2016. november 17., csütörtök

Mit eszik az, aki spirituális?

Főiskolás koromban gyakran dolgoztam tolmácsként, a legkülönbözőbb területeken. Az 1980-as évek végén sokszor volt szükség ránk, angolul tudókra, mindenféle rendezvényen. Egy alkalommal az angol női vízipóló válogatott tolmácsa voltam, mivel egy nemzetközi vízilabda torna résztvevői voltak Budapesten. Amellett, hogy nagyon megszerettem őket, és jókat nevettünk együtt, felfigyeltem rá, hogy a csapatnak legalább a fele húsmentesen étkezik. A szállodában és az éttermekben ezt újra és újra hangsúlyoznom kellett, nagy fejtörést okozva ezzel a szakácsoknak. Akkoriban ugyanis ez még nem volt annyira elterjedt Magyarországon, mint most.

Velük töltve ezt a hetet megfigyelhettem azt is, hogy az erőnlétüket ez cseppet sem befolyásolja. Ugyanolyan remekül játszottak azok is, akik ettek húst, és azok is, akik nem. Kicsivel később ez motivált engem is arra, hogy kipróbáljam a húsmentes étkezést, és ezt tartottam is, körülbelül négy évig.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a napokban ezt kérdezte tőlem az egyik olvasóm: 

2016. november 1., kedd

Fohász a továbbutazóért

"Most megnyitom a szívem, hogy meggyógyulhasson. 

Megengedem magamnak, hogy átérezzem azokat a mély érzelmeket, amelyek most kitöltik a lényemet, és tudom, hogy fájdalmamban nem vagyok egyedül. Az együttérzés angyala itt áll mellettem. 

Biztonságban vagyok, miközben gyászolok, és tudom, hogy Isten szeretetéből – amely most is körbevesz – vigasztalást nyerek.