2015. szeptember 28., hétfő

Semmit nem jelent, amit látok

Amióta utoljára az elejéről elkezdtem a A csodák tanításának leckéit, új lakásba költöztem. Az előző otthonomban sok kompromisszumot kellett kötnöm, de azért szerettem. Hangulatossá alakítottam, és kihoztam belőle a lehető legtöbbet. Ám ezt a mostanit egyszerűen imádom! Pont olyan, amilyenre vágytam. Tágas, napfényes, erkélyes. Tavasztól őszig olyan, mintha egy erdőben laknék, mert mindenhonnan zöldellő fák vesznek körül, a várost csak a távolban látom. Hogyan mondhatnám akkor, hogy ez a lakás nem jelent semmit?! Hogyan mondhatnám az étkezőasztalra, amit apám készített nekem, hogy semmit nem jelent? A puha szőnyegekre? A virágaimra az erkélyen? A kényelmes kanapémra, ahol most is írok?