikönyve. Ez a 92 oldalas anyag olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza.

Ebből az anyagból már közzétettem itt egy részt, itt találod: Bevezetés.

Most pedig a 14. fejezetet nyújtom át neked, amelynek a címe ez:

HOGYAN LESZ VÉGE A VILÁGNAK?

1. Valóban véget érhet valami, ami el sem kezdődött? A világ illúzióként végzi, hiszen úgy is jött létre. Mégis, ez a vég a kegyelem illúziójáról szól majd. A teljes, mindenkire vonatkozó, határtalanul gyengéd megbocsátás illúziója fogja beborítani, elrejtve mindent, ami ördögi, befedve minden bűnt, véget vetve ezzel a bűntudatnak, örökre. Így lesz tehát vége a bűntudat világának, mivel nincs többé feladata, így eltűnik. Az illúziókat az a hiedelem szüli, hogy céljuk van; szükségletet elégítenek ki, vagy beteljesítenek egy vágyat. Mihelyt felismerjük céltalanságukat, többé nem érzékeljük őket. Nyilvánvalóvá válik haszontalanságuk, és eltűnnek. Hogyan, ha nem így, lehetne véget vetni az illúzióknak? Szembesítettük őket a valósággal, a valóság pedig nem látta létezésüket. Pusztán keresztülnézett azon, aminek semmi értelme nincs.

2. Amíg a megbocsátás teljessé nem válik, a világnak van célja. Otthon, ahol a megbocsátás megszülethet, majd növekedhet, erősebbé, és mindent átfogóvá válhat. Itt van szükség rá, itt kell táplálni. Ő a gyengéd Megváltó, aki ott születik, ahol létrejött a bűn, és valódinak tűnik a bűntudat. Itt van az Ő otthona, mivel itt van rá a legnagyobb szükség. A világ végét hozza magával. Az Ő Hívására válaszolnak Isten tanítói, amikor a csendben Őhozzá fordulnak, hogy Igéjét befogadják. A világnak akkor lesz vége, amikor az Ő ítélete által minden benne lévő helyesen megítéltetik. A szentség áldását magán hordozva éri el a világ a végét. Akkor van vége a világnak, amikor eltűnik az utolsó, bűnre vonatkozó gondolat is. Nem lesz lerombolva, sem megtámadva, még csak megérintve sem. Látszólagos létezése egyszerűen megszűnik. 

3. Természetesen ez látszólag nagyon, nagyon messze van még. Valóban rendkívül hosszú távú célnak tűnik az, hogy „eltűnjön az utolsó, bűnre vonatkozó gondolat is”. Ám az idő mozdulatlan, és megvárja, amíg Isten tanítóinak célja beteljesedik. Nem marad egyetlen, bűnre vonatkozó gondolat sem, mihelyt bármelyikük elfogadja a Jóvátételt önmaga számára. Semmivel sem egyszerűbb egyetlen bűnt megbocsátani, mint megbocsátani az összeset. A nehézségi fokok illúziója egy olyan korlát, melyet Isten tanítójának meg kell tanulnia meghaladni, és maga mögött hagyni. A megszabadulást teljessé teszi a pillanat, amikor Isten egy tanítója egyetlen bűnt teljes mértékben megbocsát. Képes vagy ezt felfogni? Nem; ez értelmetlen minden itt lévő számára. Mégis, ez az utolsó feladat ahhoz, hogy az egység helyreállhasson. Szemben áll a világ gondolkodásával, ám ugyanez érvényes a Mennyországra is. 

4. A világnak akkor lesz vége, amikor gondolkodási rendszere teljes mértékben megfordul. Addig pedig mindig lesznek érzékeny részei ennek a gondolkodásnak. A végső leckét – amely elhozza a világ végét – nem képesek felfogni azok, akik még nem készültek fel a világ elhagyására, és korlátainak meghaladására. Ebben a lezáró feladatban tehát mi a feladata Isten tanítójának? Pusztán azt kell megtanulnia, hogyan közelítse meg; hogy hajlandó legyen a megtanulandó lecke irányába haladni. Pusztán arra van szüksége, hogy bízzon benne: ha Isten Hangja azt mondja, ennek a leckének a megtanulására képes, akkor legyen is rá képes. Nem kell sem nehéznek, sem könnyűnek beállítania a feladatot. Tanára rámutat a leckére, ő pedig bízik benne, hogy Tanítója azt is meg fogja mutatni, hogyan kell azt megtanulni.   

5. A világ végét nagy öröm kíséri majd, mivel most bánat borítja. Amikor megérkezik az öröm, a világ célja megszűnik. A világ békében múlik el, mivel most háború szaggatja. Hiszen mi lehet a világ célja, amikor megérkezik a béke? A világnak kacagva lesz vége, mivel most könnyek mossák. Ki tud tovább sírni ott, ahol mindenki nevet? És egyedül a teljes megbocsátás hozhatja el mindezt, hogy megáldja a világot. Áldások közepette távozik, mivel nem úgy végződik, ahogyan elkezdődött. Isten tanítóinak az a feladata, hogy a poklot Mennyországgá változtassák, mivel olyan dolgokat tanítanak, melyekben  a Mennyország tükröződik. Most pedig ülj egy kicsit csendben, és valódi alázatosságodhoz fordulva ismerd fel, hogy képes vagy mindarra, amit Isten vár tőled. Ne légy gőgös és ne mondd, hogy nem vagy képes az Ő Saját tantervét elsajátítani. Az Ő Igéje máshogy szól. Meglesz az Ő Akarata. Nem történhet másképpen. És légy hálás azért, hogy ez így van. 

(Fordításomat nyugodtan használd fel, és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy az írásodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Kriszta www.csodautas.com. Köszönöm.)

LEGYEN MEG A TE AKARATOD: MA BOLDOG LESZEK ...

- Amiről egy családban nem beszélnek, az a gyerek számára nem létezik - így szólt a pszichológiai meghatározás, és én rögtön be is tudtam azonosítani, mi minden az, amiről csak felnőttkoromban szereztem tudomást, illetve bővebb információt. 

Az egyik ilyen téma Isten volt. Soha nem beszéltünk róla: sem arról, hogy van, sem arról, hogy nincs. Senki nem érvelt sem mellette, sem ellene. Fogalmam sem volt, mi fán terem ez az egész. Homályosan sejtettem, hogy a vallásnak és az egyháznak van hozzá köze, de nem láttam az összefüggést. 

Rémlik, mintha kisiskolás koromban néha elvittek volna a helyi templomba hittan órára, de abból is csak a bibliai történetek némelyikére emlékszem.

Később az a benyomásom támadt, hogy Isten olyasvalaki, akitől félni kell. Itt-ott felbukkantak az ismert mondások:

• Isten nem ver bottal. (Miért, verni szokott?)
• Ember tervez, Isten végez. (Vagyis nem lehet az, amit én szeretnék?)
• Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. (Adnom kell valamit? Mit? És miből?)

Eljutottam néhány egyházi esküvőre, és ott lehetetlennek tűnő dolgokat kellett Isten nevében megfogadniuk azoknak, akik épp összekötni kívánták az életüket. 

Így aztán nem csoda, hogy jelentős ellenállás alakult ki bennem mindennel, ami Istennel kapcsolatos. 

Igen ám, de egyszer csak gyanútlanul önismereti útra léptem. Elkezdett foglalkoztatni, hogy ki vagyok, milyen vagyok, mi a dolgom. Miért viselkedem úgy, ahogy, és hogyan változtathatok azon, amin szeretnék? 

Azóta azt is megtudtam, hogy az önismeretnek két alapvető szintje van:

1. Először  arra vágyunk, hogy megismerjük a személyiségünket, az egónkat, azt, aki ebben a világban képvisel minket.
2. Amikor ebben már egy bizonyos szintre eljutottunk, szinte magától megjelenik a vágy arra, hogy ennél mélyebbre menjünk, és megismerjük valódi lényünket, a bennünk élő Istent. 

Én is így jártam. Amikor pedig éppen a legerősebb volt bennem a vágy erre, természetesen megjelent a számomra legmegfelelőbb tanítás: az A Course in Miracles.

Ebben pedig egy csodálatos hírre leltem: Isten nem bánt: szeret. Azzal szerzem neki a legnagyobb örömet, ha jól vagyok; boldog vagyok; örömömet lelem az életben. Ő pedig minden tőle telhetőt (és lássuk be: ez azért elég sok valakitől, aki mindenható ...) megtesz annak érdekében, hogy engem boldognak lásson. 

Nekem csak annyi dolgom van, hogy "ne álljak keresztbe" a saját boldogságomnak, és lebontsam magamról azokat a régi beidegződéseket és korlátozó hiedelmeket, amelyek arról próbálnak meggyőzni, hogy az élet küzdelem; az élet szenvedés. 

Ennek azért is örültem különösen, mert 1995 legvégén egy különleges pillanatban megfogalmazódott bennem, hogy mi is a dolgom ebben az életemben:

Magamat és a többi embert boldogan élni tanítom. 

Nagy bajban lettem volna, ha egy általam oly fontosnak és hívogatónak tartott tanítás épp az ellenkezőjét állítja ... Ma már azt is tudom, hogy ez nem is lehetséges: mély meggyőződésemmé vált, hogy az emberlét célja az öröm és a boldogság megtapasztalása. Így minden, ami ennek az ellenkezőjét állítja csak szemfényvesztés annak érdekében, hogy tudatlanok, s így irányíthatóak maradjunk.

Már akkor éreztem, hogy nagyon fontos a sorrend: először magamat kell képessé tenni erre, mert csak így tudom mutatni az utat azoknak, akik szintén a boldogság ösvényét választják. (Mivel ezt is választani kell, mint mindent. Ezt jelenti a szabad akarat: szabadságodban áll megválasztani, hogyan akarod érezni magad ...)

Így aztán a Csodakurzus 365 gyakorlata közül az egyik kedvencem épp a századik: ez szinte végig arról szól, hogy Isten akarata a számunkra nem más, mint a boldogság. Néhány bekezdéssel lejjebb olvashatod a vonatkozó idézeteket is. 

Előtte pedig szeretném felhívni a figyelmedet egy programra, amit a másik weboldalamon, az igazabolszerelem.hu-n hirdettem meg. A címe: 

Boldogságteremtők Köre.

Ha magát a Csodakurzust éppen most nem végzed, de mégis szívesen tennél annak érdekében, hogy a saját boldogságodhoz közelebb juss, akkor gyere, csatlakozz hozzánk! Október 17-vel kezdődően 9 héten át minden szerdán 18.00-20.00-ig találkozunk. A részletekért kattints ide >>>!

Ne feledd: maga Isten is azt akarja, hogy maradéktalanul boldog légy. Ráadásul nem csak temiattad, hanem mindenki más miatt is, akivel csak találkozol:

"Isten Akarata az, hogy tökéletesen boldog légy. Miért döntenél úgy, hogy szembehelyezkedsz az Ő Akaratával? A tervének megvalósításában vállalt szerepedet azért őrizte meg számodra, hogy lényed helyreálljon az Ő Akarata szerint. Ez a szerep épp annyira nélkülözhetetlen része az Ő tervének, mint amennyire a te boldogságodnak. Örömöd teljes kell, hogy legyen azért, hogy tervét megértsék mindazok, akikhez Ő elküld téged. Ragyogó arcodban felismerik a feladatukat, boldog nevetésedben meghallják Isten hívását.

Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Nem teljes az Ő öröme a tiéd nélkül. A mosolyod nélkül nem menthető meg a világ. Amíg szomorú vagy, a fény, amelyet Isten Maga jelölt ki a világ megmentésének eszközéül, homályos és fakó; és senki nem nevet, mert csakis a tiédet visszahangozhatja bárki kacagása. 

Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Ahogy világosságod megnöveli a Mennyekben ragyogó fényt, úgy örömöd a földön arra szólít fel minden lelket, hogy engedjék el minden bánatukat, és foglalják el a helyüket melletted, Isten tervének részeként. Isten hírnökei örömteliek; örömük meggyógyítja a bánatot és a kétségbeesést. Ők bizonyítják, hogy Isten Akarata az: tökéletesen boldog legyen mindenki, aki sajátjának fogadja el Atyja ajándékait.

Ma nem engedjük meg magunknak a szomorúságot. Mivel, ha megtesszük, nem sikerül ellátnunk feladatunkat, amely Isten tervének és látóképességünknek is nélkülözhetetlen része. A szomorúság annak a jele, hogy szívesebben játszanál egy másik szerepet ahelyett, amit Isten jelölt ki számodra. Így aztán nem sikerül megmutatnod a világnak, hogy milyen csodálatos is az a boldogság, amit Ő neked szánt. És így azt sem ismered föl, hogy már meg is kaptad.

Ma megpróbáljuk megérteni, hogy a feladatunk az öröm. Ha szomorú vagy, a feladatod beteljesítetlen, így veled együtt az egész világ nélkülözi az örömöt. Isten arra kér: légy boldog, hogy az egész világ láthassa, mennyire szereti az Ő Fiát, és nem akarja, hogy a bánat csökkentse az örömét, sem azt, hogy a szorongató félelem megzavarja a békéjét. Ma Isten hírnöke vagy. Az Ő boldogságát viszed mindenkinek, akire rápillantasz; az Ő békéje érint meg mindenkit, aki rád néz, és boldog arcodról az Ő üzenetét olvassa le. 

Ma úgy készülünk fel erre, hogy ötperces gyakorlásaink alatt megérezzük, amint a mi vágyunk, és az Isten Akarata szerinti boldogság felébred bennünk. Kezdd azzal, hogy elismétled a mai állítást: Az én szerepem Isten megszabadulás-tervének nélkülözhetetlen része. Majd ismerd fel, hogy a te szereped az, hogy boldog légy. Csak ezt kérjük tőled, és bárki mástól is, aki szeretné elfoglalni a helyét Isten hírnökei között. Gondold végig, hogy ez mit jelent. Valóban tévesen hitted azt, hogy áldozatra van szükség. Isten terve szerint mindig csak kapsz; sohasem kell veszítened, vagy áldozatot hoznod, vagy meghalnod.

Most próbáljuk megtalálni azt az örömöt, amely nekünk és az egész világnak is megvilágítja Isten Akaratát. A te dolgod megtalálni itt és most. Ezért jöttél. Legyen a mai nap az, amikor sikerül!" (A Course in Miracles, Diákok tankönyve/100.)

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta