Így teheted jobbá a világot minden egyes nap

Spirituális utadon járva előbb vagy utóbb felismered, hogy minden külső konfliktus a saját belső állapotod tükre. Abból, ahogyan egy-egy helyzetre reagálsz, mindig következtethetsz arra, hogy mi az, ami benned zajlik éppen.  

Ha benned valóban béke van, akkor képes vagy sértettség helyett megbocsátással reagálni egy olyan helyzetben, amikor valaki bántóan viselkedik. Például egy munkahelyi vita során, ha úgy érzed, igazságtalanul bántak veled, választhatod a megbocsátást azzal egyidejűleg, hogy önérvényesítő módon kiállsz magadért. 

Nem szükséges másokat elítélned és rossznak bélyegezned ahhoz, hogy elérd, méltó módon viszonyuljanak hozzád. 

Mindenki azt mondta, lehetetlen

Mindenki azt mondta, lehetetlen. 

Mígnem jött valaki, aki nem tudott erről, és megcsinálta. 

Ez a két mondat már sokszor, sokféle formában szembejött velem, bár nem emlékszem, hogy eredetileg kitől származik. Azért maradt meg bennem ilyen élénken, mert mélységesen igaznak érzem. 

Idézd most fel eddig eltelt éveidet, és keresd meg azokat a eseményeket, amikor te is átélted ezt. Biztos vagyok benne, hogy veled is történt néhány olyan dolog, amely elsőre lehetetlennek tűnt, te mégis megcsináltad. 

Mese az aranykalitkába zárt madárról

Volt egyszer egy csodálatosan ragyogó madár, akinek tollai a szivárvány minden színében tündököltek. Könnyedén és örömmel szárnyalt a végtelen égbolt határtalanságában.

Ám egy ember aranyból készült, ékkövekkel díszített kalitkát kovácsolt neki, és a madarat csapdába ejtette benne. Eleinte a madár meglepetten forgolódott, csapkodott a szárnyaival, de a rácsok erősek voltak. Idővel elfogadta sorsát, és elhitte, hogy ez a kalitka az ő otthona. 

Egy nap szelíd hangot hallott: 

Az idegen, aki én voltam

Egy napfényes délelőttön végre megengedtem magamnak, hogy sétálni induljak a közeli parkba. Ahogy a virágágyások között elszórtan elhelyezett padokhoz értem, észrevettem egy ott ülő, idős férfit, aki magában beszélt és dühösen hadonászott. 

Láttam, hogy egy sietve haladó fiú bosszúsan elfordította a fejét, egy fiatal nő pedig ijedten félrehúzódott előle. Megálltam. Mivel lelassult, nyugodt és nyitott állapotban voltam, eszembe jutott, hogy kérdezzek: Mi most a teendőm? - Csak figyelj – hangzott a válasz. 

A fényed soha nem halványult el – csak elfelejtetted

Az elhagyatott padláson a sok lom között egy régi, elfeledett lámpás is ott hevert. A vastag porréteg szinte teljesen elrejtette a fényét. 

A ház lakói ritkán jártak a padláson, de azért időről időre átnézték a tárgyakat. A lámpásról azt hitték, hogy már nem is működik. Amikor valaki kézbe vette, hogy a kidobni valók közé tegye, letörölte róla a port, hogy jobban megnézze. És meglepetésére a lámpás újra ragyogni kezdett.