Hogyan lehet abbahagyni az ítélkezést?

Az ítélkezés az egyik legfontosabb eszköz az illúziók világának fenntartásában. Ezért, ha szeretnél az illúziók (félelem alapú) világából megszabadulni, és megérkezni a valóságba (ahol csak a szeretet létezik), akkor ennek az egyik legjobb módja az, ha felhagysz az ítélkezéssel. Persze ez még a legjobb szándékkal sem megy egyik napról a másikra, mégis, érdemes minél előbb belefogni. 

Előtte azonban érdemes tisztázni, hogy pontosan mit is nevezünk ítélkezésnek. Erről szól a mai fordításom.

KIK ISTEN TANÍTÓI?

A könyvben a Diákok tankönyvén és a Szövegen kívül van még egy harmadik rész is, a Tanítók kézikönyve. Ez a 92 oldalas anyag olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza.

A Tanítók kézikönyve gyakorlatilag mindenkit tanítónak nevez, nem csak azt, aki mesterségéül is ezt választotta. Valahányszor találkozunk valakivel, a viselkedésünkön, a kommunikációnkon keresztül belső meggyőződéseinkről tanítunk a másiknak, akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában.

Így, aki a saját tanítójának Istent választotta, őróla tanít minden megnyilvánulásában. Még akkor is, ha ki sem ejti az "Isten" szót, és akkor is, ha például az épp aktuális közlekedési dugóról cserél eszmét. 

Ennek a fejezetnek az előzményét - a Bevezetést - elolvashatod itt:
 

Kiből lesz tanító?

Most pedig jöjjön az első fejezet:

KIK ISTEN TANÍTÓI?

1. Isten tanítója bárki, aki úgy dönt, hogy azzá válik. A tanítósághoz pusztán annyi kell, hogy az illető valahol, valahogyan, határozottan úgy döntött, hogy a saját érdekeit többé nem tekinti a többiekétől elválasztottnak. Amikor valaki ezt megteszi, létrejön számára az út, irányultsága pedig bizonyossá válik. Fény ragyogja be a sötétséget. Talán ez pusztán egyetlen fénysugár, de elegendő. Megállapodást kötött Istennel, akkor is, ha még nem hisz Őbenne. A megszabadulás elhozójává vált; Isten tanítója lett.

2. A világ minden tájáról érkeznek. A legkülönbözőbb vallások követői, vagy nem vallásosak. Ők azok, akik válaszoltak – a Hívás egyetemes. Folyamatosan hallható, mindenhol. Tanítókat hív, akik beszélnek Őróla, és megváltják a világot. Sokan hallják, de csak kevesen válaszolnak. Mindez azonban pusztán idő kérdése. Végül mindenki válaszolni fog, ám lehet, hogy hosszú, hosszú út vezet még odáig. Ezért volt szükség a tanítókra vonatkozó terv elkészítésére. Az ő feladatuk az, hogy időt takarítsanak meg. Mindegyikük egy egyszerű fénysugárként kezdi, de a középpontjukból hangzó Hívással határtalan fénnyé válnak. A világ mértékegysége szerint mindegyikük ezerévnyi időt takarít meg. A Hívás számára az idő nem jelent semmit.

3. Az utat Isten minden tanítójának végig kell járnia. Az út megjelenési formája nagyon különböző lehet. Ugyanígy eltérnek a felhasználható tanítási eszközök. Azonban a kurzus tartalma sohasem változik. Központi témája mindig ez: „Isten Fia bűntelen, s ártatlanságában rejlik a megszabadulása.” Ennek a megtanítása történhet cselekedetek vagy gondolatok által; szavakkal vagy csendben; bármilyen nyelven, vagy semmilyen nyelven; bárhol, bármikor, bármilyen módon. Nem számít, hogy a tanító ki volt, mielőtt meghallotta a Hívást. Amikor válaszolt, megmentővé vált. Úgy tekintett valaki másra, mint önmagára. Így rátalált saját üdvözülésére, és a világ megváltására. Újjászületésekor újjászületik a világ is.

4. Ez egy olyan kézikönyv, amely egy bizonyos utat követ; az egyetemes kurzus speciális formáját használó tanítók számára. Több ezer másféle forma létezik, melynek a végkimenetele mind ugyanaz. Mindegyikük időt takarít meg. Az idő fonala egyre hosszadalmasabban tekeredik, a világ pedig mostanra nagyon elfáradt. Öreg, elhasznált és reménytelen. A végkifejletet soha nem kellett megkérdőjelezni, hiszen mi változtathatná meg Isten Akaratát? De a változás és a halál illúziójával múló idő elcsigázottá teszi a világot, s benne mindent. Az idő azonban egyszer véget ér, és ennek előmozdítása Isten tanítóinak a feladata. Az idő az ő kezükben van. Ezt választották, és megadatott nekik. 

Ha örömödet lelted az itt olvasottakban, akkor érdekelni fog ez is:

CSODASZÖVEG

előadás és beszélgetés a Szöveg 30. fejezetéről, amelynek a címe: Az új kezdet

Időpont: május 9. csütörtök, 18.00-20.00

A sorra kerülő alfejezet címe: Az akarat szabadsága

Olvass tovább, és jelentkezz itt >>>!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Találtál benne számodra fontosat?

Iratkozz fel, és azonnal értesítelek róla, ha egy új írásom itt megjelenik.

Kattints ide, és küldd el a megjelenő e-mailt:

FELIRATKOZOM >>>!

HOGYAN LESZ VÉGE A VILÁGNAK?

A címben feltett kérdés sokakat foglalkoztat mostanában, és a Csodakurzus-csoport legutóbbi találkozóján is felmerült. Arról beszélgettünk, vajon lehetséges-e, hogy valóban bekövetkezik az a néhány napos sötétség, és áramszünet, és minden egyéb leállása, amiről néhány – az interneten körbejáró – írás szól.

A Kurzus tanításaiból kiindulva arra jutottunk, hogy semmi nem lehet valóságos, aminek a célja a félelem felkeltése, mivel  

a félelem maga sem valóságos.

Aztán eszembe jutott, hogy olvastam én már erről az A Course in Miracles-ben is. A könyvben ugyanis a Diákok tankönyvén és a Szövegen kívül van még egy harmadik rész is, a Tanítók kézikönyve. Ez a 92 oldalas anyag olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza.

Ebből az anyagból már közzétettem itt egy részt, itt találod: Bevezetés.

Most pedig a 14. fejezetet nyújtom át neked, amelynek a címe ez:

HOGYAN LESZ VÉGE A VILÁGNAK?

1. Valóban véget érhet valami, ami el sem kezdődött? A világ illúzióként végzi, hiszen úgy is jött létre. Mégis, ez a vég a kegyelem illúziójáról szól majd. A teljes, mindenkire vonatkozó, határtalanul gyengéd megbocsátás illúziója fogja beborítani, elrejtve mindent, ami ördögi, befedve minden bűnt, véget vetve ezzel a bűntudatnak, örökre. Így lesz tehát vége a bűntudat világának, mivel nincs többé feladata, így eltűnik. Az illúziókat az a hiedelem szüli, hogy céljuk van; szükségletet elégítenek ki, vagy beteljesítenek egy vágyat. Mihelyt felismerjük céltalanságukat, többé nem érzékeljük őket. Nyilvánvalóvá válik haszontalanságuk, és eltűnnek. Hogyan, ha nem így, lehetne véget vetni az illúzióknak? Szembesítettük őket a valósággal, a valóság pedig nem látta létezésüket. Pusztán keresztülnézett azon, aminek semmi értelme nincs.

2. Amíg a megbocsátás teljessé nem válik, a világnak van célja. Otthon, ahol a megbocsátás megszülethet, majd növekedhet, erősebbé, és mindent átfogóvá válhat. Itt van szükség rá, itt kell táplálni. Ő a gyengéd Megváltó, aki ott születik, ahol létrejött a bűn, és valódinak tűnik a bűntudat. Itt van az Ő otthona, mivel itt van rá a legnagyobb szükség. A világ végét hozza magával. Az Ő Hívására válaszolnak Isten tanítói, amikor a csendben Őhozzá fordulnak, hogy Igéjét befogadják. A világnak akkor lesz vége, amikor az Ő ítélete által minden benne lévő helyesen megítéltetik. A szentség áldását magán hordozva éri el a világ a végét. Akkor van vége a világnak, amikor eltűnik az utolsó, bűnre vonatkozó gondolat is. Nem lesz lerombolva, sem megtámadva, még csak megérintve sem. Látszólagos létezése egyszerűen megszűnik. 

3. Természetesen ez látszólag nagyon, nagyon messze van még. Valóban rendkívül hosszú távú célnak tűnik az, hogy „eltűnjön az utolsó, bűnre vonatkozó gondolat is”. Ám az idő mozdulatlan, és megvárja, amíg Isten tanítóinak célja beteljesedik. Nem marad egyetlen, bűnre vonatkozó gondolat sem, mihelyt bármelyikük elfogadja a Jóvátételt önmaga számára. Semmivel sem egyszerűbb egyetlen bűnt megbocsátani, mint megbocsátani az összeset. A nehézségi fokok illúziója egy olyan korlát, melyet Isten tanítójának meg kell tanulnia meghaladni, és maga mögött hagyni. A megszabadulást teljessé teszi a pillanat, amikor Isten egy tanítója egyetlen bűnt teljes mértékben megbocsát. Képes vagy ezt felfogni? Nem; ez értelmetlen minden itt lévő számára. Mégis, ez az utolsó feladat ahhoz, hogy az egység helyreállhasson. Szemben áll a világ gondolkodásával, ám ugyanez érvényes a Mennyországra is. 

4. A világnak akkor lesz vége, amikor gondolkodási rendszere teljes mértékben megfordul. Addig pedig mindig lesznek érzékeny részei ennek a gondolkodásnak. A végső leckét – amely elhozza a világ végét – nem képesek felfogni azok, akik még nem készültek fel a világ elhagyására, és korlátainak meghaladására. Ebben a lezáró feladatban tehát mi a feladata Isten tanítójának? Pusztán azt kell megtanulnia, hogyan közelítse meg; hogy hajlandó legyen a megtanulandó lecke irányába haladni. Pusztán arra van szüksége, hogy bízzon benne: ha Isten Hangja azt mondja, ennek a leckének a megtanulására képes, akkor legyen is rá képes. Nem kell sem nehéznek, sem könnyűnek beállítania a feladatot. Tanára rámutat a leckére, ő pedig bízik benne, hogy Tanítója azt is meg fogja mutatni, hogyan kell azt megtanulni.   

5. A világ végét nagy öröm kíséri majd, mivel most bánat borítja. Amikor megérkezik az öröm, a világ célja megszűnik. A világ békében múlik el, mivel most háború szaggatja. Hiszen mi lehet a világ célja, amikor megérkezik a béke? A világnak kacagva lesz vége, mivel most könnyek mossák. Ki tud tovább sírni ott, ahol mindenki nevet? És egyedül a teljes megbocsátás hozhatja el mindezt, hogy megáldja a világot. Áldások közepette távozik, mivel nem úgy végződik, ahogyan elkezdődött. Isten tanítóinak az a feladata, hogy a poklot Mennyországgá változtassák, mivel olyan dolgokat tanítanak, melyekben  a Mennyország tükröződik. Most pedig ülj egy kicsit csendben, és valódi alázatosságodhoz fordulva ismerd fel, hogy képes vagy mindarra, amit Isten vár tőled. Ne légy gőgös és ne mondd, hogy nem vagy képes az Ő Saját tantervét elsajátítani. Az Ő Igéje máshogy szól. Meglesz az Ő Akarata. Nem történhet másképpen. És légy hálás azért, hogy ez így van. 

(Fordításomat nyugodtan használd fel, és add tovább. Ez esetben kérlek, hogy az írásodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Kriszta www.csodautas.com. Köszönöm.)

LEGYEN MEG A TE AKARATOD: MA BOLDOG LESZEK ...

- Amiről egy családban nem beszélnek, az a gyerek számára nem létezik - így szólt a pszichológiai meghatározás, és én rögtön be is tudtam azonosítani, mi minden az, amiről csak felnőttkoromban szereztem tudomást, illetve bővebb információt. 

Az egyik ilyen téma Isten volt. Soha nem beszéltünk róla: sem arról, hogy van, sem arról, hogy nincs. Senki nem érvelt sem mellette, sem ellene. Fogalmam sem volt, mi fán terem ez az egész. Homályosan sejtettem, hogy a vallásnak és az egyháznak van hozzá köze, de nem láttam az összefüggést. 

Rémlik, mintha kisiskolás koromban néha elvittek volna a helyi templomba hittan órára, de abból is csak a bibliai történetek némelyikére emlékszem.

Később az a benyomásom támadt, hogy Isten olyasvalaki, akitől félni kell. Itt-ott felbukkantak az ismert mondások:

• Isten nem ver bottal. (Miért, verni szokott?)
• Ember tervez, Isten végez. (Vagyis nem lehet az, amit én szeretnék?)
• Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. (Adnom kell valamit? Mit? És miből?)

Eljutottam néhány egyházi esküvőre, és ott lehetetlennek tűnő dolgokat kellett Isten nevében megfogadniuk azoknak, akik épp összekötni kívánták az életüket. 

Így aztán nem csoda, hogy jelentős ellenállás alakult ki bennem mindennel, ami Istennel kapcsolatos. 

Igen ám, de egyszer csak gyanútlanul önismereti útra léptem. Elkezdett foglalkoztatni, hogy ki vagyok, milyen vagyok, mi a dolgom. Miért viselkedem úgy, ahogy, és hogyan változtathatok azon, amin szeretnék? 

Azóta azt is megtudtam, hogy az önismeretnek két alapvető szintje van:

1. Először  arra vágyunk, hogy megismerjük a személyiségünket, az egónkat, azt, aki ebben a világban képvisel minket.
2. Amikor ebben már egy bizonyos szintre eljutottunk, szinte magától megjelenik a vágy arra, hogy ennél mélyebbre menjünk, és megismerjük valódi lényünket, a bennünk élő Istent. 

Én is így jártam. Amikor pedig éppen a legerősebb volt bennem a vágy erre, természetesen megjelent a számomra legmegfelelőbb tanítás: az A Course in Miracles.

Ebben pedig egy csodálatos hírre leltem: Isten nem bánt: szeret. Azzal szerzem neki a legnagyobb örömet, ha jól vagyok; boldog vagyok; örömömet lelem az életben. Ő pedig minden tőle telhetőt (és lássuk be: ez azért elég sok valakitől, aki mindenható ...) megtesz annak érdekében, hogy engem boldognak lásson. 

Nekem csak annyi dolgom van, hogy "ne álljak keresztbe" a saját boldogságomnak, és lebontsam magamról azokat a régi beidegződéseket és korlátozó hiedelmeket, amelyek arról próbálnak meggyőzni, hogy az élet küzdelem; az élet szenvedés. 

Ennek azért is örültem különösen, mert 1995 legvégén egy különleges pillanatban megfogalmazódott bennem, hogy mi is a dolgom ebben az életemben:

Magamat és a többi embert boldogan élni tanítom. 

Nagy bajban lettem volna, ha egy általam oly fontosnak és hívogatónak tartott tanítás épp az ellenkezőjét állítja ... Ma már azt is tudom, hogy ez nem is lehetséges: mély meggyőződésemmé vált, hogy az emberlét célja az öröm és a boldogság megtapasztalása. Így minden, ami ennek az ellenkezőjét állítja csak szemfényvesztés annak érdekében, hogy tudatlanok, s így irányíthatóak maradjunk.

Már akkor éreztem, hogy nagyon fontos a sorrend: először magamat kell képessé tenni erre, mert csak így tudom mutatni az utat azoknak, akik szintén a boldogság ösvényét választják. (Mivel ezt is választani kell, mint mindent. Ezt jelenti a szabad akarat: szabadságodban áll megválasztani, hogyan akarod érezni magad ...)

Így aztán a Csodakurzus 365 gyakorlata közül az egyik kedvencem épp a századik: ez szinte végig arról szól, hogy Isten akarata a számunkra nem más, mint a boldogság. Néhány bekezdéssel lejjebb olvashatod a vonatkozó idézeteket is. 

Előtte pedig szeretném felhívni a figyelmedet egy programra, amit a másik weboldalamon, az igazabolszerelem.hu-n hirdettem meg. A címe: 

Boldogságteremtők Köre.

Ha magát a Csodakurzust éppen most nem végzed, de mégis szívesen tennél annak érdekében, hogy a saját boldogságodhoz közelebb juss, akkor gyere, csatlakozz hozzánk! Október 17-vel kezdődően 9 héten át minden szerdán 18.00-20.00-ig találkozunk. A részletekért kattints ide >>>!

Ne feledd: maga Isten is azt akarja, hogy maradéktalanul boldog légy. Ráadásul nem csak temiattad, hanem mindenki más miatt is, akivel csak találkozol:

"Isten Akarata az, hogy tökéletesen boldog légy. Miért döntenél úgy, hogy szembehelyezkedsz az Ő Akaratával? A tervének megvalósításában vállalt szerepedet azért őrizte meg számodra, hogy lényed helyreálljon az Ő Akarata szerint. Ez a szerep épp annyira nélkülözhetetlen része az Ő tervének, mint amennyire a te boldogságodnak. Örömöd teljes kell, hogy legyen azért, hogy tervét megértsék mindazok, akikhez Ő elküld téged. Ragyogó arcodban felismerik a feladatukat, boldog nevetésedben meghallják Isten hívását.

Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Nem teljes az Ő öröme a tiéd nélkül. A mosolyod nélkül nem menthető meg a világ. Amíg szomorú vagy, a fény, amelyet Isten Maga jelölt ki a világ megmentésének eszközéül, homályos és fakó; és senki nem nevet, mert csakis a tiédet visszahangozhatja bárki kacagása. 

Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Ahogy világosságod megnöveli a Mennyekben ragyogó fényt, úgy örömöd a földön arra szólít fel minden lelket, hogy engedjék el minden bánatukat, és foglalják el a helyüket melletted, Isten tervének részeként. Isten hírnökei örömteliek; örömük meggyógyítja a bánatot és a kétségbeesést. Ők bizonyítják, hogy Isten Akarata az: tökéletesen boldog legyen mindenki, aki sajátjának fogadja el Atyja ajándékait.

Ma nem engedjük meg magunknak a szomorúságot. Mivel, ha megtesszük, nem sikerül ellátnunk feladatunkat, amely Isten tervének és látóképességünknek is nélkülözhetetlen része. A szomorúság annak a jele, hogy szívesebben játszanál egy másik szerepet ahelyett, amit Isten jelölt ki számodra. Így aztán nem sikerül megmutatnod a világnak, hogy milyen csodálatos is az a boldogság, amit Ő neked szánt. És így azt sem ismered föl, hogy már meg is kaptad.

Ma megpróbáljuk megérteni, hogy a feladatunk az öröm. Ha szomorú vagy, a feladatod beteljesítetlen, így veled együtt az egész világ nélkülözi az örömöt. Isten arra kér: légy boldog, hogy az egész világ láthassa, mennyire szereti az Ő Fiát, és nem akarja, hogy a bánat csökkentse az örömét, sem azt, hogy a szorongató félelem megzavarja a békéjét. Ma Isten hírnöke vagy. Az Ő boldogságát viszed mindenkinek, akire rápillantasz; az Ő békéje érint meg mindenkit, aki rád néz, és boldog arcodról az Ő üzenetét olvassa le. 

Ma úgy készülünk fel erre, hogy ötperces gyakorlásaink alatt megérezzük, amint a mi vágyunk, és az Isten Akarata szerinti boldogság felébred bennünk. Kezdd azzal, hogy elismétled a mai állítást: Az én szerepem Isten megszabadulás-tervének nélkülözhetetlen része. Majd ismerd fel, hogy a te szereped az, hogy boldog légy. Csak ezt kérjük tőled, és bárki mástól is, aki szeretné elfoglalni a helyét Isten hírnökei között. Gondold végig, hogy ez mit jelent. Valóban tévesen hitted azt, hogy áldozatra van szükség. Isten terve szerint mindig csak kapsz; sohasem kell veszítened, vagy áldozatot hoznod, vagy meghalnod.

Most próbáljuk megtalálni azt az örömöt, amely nekünk és az egész világnak is megvilágítja Isten Akaratát. A te dolgod megtalálni itt és most. Ezért jöttél. Legyen a mai nap az, amikor sikerül!" (A Course in Miracles, Diákok tankönyve/100.)

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

AZ ÚJ KEZDET

Sokszor, sok helyen beszéltem már az életünket eddig irányító régi, és az átalakulást kísérő új paradigmákról. Ezekről részletesen olvashatsz egy másik blogom egy régebbi írásában, itt: Az örömteli fordulat időszakát éljük.  

Ezeket a gondolatokat felelevenítve jutott eszembe beilleszteni ide az A Course in Miracles Szövegének 30. fejezetéből (AZ ÚJ KEZDET) az első alfejezetet, amelynek címe: 

A DÖNTÉS SZABÁLYAI. 

Arról szól ugyanis, mit tehetünk mi magunk annak érdekében, hogy együtt áramoljunk ezzel a változással, és a tőlünk telhető legteljesebb módon átadjuk az irányítást a nálunk hatalmasabb és bölcsebb erőnek. Íme:

Bevezetés

1. Mostantól az új kezdet lesz a tananyag fókuszpontjában. A cél világos, ám speciális eszközökre van szükséged az eléréséhez. Célba érésed sebessége egyetlen dologtól függ: hajlandóságodtól minden egyes lépés gyakorlására. Mindegyik segít egy kicsit, valahányszor megpróbálkozol vele. Ezen lépések összessége fog elvezetni az ítélkezés álmától a megbocsátás álmához, valamint ahhoz, hogy magad mögött hagyd a fájdalmat és a félelmet. Mindez nem új információ számodra, mégis, most még inkább tűnik jó ötletnek, mint olyan szabálynak, mely meghatározza a gondolataidat. Ezért egy kicsit gyakorolni kell őket ahhoz, hogy olyan szabályokká váljanak, amelyek szerint az életedet éled. Most arra törekszünk, hogy szokás legyen belőlük, így a rendelkezésedre állhatnak minden helyzetben.

I. A döntés szabályai

1. A döntések folyamatosak. Nem mindig ismered fel, amikor egy döntés létrejön. Ám, ha egy kicsit gyakorolsz azokkal, amelyeket észreveszel, akkor elkezd megformálódni egy minta, amely a többire is érvényes. Nem bölcs dolog aggodalmaskodni minden egyes lépés felett. A megfelelő minta, amelyet tudatosan alkalmazol minden ébredéskor, épp megfelelő lesz. Ha pedig az ellenállásod erős, az elkötelezettséged pedig gyenge, akkor még nem állsz készen. Ne harcolj önmagaddal. De gondold végig, hogyan szeretnéd tölteni a napodat, és mondd el magadnak, hogy van egy módja annak, hogy éppen ez a nap, éppen így történjen meg. Majd újra próbáld meg, hogy olyan legyen a napod, amilyennek szeretnéd.

2. (1.) A folyamat ezzel kezdődik:

Ma nem egyedül hozom a döntéseimet.

Ez azt jelenti, hogy azt választod: nem leszel a megítélője annak, hogy mi a teendő. Ám azt is jelenti, hogy nem fogod megítélni a helyzeteket sem, amelyekre reagálnod kell. Mivel, ha megítéled őket, te vagy az, aki meghatározza a szabályokat, melyek alapján reagálsz. És ebben az esetben egy másik válaszadási lehetőség mindenképpen zűrzavart, bizonytalanságot, és félelmet okoz.

3. Ez most a legfőbb problémád. Még mindig először elhatározol valamit, és ez után döntesz úgy, hogy megkérdezed: mi most a teendő? És amit hallasz, talán nem oldja meg a problémát abban a formájában, ahogy először láttad. Ez félelemhez vezet, mivel ellentmond az észlelésednek, és ezért megtámadva érzed magad. Majd haragos leszel. Vannak szabályok, melyeket követve mindez nem történik meg. De az elején előfordul, amíg meg nem tanulsz hallani.

4. (2.) A nap folyamán bármikor, amikor eszedbe jut, és lehetőséged nyílik egy csendes pillanatban az elmélyülésre, újra mondd el magadnak, hogy milyen napot szeretnél: az érzéseket, amiket át akarsz élni; a dolgokat, amiket szeretnél, hogy megtörténjenek veled; mindazt, amit szeretnél megtapasztalni; majd mondd el az alábbiakat:

Ha nem egyedül hozom a döntéseket, ez a nap fog megadatni nekem.

Ez a két lépés – ha megfelelően gyakorlod – arra szolgál, hogy hagyd magad irányítani, félelem nélkül, mivel így nem történik az meg, hogy először a szembenállás jelentkezik, ami már önmagában is egy problémává válik.

5. Ám egy ideig még lesznek alkalmak, amikor az ítéletet már meghoztad. Ekkor a megérkező válasz támadást provokál, hacsak nem rakod gyorsan rendbe az elmédet, hogy egy olyan választ kérhess, ami működik is. Tudd, ez a helyzet csak akkor áll elő, ha nem voltál hajlandó lecsendesedni, kérni és megvárni a választ. Vagyis egyedül döntöttél, anélkül, hogy ismerted volna a kérdést. Most – mielőtt újra kérdezel – gyors helyreállításra van szükséged.

6. (3.) Újra idézd fel, hogy milyen napot szeretnél, és vedd észre, melyik történés az, amely nem képezi a vágyad részét. Majd figyeld meg, hogy felvetettél egy kérdést, amelyre saját kereteid szerint adtad meg a választ. Ezután mondd el ezt:

Nincs kérdésem. Elfelejtettem, mit válasszak.

Ez eltörli az általad felállított kereteket, és lehetővé teszi, hogy a válasz megmutassa neked: mi is volt valójában a kérdés.

7. Próbáld meg késedelem nélkül alkalmazni ezt a szabályt, bármekkora is az ellenállásod. Hiszen máris haragossá váltál. Egyre növekszik a félelmed attól, hogy más választ fogsz kapni - nem azt, amire a te kérdésed kérdez -, egészen addig, amíg azt hiszed, egy olyan napot szeretnél, amelyben a te válaszod érkezik meg a te kérdésedre. Ezt pedig nem fogod megkapni, mert tönkretenné a napot azzal, hogy elrabolná tőled azt, amire valóban vágysz. Ezt nehéz lehet elfogadni, hiszen már egyedül meghatároztad a kereteket, amelyek egy boldogan eltöltött napot eredményeznek számodra. Ám ez a döntés felülírható, egyszerű, elfogadható módszerekkel.

8. (4.) Ha annyira ellenállsz a befogadásnak, hogy még a kérdésedet sem tudod elengedni, elkezdheted az alábbi módon megváltoztatni az elmédet:

Legalább arról dönthetek, hogy nem tetszik, amit most érzek.

Ez ugyanis nyilvánvaló, és megfelelően kikövezi az utat a következő, könnyű lépésnek.

9. (5.) Miután eldöntötted, hogy nem tetszik, amit érzel, mi lehetne könnyebb, mint az alábbi módon folytatni:

Ezért remélem, hogy tévedtem.

Ez csökkenti az ellenállás érzését, valamint arra emlékeztet, hogy a segítséget nem tukmálja rád senki: ez olyasvalami, amire vágysz, és amire szükséged van, mert nem tetszik, amit éppen most érzel. Ez az apró nyitás elegendő lesz arra, hogy képes légy megtenni a további lépéseket, és megérkezhessen hozzád a segítség.

10. Most fordulóponthoz érkeztél, mert felismerted, hogy előnyöd származik abból, ha kiderül: döntésed nem helyes. Egészen idáig abban hittél, a boldogságot akkor éred el, ha igazad van. Ám mostanra már megértetted: jobban jársz, ha tévedtél.

11. (6.) E mákszemnyi bölcsesség elegendő ahhoz, hogy tovább léphess. Nem kényszerít senki, pusztán abban reménykedsz, hogy megkapsz valamit, amire vágysz. Tökéletes őszinteséggel mondhatod:

Másként akarom ezt látni.

Most már másként gondolsz a napra, és visszaemlékszel, hogy mi az, amit valóban akarsz. A rendeltetését már nem homályosítja el az az őrült hiedelem, hogy a célja az, hogy igazad legyen akkor is, amikor tévedtél. Így válik benned tudatossá, hogy készen állsz kérdezni, mivel nem születhet ellentét akkor, ha azt kéred, amit akarsz, és észreveszed, hogy ez az, amit kérsz.

12. (7.) Ez az utolsó lépés az ellenállás megszűnésének tudomásulvétele, azért, hogy a segítség megérkezhessen. A nyitott elme kinyilvánítása, amely nem bizonyos még, ám hajlandó megmutatkozni:

Talán másként is lehet ezt látni. Mit veszíthetek, ha megkérdezem?

Most már tehát feltehetsz egy értelmes kérdést, így aztán a válasz is értelmes lesz. Nem fogsz küzdeni ellene, mivel már látod, hogy te leszel megsegítve általa.

13. Nyilván világos, hogy könnyebb boldogságban tölteni a napot, ha a boldogtalanságnak meg sem engeded, hogy felbukkanjon. De ehhez gyakorolnod kell a szabályokat, amelyek megvédenek a félelem támadásaitól. Amikor ezt elérted, az ítélkezés szomorú álma örökre véget ér. De addig gyakorolnod kell a szabályokat azért, hogy ez valóban megtörténhessen. Ezért vegyük át még egyszer az első döntéseket, amelyekről az imént beszéltünk.

14. Elmondtuk már, hogy elkezdhetsz egy boldog napot azzal az elhatározással, hogy nem hozol egyedül döntéseket. Önmagában ez egy valódi döntésnek tűnik. Ugyanakkor nem tudsz egyedül döntéseket hozni. Az egyetlen valódi kérdés az, hogy mit választasz: mivel hozod a döntéseidet. Valójában ez minden. Így aztán az első szabály nem kényszer, hanem egy egyszerű tény egyszerű kijelentése. Bármit is határozol, a döntést nem egyedül hozod. Vagy bálványokat, vagy Istent választod társadul a döntésben. A segítséget vagy az Anti-Krisztustól vagy Krisztustól kéred, és amelyiküket választod, csatlakozik hozzád, és megmondja, mi a teendő.

15. A napod nem véletlenszerűen történik. Az határozza meg, amit választottál, amivel megéled, valamint ahogyan a barátod – akinek a tanácsát kérted – a te boldogságodat elképzeli. Mindig tanácsot kérsz, mielőtt bármiről is képes lennél dönteni. Értsd meg ezt, és látni fogod, nincs itt semmi kényszer, semmi alapja az ellenállásnak, hogy szabad lehess. Nem lehet megszabadulni attól, aminek meg kell történnie. És, ha azt gondolod, hogy lehet, akkor tévedsz.

16. A második szabály is egy tény. Ugyanis neked és tanácsadódnak egyet kell értenetek abban, hogy mit akarsz, mielőtt az megtörténik. Ez a megállapodás teszi lehetővé az összes dolog számára, hogy megtörténjen. Semmi nem jöhet létre valamiféle egység nélkül, legyen az egység az ítélkezés álmával, vagy egység Isten Hangjával. A döntéseknek épp azért vannak eredményeik, mert nem elszigeteltségben születnek. Te és a tanácsadód közösen hozzátok őket, önmagad és a világ számára is. A napot, amit kívánsz, felajánlod a világnak, mivel olyan lesz, amilyennek kérted, és a tanácsadód hatalmát fogja megerősíteni a világban. Kinek a királysága számodra ma a világ? Hogyan döntesz, hogyan szeretnéd tölteni a napodat?

17. Kettőre van szükség a boldogság megteremtéséhez a mai napon, hogy aztán ezt az egész világ megkaphassa. Kettőnek kell megértenie, hogy nem dönthetnek egyedül ahhoz, hogy mindenkihez garantáltan eljusson az öröm, amelyet kértek. Megértették az alaptörvényt, amely erőt ad a döntéseknek, és felruházza őket minden lehetséges hatalommal. Ehhez kettőre van szükség. E kettő egyesül, mielőtt a döntés megszülethetne. Legyen ez az egyetlen emlékeztető, amit megtartasz az elmédben, és olyan napod lesz, amilyet szeretnél, amit –miközben átéled – felajánlasz a világnak. A világról szóló ítéleted lekerült róla, amikor úgy döntöttél, hogy egy boldog napot akarsz. És amit kapsz, azt adod.

Ha van kedved egy jókedvű és elszánt csoport részeként megélni (és ezzel könnyedebbé és örömtelibbé tenni) önmagad számára az új kezdetet, akkor gyere, tarts velünk! 

Mivel az idén szeptemberben induló csoport már telt házas, legközelebb 2013 januárjában indulunk egy éves, közös utazásra a kurzus 365 gyakorlatával úgy, hogy minden hónapban együtt töltünk egy teljes napot (szombaton vagy vasárnap). 

Kattints ide >>>, olvasd el a részleteket, és csatlakozz hozzánk (az itt szereplő - idei - dátumok természetesen változni fognak). Legyen ez számodra is

 EGY CSODÁS ÉV, EGYÜTT!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Fordításomat nyugodtan használd fel, és add tovább, ám ez esetben kérlek, hogy az írásodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.csodautas.com. Köszönöm.