2017. január 26., csütörtök

Melyik utat válasszam?

December végén az egyik olvasómtól érkezett levél arra késztetett, hogy a válaszban többé-kevésbé összefoglaljam A csodák tanításának lényegét. 

Ezért döntöttem úgy, hogy – miután engedélyt kértem és kaptam rá - megosztom veled mind a levelet, mind a választ.

A levél: 

A nagynéném sokáig Budapesten élt, most visszaköltözött abba a városba, ahol én is lakom, így többet találkozunk. Mint kiderült, időközben Jehova tanúja lett. Már kb. 5-6 éve nagyon komolyan veszi, tanulja, és már másoknak is tanítja az „egy igaz Isten tanítását.” Dolgozik, mint mindenki, mellette pedig prédikálni jár, „utcán is terjeszti az igét”.  



Sokat mesél arról, hogy nem a dogmatikus, évszázadokon át külsőségekre építő, hatalomgyakorlást alkalmazó vallások az igaziak. Amire az ő hitük épül, az a torzításmentes, a lehető legeredetibb Bibliafordítás. Ők így Isten eredeti intelmeit követve élnek.


Állítása szerint a Biblia nagyon sok történelmi eseményt előre kódolva rögzített 2000 éve, és ezek sorra bejöttek. Mai korunkról is benne vannak az előrejelzések.
- Nézz körül – mondja -, a környezetszennyezés, a politikai helyzet, a terrorizmus, a háborúk, a jelenlegi társadalmi keretek mind-mind azt mutatják, hogy egyértelműen rossz irányba megy az emberiség. Ez benne van a Bibliában. Végítélethez közeledünk.

A Bibliából szerinte lehet tudni, hogy a jelenlegi emberi világ az utolsó órájában van.  Azok kapnak örök életet, akik Jehova tanait követik.

Elgondolkodtam, vajon melyik úton induljak el. Az általad képviselt, és számomra barátságos, kötetlen belső úton A csodák tanításával, vagy a nagynéném által egyetlennek nevezett úton, a Bibliával?

Nekem úgy tűnik, amit te képviselsz, az sokkal inkább lehetőséget biztosít arra, hogy ne mások által, kívülről találjam meg az igazságot, hanem inkább a mindannyiunkban meglévő dimenzióból induljak el.  Ezáltal még a bennünk rej „isteni” képességek is kifejlődhetnek, persze, ha ezt külön gyakoroljuk (látnoki, gyógyítási, teremtő képesség stb…).

A csodák tanítása révén valószínűbb, hogy eljuthatok oda, valóban annak tudjam látni a dolgokat, amik.

Jehova követői is kétségtelen a jobb világért tesznek, de nem érzem, nem látom a nagynénémen - sőt, elmondása szerint is így van -, hogy bármilyen pozitív hatással lenne az életére az, hogy a „jó úton” halad.

Ezek mellett nekem nem elég meggyőző a szimplán örök élet ígérete az ő értelmezésükben. Ha valóban az Isteni utat követik, miért nincsenek legalább apró csodák az életükben?

Nagynéném időnként finoman előhozza a témát, én pedig nem is tudom, mit mondjak neki, hogy ne bántsam meg, és hagyjuk a Bibliát egyelőre.

Nekem most fontosabb lenne, hogy A csodák tanításának feladatait elvégezzem. Viszont akkor még ott van a kérdés, hogy nem értem a könyvet. Elegendő a feladatokat egy évig csinálni, vagy kell a Törzsszöveg is, hogy a tanítás elérje a célját?

A válasz:

Bátran kezdd el a leckéket, akár már holnap. Nem szükséges előtte a Törzsszöveget elolvasni. Ahogy haladsz a leckékkel, úgy lesz az elméd egyre képzettebb, és ez teszi lehetővé, hogy egy idő után már a Törzsszöveg fejezeteit is könnyedén értelmezni tudd. A leckék előtt találsz egy Bevezetést, azt mindenképpen olvasd el, ez írja le, hogyan végezd a feladatokat.

Néhány alapvető különbség A csodák tanítása és a nagynénéd Biblia-értelmezése között:

A csodák tanítása szerint nincs múlt és jövő. Csak a jelen pillanat van, ezt pedig saját, kivetített gondolataink teremtik meg.

Az emberiség nem tud sem rossz, sem jó irányba menni, csak az egyes ember tud. Egyedül arra vagyok hatással, amit én gondolok, érzek, mondok, teszek. Ezért nem dolgom mások megváltoztatása, sem megtérítése. Csak az a dolgom, hogy a saját elmémből kitakarítsam a bűntudat, a harag, a félelem, az ítélkezés gondolatait, és ezzel lehetővé tegyem, hogy teret nyerjenek Isten gondolatai. Ezek pedig kizárólag a szeretetről, az elfogadásról, a megbocsátásról, az ártatlanságról szólnak.

Mindenkinek örök élete van már most. Nincsenek kiválasztottak. Az, hogy meghalunk és eltűnünk, csak egy rossz álom, amelyből bármikor felébredhetünk. Istennel való szeretetteljes kapcsolatunk sohasem szakadt meg. Gondolhatjuk azt, hogy elszakadtunk Istentől, vagy azt, hogy nem szeret minket, de ilyenkor tévedünk.

Az elméink össze vannak kötve egymással. Ezért, amikor magamat gyógyítom, akkor mindenki mást is gyógyítok. A világbékét azzal teremtem meg, ha elengedem saját támadó gondolataimat.

A feladatunk az, hogy megteremtsük a Mennyországot itt, a Földön. Félelemmel teljes gondolataink a poklot hozzák létre, szeretetteljes gondolataink pedig a Mennyországot. Nem majd, hanem most. Minden, amit ebben a pillanatban gondolok, folyamatosan teremti a valóságomat. A csodák tanítása abban mutat utat, hogyan vehetem észre és engedhetem el azokat a (folyamatosan áramló) támadó gondolatokat, amelyekkel háborút, békétlenséget, neheztelést, fájdalmat, szenvedést teremtek. 

A 311. lecke előtti részből idézek: Mi az Utolsó Ítélet? 

Íme, Isten Utolsó Ítélete: „Továbbra is az Én szent Fiam vagy, örökké ártatlan, örökké szeretettel teljes és örökké szeretett, éppoly korlátlan, mint Teremtőd, tökéletesen változhatatlan és örökké tiszta. Ébredj hát fel, és térj vissza Hozzám. Én vagyok a te Atyád, te pedig az Én Fiam."
Szóval a Végítélet az, amikor mi magunk is rájövünk isteni természetünkre, és már nem képzelünk magunkról mindenféle csúnyaságot. Szerintem is ide tartunk - én legalábbis ezen dolgozom. 

Sokakat ismerek (és velem is ez történt), akik A csodák tanításának tanulmányozása után őszinte érdeklődést kezdtek érezni a Biblia iránt. Így olvasni a Bibliát egészen más, mert új értelmet nyer minden. Szóval, ha most A csodák tanítását érzed magadhoz közelebb állónak, akkor kezdd azzal, aztán majd valószínűleg jön a Biblia is. 

Valóban rendelkezünk "különleges " képességekkel. Ám ezek nem kifejlődnek, hanem végre megismerjük és felvállaljuk őket. Természetessé válnak, mert mindenkiben ott vannak, születésünktől fogva, csak nem tudunk róluk.



Ezt írod: "A csodák tanítása révén valószínűbb, hogy eljuthatok oda, valóban annak tudjam látni a dolgokat, amik."  Igen, pontosan ez fog történni.


Így aztán a nagynénédet meggyőzni nem dolgod. Amint elkezdesz változni, úgy fogja őt egyre inkább érdekelni, hogy mi okozza ezt. És amikor kérdez, akkor válaszolj - de csak akkor. Ha sohasem kérdez, akkor sohasem kell A csodák tanítását szóba hoznod. Az, hogy a te életed részévé vált, hatással lesz mindenkire, akivel kapcsolatba kerülsz: akár beszélsz róla, akár nem.

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

***  

Ha személyes találkozásra is vágysz, akkor gyere el február 9-én az Intuíció - csodás meditációs estre, hogy meghalld isteni éned hangját, és észrevedd a jeleket! Részletek és jelentkezés itt:

Várlak!

Kriszta


Töltsd le a 365 leckét és egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most 
csodákkal teli életet teremteni magadnak!

4 megjegyzés:

  1. Kedves Kriszta, Jó a blog, megint nagyon érzékeny és érdekes témát dobtál fel.
    Az én nézőpontom a következő ebben a kérdésben. A Csodák tanításának lényege, hogy megértsük, kik vagyunk, és hová tartozunk. A Csodák tanítása nem a testi szinten lezajló folyamatokról szól, hanem a testet vezérlő energetikai szintek felépítését, és azok kölcsönhatásait tárja fel.

    A Szentháromság, energetikailag a következő:
    A Teremtői minőség (láthatatlan formanélküli- nem látjuk, nem érzékeljük) hozta létre az Atyai minőséget (a láthatatlan formát). Azért forma mert már gondolat útján érzékelni tudjuk. Az Atya tehát kettős, a láthatatlan formanélküli és a láthatatlan forma. Az Atyai minőségben ez a két energia eggyé válik, a részek csak a kialakulására utalnak. Más néven is van említve az Atya, ez az ÉN. Az Atyai minőség létrehozta a Fiúi minőséget. A Fiú is kettős, áll a láthatatlan formából (Atya- vagy Én) és a látható formából a Te, vagyis a test "Te-(é)st(e)". /Természetesen itt is az energiák elkülöníthetetelenné válnak, nincsenek határok, így a test mint sűrű energia fogható fel, magában foglalja az Atyai energián keresztül a Teremtői energiát is./ Magyarán minden porcikánkban jelen van a teremtő energia.
    Az Ő személyes névmás a magyarban nem nélküli, mindig a Teremtőre utal. A magyar nyelv megint segít, az Isten = Ő-(é)s -te - (É)n, azaz a a szentháromság Egyben.
    Tehát az Isten vagy Isten Elméje - A Teremtői, az Atyai és a Fiúi minőség egyben. A Bibliában így már érthető, miért mondja a Zsoltárok 82:6: Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan.


    Még egyszer: A Fiúi minőség LÁTHATATLAN FORMAI RÉSZE az Atyai minőség, vagy másképp az Én, ezen a szinten értelmezhető az EGYSÉG. (Az angol nyelvben az Én nem véletlenül van mindig nagy betűvel írva). Ezen a szinten valósul meg az Egység a Mennyország - a (M/i/)ÉN Országa. (A magyar nyelv fantasztikus ősisége megint csak sokat segít).
    A test tehát nem önmagában létező anyagi valami, hanem a Teremtői minőség az Atyai minőség és a Fiúi minőség egysége, annak látható kivetülése.

    Mivel az egó csak az érzékszervek általi információt veszi figyelembe, innen az elkülönülés érzése, ennek lebontásában segít a CST. A nagy világvallások, általában az elkülönültség érzésére építenek, és az egységben létező energiákat szétbontva próbálják értelmezni. (Van külön az Isten, vagy Istenek, és van külön az ember, és ezek kerülnek kapcsolatba. Hogy ezt a téves megközelítést eloszlassa a Teremtő, ezért öntötte anyagi formába A csodák tanítását.

    Az hogy melyik megközelítést fogadjuk el valóságnak, egy belső döntés kérdése. Ez hit kérdése, ezért nem vitaalap. Ha valaki az elkülönültségben hisz, azt fogja megtapasztalni, annak minden következményével együtt.

    Az általam leírt megközelítés a Törzsszöveg 11.fejezet I. részben van kifejtve, szinte szó szerint: 2. bek. 5. mondat:
    Én (a szentlélek által képviselt Teremtő) és az Atya egyek vagyunk veled, mert te a Mi részünk vagy.
    Érdemes elolvasni az egész fejezetet ebből a szemszögből újra.
    Még egy fontos mondat itt a 2:3. Istenben, aki Önmaga univerzuma, nem létezik kezdet és vég.
    Tehát csak akkor tudok elkülönülni, ha a végtelen szerintem véget ér, ott ahol én kezdődök. Ez az Egó látásmódja.
    Ha viszont mint Isten, önmagam univerzuma vagyok, akkor a teremtői részem által létrehozott anyagi világban minden rólam szól, mindig a teremtői részemmel veszem fel a kapcsolatot. Így érthető meg a megbocsátás jelentősége, hogy felismerem az ellenállásom a termetői részem által nyújtott ajándékkal( minden amit érzékelek) szemben. Túllátok a formán, tudatosítom magamban, hogy mindig a Teremtői részemmel kerülök kapcsolatba.
    Mivel mindenki a saját univerzumának Istene, így nehezen értelmezhető az is, hogy valaki "megmenekül" valaki pedig nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a részletes kiegészítést, jó volt ezt is elolvasni!

      A rendszer valami (talán a hossza) miatt spam-nek érzékelte a hozzászólásodat, ezért nem engedte megjelenni. Szerencsére a hozzászólásokról mindig kapok e-mailt is, így feltűnt, hogy amit írtál, az nincs fenn az oldalon. Így megkereshettem és átállíthattam.

      Szeretettel,

      Kriszta

      Törlés
    2. Ez nagyon jó volt, köszönöm.

      Törlés
    3. Kedves Márta,

      örülök! :)

      Szeretettel,

      Kriszta

      Törlés