2016. december 1., csütörtök

Fohász orvosi ellátás esetén

Két napot töltöttem a múlt héten az egyik budapesti kórházban, ahol légtornász lányom könyökműtétjére került végre sor. Nem életmentő, de a további életét meghatározó folyamat ez, így mindkettőnkben nagy volt az izgalom.

Tudtam, a legjobbat azzal teszem, ha most is átadok mindent az isteni gondviselésnek, és csak annyit kérek, hogy béke és szeretet hassa át ezt az időszakot is.

A kórházzal való találkozásra az előzetes vizsgálatok során, és most is úgy készítettük fel magunkat, hogy elvárások helyett együttérzéssel érkeztünk. Tudtuk, hogy túlterhelt, feszült, kevéssé megbecsült emberek dolgoznak ott, akik minden egyes napon erejükön felül teljesítenek egy olyan szakmában, amely egyébként is kihívásokkal teli. Nem vártunk kedvességet, sem azt, hogy minden pontosan a meghatározott időrendben történik. Tudtuk, hogy várnunk kell majd, ezért vittünk magunkkal mindenfélét, amivel ez idő alatt elfoglaljuk magunkat. Volt nálunk enni- és innivaló is. A szándékunk az volt, hogy amennyire csak lehet, nyugodtak és együttműködőek legyünk.

Mindez sikerült, és az időnkénti feszült helyzetek mellett rengeteg kedvességgel is találkoztunk.

Azt is tudtam, hogy amikor a lányomat beviszik az altatásban történő műtétre, extra segítségre lesz szükségem ahhoz, hogy aggodalom helyett nyugalomban töltsem ezt a másfél órát is. Így ismét Jacob Glass: Invocations című könyvéhez fordultam, és lefordítottam belőle egy ide vonatkozó fohászt. Ezt olvashatod a továbbiakban, és a szöveg végén a megfelelő linkre kattintva a nyomtatható verziót le is töltheted.

Mivel az, hogy különálló testekben létezünk, csak egy illúzió, nekem teljesen megfelelt az egyes szám első személyű megfogalmazás. Hiszen minden, ami a világomban történik, az velem történik. Amikor valaki a környezetemben megsérül, az az én sérülésem – a gyógyulása az én gyógyulásom.

Ezt a fohászt olvastam fel magamnak újra és újra, egészen addig, amíg vissza nem tért a béke, és megéreztem: minden a legnagyobb rendben van.

Szeretett Istenem, a te kezedbe helyezem ma magamat. A testem és az elmém tehozzád tartoznak. Gyógyító szeretetedet és nyugalmadat most belélegzem, és tudom, hogy az elmémet megtisztítod a félelemtől és az aggodalomtól. Az Isteni Bölcsességre bízom most ezt a napot és ezt a folyamatot. Az angyalok körbevesznek és felemelnek. A Szent Világosság láthatatlan lényei vezetik minden orvos és nővér kezét. Ragyogó fény áramlik az ereimben, és élettel tölti fel testem minden sejtjét. Az immunrendszeremet az Isteni Hatalom most élettel telíti. Minden orvosságomat átjárja az Isteni Szeretet Szellemének tisztasága. A múltnak vége, és mindent, ami e pillanat előtt történt, megbocsátottam és elengedtem. Ez egy új nap. Most megnyitom magam, és lehetővé teszem, hogy gyógyító erők vegyék birtokba a testemet. Az elmémmel a nyugodt és együtt érző légzésre fókuszálok. Semmi más dolgom nincs, mint lazán beleengedni magam az Isteni Áramlatba. Nincs mitől félni. Nincs minek ellenállni. Minden a tökéletes kegyelem állapotában történik. Köszönöm, Uram, hogy átveszed. Elengedek. Beengedem Istent. Ámen. (Jacob Glass: Invocations)

LETÖLTÉS >>>

Ha úgy adódik, hogy szükséged van rá, használd bátran te is, küldd tovább annak, akinek jól jöhet, vagy írd át a saját szavaiddal. Teremts vele csodákat az életedben!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta


Töltsd le a 365 leckét és egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most 
csodákkal teli életet teremteni magadnak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése