2014. december 11., csütörtök

Karácsonyi, csodás túlélőtippek

Adni és kapni egy és ugyanaz - állítja A csodák tanításának egyik leckéje, hiszen amikor valakinek adsz, akkor önmagadnak adsz. Minél nagyobb örömmel teszed ezt, annál több élvezetet lelsz majd a hamarosan kibontakozó karácsonyi ünnepekben.

Talán vannak a környezetedben olyanok, akiknek nehezére esik az elfogadás, ezért úgy tapasztalod, bármivel is ajándékozod meg őket, az sohasem lesz elég jó, nem tudnak semminek sem örülni. Ilyenkor csak arra kell emlékezned, hogy bennük még erősen tartja magát a szétválasztottságban való hit, ezért úgy vélik, elfogadni (és ezzel megnyílni, valamint az egység felé indulni) veszélyes és fájdalmas. 


Ezért ahelyett, hogy hálát, és a szerinted megfelelő viselkedést várnál tőlük, inkább fogadd el, hogy velük épp ez a helyzet, és szeresd őket ezzel együtt. Így könnyű lesz megbocsátani nekik ezt a látszólag értelmetlen viselkedést, magadnak pedig azt, hogy még mindig van benned egy rész, aki az egység helyett a szétválasztottságot választja, és ezt kénytelen vagy most bennük megpillantani.

2014. október 20., hétfő

Az Igaz Szeretet soha nem ér véget

Csodás, és izgalmas lesz a november! Megkértem  

Kozma Alexandrát,

írja meg, milyen különleges programot szervez nekünk, és mi inspirálta erre. Az alábbiakban az ő gondolatait olvashatod.

2012-ben  egy májusi napon megírtam az álomlistámat, melyen az első helyen szerepelt az, hogy szabaddá váljak. Akkoriban a szabadságot számomra a pénzügyi függetlenség jelentette. Nem sejtettem még, hogy a vágy és a Hívás, amit érzek, messze túlmutatnak a pénzügyi függetlenségen, és egy olyan békébe és boldogságba vezetnek, ami független a körülményektől, a múlttól és a jövőtől. 

2014. október 13., hétfő

Éjszakai, csodás kaland



Vezetőnk átölelve tartott, amíg én a sötétbe bámulva figyeltem, amint a ködbe vesző ösvényen látszólag semmivé foszlik az előttem járó. 

- Indulhatsz. Jó utat! - hallottam a fülembe suttogott szavakat, és éreztem, amint az ölelő karok leválnak rólam, és gyengéden megtolnak. Megtettem az első néhány lépést, és megdöbbenve tudatosítottam, hogy tényleg nem látok semmit. A lehető legsötétebb éjszakát választottuk arra, hogy különleges erdei sétánkat megtegyük. Nem használtunk lámpákat, és egymástól is látótávolságon kívül jártunk. Akkor még nem gondoltam, mennyire szimbolikus lesz számomra ez a félórányi, csendben megtett út, és milyen jóleső felismeréseket hoz.

2014. szeptember 3., szerda

A sötétség nem rejtőzhet el. De miért akarna?


Ismered azt az érzést, amikor váratlanul fény gyúl az elmédben, és megértesz valamit, ami addig homályosnak és felfoghatatlannak tűnt? Bevallom, én nem csak ismerem, hanem kifejezetten szeretem is - A csodák tanítása pedig kifogyhatatlan tárháza az "Aha!" élményeknek. 
 
Legutóbb augusztus közepén éltük át ezt a Csodatanárképző résztvevőivel. A képzés harmadik napját végig a résztvevők vezetik, az első két nap felkészülése után. Ez azt jelenti, hogy ezen a bizonyos harmadik napon én úgy ülök ott, mint egy egyszerű résztvevő: teszem amit mondanak, leírom, amit kérnek, válaszolok, ha kérdeznek. Épp a Törzsszöveg értelmezésének fázisához érkeztünk, és ehhez Éva az 1. fejezet IV. alfejezetének 1. bekezdését választotta.

2014. augusztus 11., hétfő

Miért vezeklés? Miért nem jóvátétel?

Ez a kérdés újra és újra felmerül azokban, akik az eredeti, angol nyelvű változatot is olvassák, vagy pedig az én fordításommal találkoztak először. Hiszen az angol atonement szónak a vezeklésen kívül még számtalan jelentése van, ebből néhány: jóvátétel, megbékélés, bűnhődés, kiengesztelés, kiengesztelődés. 
 
Mivel az egész tanítás arról szól, hogy a valóságban bűn nincs, ez csak a mi elménkben és az egónk által teremtett rossz álomban létezik, én a jóvátétel szót választottam, amikor fordítottam. A könyv megjelenésekor aztán sokunkat meglepetésként ért, hogy az amerikai alapítvány kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy az atonement fordításaként a vezeklés szó szerepeljen. Később megtudtam azt is, hogy ennek határozott célja van: az, hogy ez a kifejezés egy teljesen új jelentést kapjon, lehámozzuk róla a bűnnel és a bűntudattal kapcsolatos gondolatokat, és megtisztulva azt képviselhesse, amit eredetileg jelent. 

Azóta zajlik bennem egy csendes kutatás, azt keresve, vajon mi lehet ez a tiszta jelentés, és hogyan segít ez engem a szeretethez visszavezető utamon. Amit találok, azt itt megosztom veled is. 

2014. május 26., hétfő

A technika ördöge a csodák szolgálatában: 7 + 1 ötlet

Az egónk számtalan trükköt felvonultat annak érdekében, hogy elérje: egyre sokasodjanak azok a napok, amikor nem foglalkozunk A csodák tanításának leckéivel. Ezek közül csak néhány: 

* elfelejtjük a gyakorlatok szövegét;
* nincs időnk rá, hogy naponta többször foglalkozzunk vele;
* reggel még talán, de napközben egyáltalán nem jut eszünkbe az aktuális feladat.

Idővel ez megváltozik. Ahogy az a bizonyos „kis hajlandóság”, amiről a kurzus is ír, növekszik, sőt, mély elköteleződéssé alakul, egyre kevésbé érzed feladatnak, sokkal inkább örömteli, vágyott tevékenységnek a tanítással való foglalkozást. Ám addig is, amíg ez létrejön benned, összegyűjtöttem azokat az eszközöket, amelyek a segítségedre lehetnek ebben a folyamatban. 

2014. március 4., kedd

Igaz-e A csodák tanítása?

Az első néhány évben, amikor A csodák tanításának gyakorlatait végeztem, engem is gyakran elfogott a kétség. Mi van akkor, ha tévedek? Mi van akkor, ha elköteleződtem egy olyan tanítás mellett, amiről egyszer csak kiderül, hogy egy szava sem igaz? Mi van akkor, ha eltelik ez a sok év, én pedig végig rossz irányba megyek? E kérdések tengerparti hullámverés módjára hol felerősödtek, hol elcsendesedtek bennem.

Szerencsére  viszonylag hamar több megnyugtató válasz is érkezett, ezekről írok ma neked. 

2014. január 20., hétfő

Semmi baj az egóddal!


- Ne bántsuk már azt a szegény egót! - fakadt ki nemrég egy beszélgetésben valaki. - Annyi rosszat mondtatok rá, olyan, mintha más dolgunk sem lenne, mint a lehető leggyorsabban agyoncsapni! Meggyőződé-
sem, hogy az egónk nélkül nem tudnánk boldogulni ebben a világban, miért kellene hát elpusztítani?

Már akkor eszembe jutott dr. Dawid R. Hawkins (Az Erő kontra erő, és A valódi Én hatalma című könyvek írójának) néhány mondata erről, amit most ide is leírok  neked. 

2014. január 13., hétfő

Amit az elefántoktól tanultam a spiritualitásról

Reggel ötkor felkeltem, fogtam a törülközőmet, a fogkrémet, a fogkefét meg a tusfürdőt, és elsétáltam a zuhanyozóig. Közben hallgattam, ahogy az állatok már javában, zajosan követelik a reggelit, pedig az csak 7 óra körül érkezik majd. 

A zuhanyozóba érve bekukkantottam a sarokba, hogy ott van-e barátom, az óriásbéka, és, ha ott volt, üdvözöltem. (Már napokkal korábban, jó hangosan kinyilvánította, hogy ez a helyiség az övé, így úgy éreztem, ennyi tiszteletet megérdemel, ha már beenged a felségterületére ...)

Aztán megnéztem, hogy csöpög-e a csap. Ha csöpög, az azt jelenti, van víz, fogat moshatok és zuhanyozhatok. Ilyenkor érdemes volt sietni, mert a víz bármikor úgy dönthetett, hogy nincs belőle több, és akkor ott álltam összeszappanozva, dideregve ...